Tűzzel, fémmel és üveggel dolgozni, mégis egy kecses és elegáns ékszert alkotni. Ez jellemző a tűzzománcra, az ötvösművészet egyik népszerű ágára.
A színek szépsége
A tűzzománc képek és ékszerek felülete lenyűgöző. A finom minták gyönyörű színekben pompáznak, néhol érdekes repedések tarkítják a motívumot, a felület pedig fényes és sima. A tartóssága és ellenálló képessége pedig leköröz sok más technikával készült művészeti alkotást. A legszebb talán mégis az, ahogyan a színek mély tónusai egymásba olvadnak. Mindez a tűzzománc technika különleges alapanyagainak és eljárásának köszönhető, és persze az ötvösök ügyességének is.
A tűz, az üveg és a fém játéka
A tűzzománcozáshoz mindenképp szükséges egy erre a célra való kemence. Ez olykor kisebb, mint egy mikró. Itt fognak a gondosan megkomponált minták végül testet ölteni, mivel a lényeg a hő. Üvegpor alkotja a díszítés anyagát, amit különféle anyagokkal kevernek és színeznek, így kapják meg a zománcot. Ezt, mint egy festéket kell rádolgozni az alapra, ami valamilyen fém, például vörösréz. Különféle technikái vannak a zománc felhordásának, mindegyik más-más motívumot eredményez. Végül behelyezik a kemencébe, ahol pár perc alatt a zománc ráolvad a fém alapra. Így születnek a fényes, üvegszerű felületek. Mivel az anyagszükségletek elég speciálisak, ezért otthon nehéz lenne kipróbálni ezt a technikát. A legjobb, ha lehetőségünk van részt venni egy workshopon vagy bemutatón, ahol élőben látjuk a folyamatot. Így ha megtetszik, ráérünk később is beruházni a kemencére és különleges festékekre.
Egy tűzzománc ékszer születése
Tűzzománccal sokféle dolgot díszíthetünk: ékszereket, képeket, dekoratív tárgyakat. A zománcot tartóssága és kopásállósága miatt használati tárgyak bevonására is alkalmazzák. Kezdésként egy kisebb méretű ékszer készítésének folyamatát nézzük meg részleteiben. Tervezzünk meg egy tetszőleges mintát, ami a kiválasztott alapunk alakjához jól illik. Akár le is rajzolhatjuk, így könnyebb lesz vele dolgozni. Az alapot, amire dolgozni fogunk, meg kell tisztítani, hiszen a zsíros szennyeződések miatt a festék nem fog szépen tapadni a vörösréz vagy más fém felületre. A kézműves boltok kínálataiban sokrétű a választék, ha alapot keresünk a tűzzománchoz. Az egyszerű geometrikus formák mellett találni állatokat, virágokat vagy más mintákat. Így már ennek a formájával is játszhatunk. Egy alapozó festék kerül rá, melyet a kemencében rá kell égetni. Ezután kezdődik az alkotó munka. Aki szokott festeni akrillal vagy temperával, annak elsőre nagyon különös lesz az itt használt festék. Látszatra nagyon hasonló, mégis egész máshogy viselkedik. Például égetés előtt nem olyan színű, mint égetés után. Nem árnyalatnyi különbségekről van szó, konkrétan más színek születnek a kemencében. A festék állaga is más. Alapos felkeverés után lehet csak dolgozni vele, és vízzel hígítva kapja meg végleges állagát. Ha túl darabos vagy sűrű a festék, később könnyen lepattanhat. Egy kis gyakorlással azonban menni fog. Végül jön az égetés. A festék felvitelének azonban számos művészi módja létezik.
Az ötvösök keze nyomán
Ha első alkalommal alkotunk, érdemes az egyik legegyszerűbb technikát választani: csak ráfestünk az alapra, mintha temperával festenénk, egy alapszínre valamilyen mintát. Kicsit már összetettebb, mikor karcolással hozunk létre egy szép motívumot. Ilyenkor az alaprétegnek kell olyan színűnek lennie, amilyen a minta lesz, mert a fedő rétegbe fogunk belekarcolni. Az ötvösök gyönyörű technikája pedig a rekeszes zománcozás, mikor az alapon fémcsíkok futnak, és ezek közét töltik fel színes festékkel. Mivel egy ókorból eredő technikáról van szó, az idők folyamán a különböző kultúrák kidolgozták a saját módszereiket, így a lehetőségek sora még hosszú.
