Ma már viccesnek tűnik, de létezett olyan korszak, amikor a nők nem viselhettek nadrágot, sem a valós, sem az átvitt értelemben sem. Nem is volt ez olyan régen. A húszas-harmincas évek Cosmo girl-je, vagy ha úgy tetszik Carrie Bradshow-ja, Hatvany Lili bárónő persze már akkor is felvette, de főleg csak sportoláshoz.

De vidéken elképzelhetetlen lett volna, hogy egy falusi lány vagy asszony nadrágot viseljen, függetlenül attól, milyen munkát végzett, disznót etetett, vagy aratott, templomba ment vagy húsvéti locsoláshoz készülődött.  A XX. század elején a grófi családokban még a lovagláshoz is olykor szoknyát viseltek, kényelmetlenül, oldalt felülve a lóra.

Az egyenjogúságot – legalábbis Amerikában és Nyugat-Európa egyes részein – az I. világháború hozta el, mikor a nőknek el kellett vállalniuk a legnehezebb fizikai munkát. Ez nehezen szivárgott be a  konzervatív Magyarországra, még az ötvenes évek filmvásznain az üzemekben dolgozó nők is sokszor szoknyában láthatók.

Aztán jött a beatkorszak, a farmerek és a tapadós lastexnadrágok kora, meg a lassan beszivárgó nyugati filmeké, amikor megcsodálhattuk, milyen jól áll a halásznadrág Brigitte Bardot-nak. Hamarosan megérkezett a forró nadrág és a sort egyeduralma, amely még a miniszoknyánál is kevesebbet takart. Szoknyában egy időben a midi és a maxi próbált újdonságot behozni a divatba, és olyan bohóságok tűntek fel, mint a banánszoknya.

Ma már nem létezik olyan alkalom, amikor ne hordhatnának a nők nadrágot. Először is a munkahelyükön, lásd az orvosokat, ápolókat, mentősöket, rendőr- és katonanőket, határvadász ezrednél dolgozó hölgyeket.

Itt nincs apelláta, akár jól áll a nadrág, akár nem, ez uniformis.  Aki alacsony és körte formájú alakja van, ráadásul duci, annak bizony nem nyerő, de mit tehetne.  Aki magas és sovány, annak könnyebb a helyzete.

Amikor tényleg fontos, miképpen nézzünk ki, válogassuk meg jól, mit viselünk. Állásinterjún a nadrágkosztüm határozottságot takar, de nem fontos. hogy fekete legyen, mert az gyászos, viszont fehér se, mert az csak kánikulai meleg napokra való. Új fekete farmer, elegáns blézerrel, kitűzővel, könnyű sállal mindenhova felvehető. A kirongyolt lyukas farmereket felejtsük el, legfeljebb otthoni viseletként gondoljunk rá.

Bármilyen furcsa, léteznek ma is, akik csak szoknyát viselnek, mert tisztában vannak vele, hogy a nadrág mennyire kiadja, deréktól lefelé különösen telt formájukat, míg egy A-vonalú szoknya jótékonyan takarja azt. Vagy A-vonalú tunika alá viselnek hidegebb időben, afféle cicanadrágot, bár abból ne az olcsó hamar kinyúló, göbös anyagút válasszák. Kortünet, hogy a fiatal lányok nem mernek elütni osztálytársaiktól, és akkor is szűk nadrágot választanak, amikor a súlyuk miatt nem kéne.

De mindegy, hogy szoknya vagy nadrág, az összbenyomás a fontos. Az ápoltság, a visszafogott, de csinos kiegészítők, az új cipő a lényeg, ezek együttese adja meg tulajdonosukról az első benyomást, ami nagyon fontos, nemcsak az állásinterjún, netán első randin, de még hivatali ügyintézésnél is…

Előző cikkMilyen a bird watching, ha magyar?
Következő cikkGreta Garbo túrák Stockholmban