Az Alzheimer-kór a gondolkodás, a megismerési funkciók beszűkülésével, magatartásváltozással, elbutulással, gyors biológiai leépüléssel járó neurodegeneratív kórkép. Nevét Alois Alzheimer német ideggyógyásztól kapta, aki 1907-ben elsőként írta le a betegség jellemzőit.
A világon 2005-ben több mint 24 millió ember volt demens, közülük csaknem 70 százalék Alzheimer-kórban szenvedett. Számuk 5 év alatt 10 millióval nőtt. Előfordulásának gyakorisága azonban rohamosan emelkedik, várhatóan 20 évente megduplázódik, vagyis 2030-ra csaknem 65 millióan szenvednek majd demenciában. Előfordulása az életkor előrehaladtával nő, a 65 év felettiek mintegy 5 százalékát, a 80 év felettiek majd 20 százalékát érinti.
Az Alzheimer-kór pontos kiváltó oka ugyan nem ismert, de például a genetikai hajlamnak, a különböző génváltozásoknak, a környezeti tényezőknek, sérüléseknek a magas vérnyomásnak, a cukorbetegségnek és a depressziónak, immunológiai elváltozásoknak, az anyagcserezavarnak is szerepet tulajdonítanak.
Íme egy további érdekesség. Egyes orvosi beavatkozások során egyik emberről a másikra terjedhet az Alzheimer-kór, ugyanúgy, mint a Creutzfeld-Jakob-betegség (CJB) – állapította meg egy kis esetszámú tanulmány. Szerencsére szerzői óvatosságra intenek feltevésükel kapcsolatban.
A kór átvitele elméletileg elképzelhető lehet orvosi eszközökkel és injekcióban beadott emberi növekedési hormonnal – idézte a BBC hírportálja a Nature című tudományos folyóiratban megjelent tanulmányt. A feltevésre nyolc elhunyt páciens agyának vizsgálatával jutottak brit szakemberek, akik hangsúlyozták, eredményeik „nem bizonyító erejűek”, és nem jelentik azt, hogy az Alzheimer-kór fertőző lenne. A demenciának ennél a fajtájánál az agysejtek elhalnak, az agy zsugorodik, működése romlik. Az öregedéssel a kór kockázata nő, és nagyobb eséllyel betegedhet meg az is, akinek a családjában már előfordult a betegség, ám nem kapható el a pácienssel való érintkezés útján.
A londoni University College kutatói John Collinge vezetésével akut szivacsos agysorvadásban (CJB) elhunyt betegek agyát tanulmányozták, amikor az Alzheimer-kór egyik jelét, a fehérje-lerakódást találták meg a nyolcból hét esetben. Meglepődtek, mert a betegek 31-51 éves korúak voltak halálukkor, továbbá egyikük családjában sem fordult elő Alzheimer-kór.
Mind a nyolc elhunyt úgy kaphatta meg a CJB-t, hogy gyermekkorukban növekedési hormonnal kezelték őket. Ezt a kezelést Nagy-Britanniában 1985-ben megszüntették, a hormont szintetikusra cserélték, amint kiderült, hogy a CJB kockázatával jár. A fertőzésveszély csökkentésére ma a brit állami kórházakban eldobható orvosi és sebészi eszközöket használnak.
Collinge úgy véli, az agyban lerakódást okozó fehérjét véletlenül, orvosi és műtéti eljárások során át lehet vinni egyik páciensről a másikra, ahogyan a CJB is előidézhető prionok, vagyis „fehérjemagok” átjuttatásával, amelyek aztán az agyban növekedésnek indulnak.
Noha állatkísérletek igazolták a feltevést, mégis óvatosságra intettek a kutatók. A nyolc elhunyt közül egyiknél sem fejlődött ki Alzheimer-kór, és nem tudni, egyáltalán megjelentek volna-e náluk a tünetek, ha sokáig élnek. Annak sincs bizonyítéka, hogy a növekedési hormoninjekciók okozták-e a fehérje-lerakódást.
Collinge szerint további kutatások szükségesek. Már fel is vette a kapcsolatot az Egészségügyi Minisztériummal azért, hogy megtudja, maradt-e valami a korabeli növekedési hormonból, amit meg kellene vizsgálniuk, hogy vajon az lerakódást okozó „amiloidmagvakat” tartalmaz-e.
Krasznai Éva
