Az öreg, fogatlan „bácsi” megfogta a kezem és úgy vezetett át a látszólag 5-6, felfestetlen sávon cikázó autók között – zebra sehol, magamtól nem biztos, hogy lett volna merszem átmenni az út túloldalára Marrakeshben. Pedig ott kezdődött a híres főtér, a Djemma El Fnaa!
Marokkó megfogott, elvarázsolt. Minden simlissége és higiénés problémája ellenére is (korántsem volt olyan sok(k), mint vártam!), olyan bájos, varázslatos és európai mércével mérve olcsó, hogy vissza fogunk térni hosszabb időre is.
Nekem az alábbiak miatt lett szerelem ez az afrikai királyság az ott töltött szűk 5 nap alatt!
1. A világörökség által védett tér minden napszakban más arcát mutatta – este grillezett húsok illata járta át a levegőt és hangosan szólt a zene, rengeteg mécses égett a földön. Az ottani kézművesek remekbe szabott, csipkézett falú fém mécsesei valóban elvarázsolt hangulatot árasztottak; a gyümölcslé árusító bódékban az eladók ingyenes kóstolókkal csábították oda a turistákat, akik aztán vissza-visszajártak az átszámítva 120 forintért kapható mézédes narancsléért. Éjfélig simán kitartott a hangulat, egy korty alkohol nélküli is mámorosan sétáltak az európaiak, megrészegítő volt a virágillat, a gyümölcsök és fűszerek, a frissen vágott menta illata.
2. Marokkó meglepő módon mindig tiszta volt. Legalábbis jóval tisztább, mint az az egyiptomi és tunéziai élményeim után vártam. Marrakesh tőterén reggel úgy 8 óra tájban (ami ott korai időpontnak számít), takarítók hada sürgött-forgott, a sepregetők után pár méterrel jött a locsoló, úttisztító gép, amellyel fel is mosták a főteret. Az egész városban voltak kukák kitéve, használták is, a piacon az árusok is sepertek a saját portájuk előtt.
3. Meglátogattunk egy tengerparti várost, Essauirat, más néven Szavírát. Marrakesh nyüzsgése után jó volt itt sétálni, a souk (piac) ugyanolyan zegzugos, mint Marrakeshben, néha talán még olcsóbb is volt. Szavíra óvárosa 2001 óta szintén a Világörökség része, a kék-fehér színösszeállítás az uralkodó – fantasztikus fotókat lehet ott készíteni!
4. Életemben annyi cicát nem láttam, mint ebben a kikötővárosban. Úgy tűnik, hogy a halászat miatt a táplálkozásuk is megoldott, mert nem voltak soványak. Sok közülük nagyon barátságos volt, és szívesen pózolt egy-egy fotó erejéig velünk, nekünk. Az egyik utcán még macskaházikót is láttam, gyönyörű kékre festve, ráadásul 3 szinteset, ahova többen is bebújhattak éjszaka, amikor azért hideg van a téli hónapokban. (10 fok alá is mehet a hőmérséklet napnyugta után.)
5. A szavírai halpiacon is autentikus élményben volt részünk: a hajnali fogást árusították épp, és van két asztal, ahol lehetőséged van arra, hogy kiválogasd, mely halakat szeretnéd megenni helyben. Kifizeted, megpucolják, az 5 méterre lévő étteremben odaadod a pucolt hallal (kagylóval, tengeri sünnel, polippal, tintahallal) teli zacskót és pár perc múlva visszakapod grillezve, körettel. Nagyon jó volt! A maradékért aztán sorban álltak az előbb emlegetett macskák.
6. A kávékedvelők ne hagyják ki a fűszeres arab vagy török módon készített kávét! A férjem ivott, nálunk csak ő kávézik, és dicsérte a fűszeres, forró italt, melyet ő cukor nélküli változatban kért. Szavíra egyik kávézójában, egy hangulatos téren, a márciusi napsütést és 27 fokot élvezve nagyon kellemes volt meginni a csésze feketét.
