Nos, erről az ember egészen addig általában nem szerez tudomást, míg egy labort nem kérnek tőle – ott viszont trombociták álnév alatt lesz az eredmény feketén-fehéren: ha 150 alatti az érték, akkor odakerül a csillag a laborleletre, hogy eltérés van az elvárt értéktől. Ez – főleg műtét előtt – okozhat riadalmat!

Nézzük csak, miért fontos műtét előtt tisztában lennie az orvosnak a páciens trombocitaszámával? Hát, mert ez az az alkotórész a vérünkben, amely fizikai valójában elzárja a vérzés útját sérülés esetén – márpedig műtétkor elég nagy terjedelmű sérülés (vágás) szokott „keletkezni”. Szóval, ha valakinek nagyon kevés vérlemezkéje van, akkor csak vérzik és vérzik… Ami – lássuk be! – nem túl hasznos dolog az életben maradás szempontjából.

Iciri-piciri lemezke

Szóval a vér legkisebb sejtje a vérlemezke, olyannyira pirinyó, hogy a térfogata körülbelül tízszer kisebb, mint a vörösvérsejteké. Ám szerencsére fénymikroszkóppal jól vizsgálható, a laborvizsgálatnál pedig általában úgynevezett „automata” számolja össze a trombicitákat egy adott mennyiségű vérben. A vérlemezkék nagyjából 7-10 napig élnek, ennyi ideig keringenek a vérben, majd „elpusztulnak”, egészen pontosan a (döntően a lépben található) falósejtek bekebelezik őket.

Érdekesség, hogy a lépeltávolításon átesetteknél ezt a funkciót a máj és a tüdő hasonló sejtjei veszik át, az elöregedett trombociták ott végzik be a munkájukat. Most, hogy tudjuk, hol semmisülnek meg, nézzük, hol születnek! A vérlemezkék a csontvelőben termelődnek, egészen pontosan az úgynevezett megakariocitákról (a csontvelő legnagyobb sejtjeiről) válnak le, ezt nevezik lefűződésnek. Ilyenkor a friss, új trombocita még nagyobb méretű, mint amikor idősebb lesz. Átlagos esetben a trombociták száma állandó: amennyi elpusztul, annyi termelődik is: mikroliterenként 150-400 ezer az optimális érték, amit a laboreredményen látnunk kell.

Elvérzek?

Megszokhattuk, hogy a laborleleten csillaggal vagy plusz-/mínuszjellel jelölt értékekre a doki felkapja a fejét – és eldönti, hogy az eltéréssel kell-e foglalkozni vagy sem. Néha épp csak kicsúszik az ember a határértékekből, de a többi eredménye jó, vagy a korábbi leleteivel összehasonlítva a helyén tudja kezelni az orvos a normálistól eltérő új számot – azért (is) tanult, hogy el tudja dönteni: kell-e foglalkozni az eltéréssel vagy sem.

Mivel a trombocita feladata, hogy a véralvadás folyamatában részt vegyen, ezért az sem jó, ha túl sok van belőle (trombózist okozhat) és az sem, ha túl kevés (enyhébb vagy súlyosabb vérzékenység lehet a következmény).

A kívánatos érték legalacsonyabb küszöbe tehát a 150 (pontosabban 150.000/mikroliter), ám tudni kell, hogy kóros vérzés csak 30.000/mikroliter alatti eredménynél léphet fel, laborvizsgálat nélkül pedig csak akkor szoktak vérlemezkehiányt felfedezni, ha az illetőnek már 10.000/mikroliter alá esik vissza a trombocitaszáma. Ilyenkor ugyanis már sérülés nélkül is vérzés alakulhat ki a szervezet bármely pontján, pontszerű bevérzések vagy kiterjedtebb belső vérzések – ez pedig (főleg 5000/mikroliter alatt) életveszélyes állapottá fajulhat!

Tehát viszonyleg nagy a különbség az ideális érték és a veszélyes érték között – ha a laborleleten az elvártnál kevesebb vérlemezeszámot rögzítettek, akkor az valamiféle következménnyel fog járni. Ha a szám 150-100 közé esik, akkor az enyhe csökkenésnek számít, tüneteket nem szokott okozni, magától is elmúlhat. Ha az érték 50–100 közé esik, még akkor is ritka a vérzés, de a kivizsgálás már indokolt.

Becsaphat az automata – ijedtség a semmiért

Elsőként érdemes a vizsgálatot megismételni, pláne akkor, ha a trombocitaszám-meghatározáshoz EDTA véralvadásgátlót használtak. Létezik ugyanis a pszeudotrombocitopénia nevű jelenség, ennek során a vérvételi csőben lévő EDTA alvadásgátló hatására a vérlemezkék aggregálódnak (összetapadnak). Vérkép-meghatározás során a hematológiai automata ezekben a vérlemezke-aggregátumokban nem képes az egyenkénti trombociták megszámlálására! Azokat a csomókat „nemlétezőnek” tekinti, ezért jóval alacsonyabb trombocitaszám lesz az eredmény, mint amennyi a beteg vérében valójában található!

Ebben az esetben két másik módszerrel ellenőrizhető a helyzet: mikroszkópos vérkenet- vizsgálattal deríthető ki, hogy vannak-e összetapadt vérlemezkecsomók, és így tudható, hogy a kapott szám hamis, illetve a valós trombocitaszám csak más alvadásgátlót (pl. nátrium-citrátot, oxalátot) tartalmazó vérvételi csőből határozható meg.

Ha beigazolódik, hogy az EDTA összecsapta a vérlemezkéket, akkor EDTA indukálta pszeudotrombocitopénia a diagnózis, amely nem igényel kezelést, amennyiben az illetőnek az új vizsgálat szerint van elegendő vérlemezkéje. Viszont az ilyen diagnózissal rendelkező egyén mindig jelezze a laborvizsgálatokon, hogy citrátos csőbe is vegyenek vért tőle és a trombocitaszámot onnan határozzák meg!

És ha tényleg alacsony?

Ha kissé alacsony a vérlemezkeszám, akkor egyrészt lehet várni. A trombocitaszám egy pillanatnyi állapot. Mivel a vérlemezkék 7-10 napig élnek, olyan ez, mint egy pillanatfelvétel. Előfordulhat, hogy az illető átesett egy fertőzésen, hogy az utóbbi időben olyan gyógyszereket szedett, melyek csökkentették a vérlemezke-termelődést, vagy a szervezet tartósan vas- B12- és folsavhiányban szenvedett. A helyzet tehát (ha az érték nem túl alacsony) magától is rendeződhet – új laborvizsgálatot érdemes végeztetni néhány hét elteltével.

Ha azonban a vérlemezkeszám tartósan csökken, akkor ki kell vizsgálni, hogy ezt mi okozza.

Lehet gond a trombociták előállításával, de a fokozott felhasználódásával is, vagy akár a trombocitakoncentráció időleges felhígulása is előfordulhat. Ilyenkor létfontosságú a megfelelő diagnózis felállítása, a kiváltó ok kiderítése és szükség esetén (tehát nem mindig kell!) a megfelelő terápia alkalmazása.

Kéky Kira