A „gyűjtögető” emberek jellemzően olyan személyek, akik túlzottan ragaszkodnak tárgyakhoz, és nehézséget élnek át, ha azokat el kell engedni, ki kell dobni. Ennek a viselkedésformának számos pszichológiai és érzelmi tényezője van. Gyakran mélyen gyökerezik a személyiségtípusban, a tapasztalatokban és az életút során kialakult belső dinamikákban, történésekben.
Emberi kapcsolatok helyett gyűjtögetés
Az egyik ok az érzelmi kapcsolatok hiánya vagy hiányos működése. A gyűjtögetők egy része helyettesíteni próbálja az emberi kapcsolatokat (mert nem képes azokat megtartani) bizonyos tárgyak iránti túlzott ragaszkodással. „A tárgy nem hagy el valaki másért, nem gondol rólam rosszat…” Ezeknek az embereknek nehezükre esik, vagy éppen fájdalmat okoz az érzelmek kifejezése és az intimitás. Így tulajdonképpen tárgyakkal próbálják kielégíteni az érzelmi szükségleteiket.
Gyűjtögetés a bizonytalanság érzése miatt
A gyűjtögetés egyfajta kontrollgyakorlási mechanizmus is lehet. Azok, akik életük egyéb területein érzik a kontroll elvesztését vagy a bizonytalanságot, gyakran ragaszkodnak tárgyakhoz, mert ez egy módja annak, hogy érzelmileg stabilitást találjanak. A tárgy stabil pont az életükben.
Gyűjtögetés hiányérzet miatt
Néhány gyűjtögető úgy érezheti, hogy a tárgyak birtoklása bizonyos hiányokat vagy hibákat pótol az életükben. Ez lehet az anyagi biztonság, a boldogság vagy a társadalmi elfogadás hiánya. A gyűjtögető emberek azáltal, hogy felhalmoznak tárgyakat maguk körül, megpróbálják pótolni az életükben tapasztalt hiányokat és elégedetlenségeket. Ilyen lehet például az anyagi biztonság hiánya, a boldogság vagy elégedettség hiánya, valamint a társadalmi elfogadás hiánya.
Emlékeket gyűjtögetők
A gyűjtögetők számára egyes tárgyak nem csak egyszerű használati eszközök vagy dekorációk, hanem kifejezetten érzelmi értékkel bíró tárgyak. Ezek a tárgyak gyakran összekapcsolódnak emlékekkel, fontos személyekkel. Például egy tárgy emlékezteti őt egy boldog vagy jelentős eseményre az életében, például egy szeretett családtag vagy barát ajándékára, vagy egy különleges utazás során szerzett relikviákra.
Ennek következtében a gyűjtögetők számára a tárgyak elengedése egyben az emlékek elvesztését is jelentheti. Ezért gyakran nehéz lehet számukra elengedni ezeket a tárgyakat, még akkor is, ha másoknak haszontalanok, értéktelenek. Számukra ezek kincsek, mert szorosan kapcsolódnak az érzelmeikhez és az identitásukhoz.
Gyűjtögetés, mint betegség
A gyűjtögetés gyakran társulhat kényszeres viselkedésekkel, mint például a szorongásos zavarok vagy az OCD (kényszeres-kompulzív zavar). A tárgyak gyűjtése és felhalmozása lehet egyfajta rituálé vagy kényszer, amely enyhít valamiféle negatív érzést. Ráadásul, mivel a gyűjtögetés időigényes és állandó, mindez eltereli az egyén figyelmét az érzésekről és gondolatokról, amelyek szorongást vagy kényelmetlenséget okoznak neki.
A gyűjtő is gyűjtögető?
A „gyűjtő” és a „gyűjtögető” közötti különbség általában a motivációban, a viselkedés intenzitásában és a hatásokban rejlik.
A „gyűjtő” általában olyan személy, aki szenvedélyesen gyűjt valamit, legyen az egy bizonyos tárgyfajta, műalkotás, könyv vagy akár ritka tárgy. A gyűjtő általában nagy figyelmet fordít gyűjteményének karbantartására, rendezésére és gyarapítására, büszkén mutatja be másoknak. A gyűjtés egyfajta hobbi vagy érdeklődési terület lehet, ami örömet és elégedettséget nyújt a számára.
A „gyűjtögető” azonban általában túlzottan és kontrollálatlanul gyűjti a tárgyakat anélkül, hogy valódi értéket találna bennük, megfelelően törődne velük. A gyűjtögető a mennyiségre megy, emiatt hajlamos túl sok tárgyat felhalmozni, amelyek már káoszt és zsúfoltságot okozhatnak. Nem rendelkeznek a tárgyak rendezésének vagy szervezésének képességével.
Kéky Kira