7. Egyébként mi is megfogadtuk mások tanácsát a kajálással kapcsolatban, az utcán sütött húsokat ugyan nem próbáltuk ki, de azt mondták, ha a szemünk előtt sütik, akkor frissen nyugodtan együk meg. Ettünk viszont tajine (ejtsd tazsin) nevű ételt, ami elbűvölt minket. Egyszemélyes cseréptálban (létezik persze sokszemélyes változata is) alulra teszik a húst, rá a zöldségeket, fűszereket, olajbogyót, lefedik egy kúpos cserépfedővel – ezt követően órákig sül és párolódik az étel, míg a hús omlós lesz, a zöldségek pedig átvesznek minden finom ízt. Mivel egyszemélyes változatot rendeltünk, biztosak lehettünk benne, hogy steril. Nagyon finom volt!
8. El kell fogadni, hogy az arab piacon az alkudozás egy játék. Alapvetően nagyon olcsón hozzá lehet jutni pl. bőrből készült szandálokhoz, papucsokhoz, forintra átszámítva 900-1500 forint közötti áron vásároltunk, de ehhez két dologra volt szükség. Egyrészt egy fix áras helyen (ritka, mint a fehér holló!) láttuk, hogy ennyiért is meg lehet venni, és még ezen is van haszna az árusnak. (Be is vásároltam ott párat.) Másrészt az alkudozós helyen pókerarccal kell nevetségesen alacsony áron indítani a játékot, csak így lehet az akár általuk 5-6 ezer forinttól indított terméket elhozni 2 ezer alatt. Ha elszúrtuk, menjünk tovább és legközelebb legyünk ügyesebbek – vagy várjuk meg, hogy utánunk kiabáljanak, hogy odaadják olcsóbban is!
9. Ha szállás, akkor riád! A riád szó jelentése igazából annyi, hogy kert, de ez arra utal leginkább, hogy a hagyományos marokkói házak belső udvarában kert van, esetleg szökőkúttal, gyakran kisebb-nagyobb medencével. Csodálatos látvány és nagyon hűs lehet nyaranta az ügyes árnyékolás miatt. A tetőteraszokon pedig akár étkezni, akár pihenni lehet – szintén csodás növények, és kedves kis madarak társaságában. Mi is egy ilyen szálláson foglaltunk szobát, igazán arabos volt a hangulat, és nagyon-nagyon figyelmes a kiszolgálás!
10. Óriási vízesés! Nagyon jó döntés volt a másik kirándulás helyszíne, az Atlasz hegység legnagyobb, több mint 100 méteres vízesésnek, az Ouzoudnak a meglátogatása. Az Ouzoud szó berber nyelven annyit tesz: „a gabona őrlése”. Naná, hogy itt is használják a víz erejét ehhez a munkához. A vízesés tetején láthatunk is egy kicsi malmot. Egyrészt maga a vízesés látványa is lenyűgöző, másrészt a helyiek egyik megélhetési forrása, hogy hajókkal beviszik a turistákat a lezúduló víztömeghez, így aztán kellően vizesen lehet kiszállni a tutajokból. (Mi vittünk esőkabátot.) A vízeséshez vezető úton pedig berber makákók csoportjai várják a vendégeket, lejmolják a mogyorót, és ha szerencsénk van, a nyakunkba is, fejünkre is felülnek – így igazán vicces fotókat lehet csinálni.
Mindent összevetve Marokkó csodálatos hely, a hangulata varázslatos, az ott lakók vendégszeretőek, kis pénzt (100-200 forintnyi aprót) illik hagyni minden helyen, ahol segítséget kaptunk, az ételek finomak, és ha van nálunk fertőtlenítő törlőkendő és nem iszunk a helyi vízből, akkor az egészségügyi problémákat is megúszhatjuk. Azt azért hozzá kell tennem, hogy mi oltva vagyunk hepatitis ellen, az utazás előtt és alatt is szedtünk probiotikumot, a fogmosáshoz is palackozott vizet használtunk, étkezés előtt kezet mostunk vagy használtuk a fertőtlenítő kendőt, és csak frissen sült vagy megbízható helyről származó élelmiszert fogyasztottunk. Ennyi odafigyelés szükséges csak.
Marokkót szívből ajánlom – mi is visszatérünk még!
Kéky Kira
