A humor és a nevetés életünk fontos része. Meghatározza világszemléletünket, nehéz vagy épp kínos szituációkon segíthet át. Feszültségoldó és derűfakasztó hatása van, a stresszel vagy krízishelyzetekkel való megküzdésben szintén kifejti hatását – olvasom az online pszichológiában az interneten.

Az emberi kapcsolatainkat is befolyásolhatja. Legtöbbünknek szükségünk van humorra. Átitatja mindennapjainkat, színesíti a szürke hétköznapjainkat. A mosoly és nevetés mélyen ösztöngerjedésű, biológiai gyökerű, genetikailag kódolt, egyszersmind magasröptűen humán érzelemkifejező, kommunikációs jelenség – írják a portálon.

A mosoly a nevetés előszobája. Mindkettőhöz kellemes érzések kapcsolódnak, noha széles érzelmi spektrumot foghatnak be. Nemritkán kínunkban is nevethetünk, a kinevetés viszont kiközösítés értékű lelki fájdalmat okozhat. „… a humor, a humorosság relatív fogalom. Függ a kultúrától, az iskolázottságtól, nemtől, életkortól, személyiségtől, de még a hangulattól, a pillanatnyi egészségi állapottól is. Ráadásul olyannyira összetett, hogy számos kutató már mindent humorosnak vél, ami csak nevetésre ingerli az embert.”

A nevetés, a jókedv kiváltó oka a megértés és elfogadás érzését is indukálja. A nevetés társas szabályozottságát példázza, hogy a nevettetés sokágú professzióvá vált. Sőt a nevettető műfajok is differenciálódtak. Az ember megszólításának életkorok szerinti műfajai is elkülönülnek.

Nevettethet a bohóc, a komikus, a humorista, a parodista, a komédiás. Nevethetünk a komikumon, vígjátékon, bohózaton, burleszken, humoreszken, paródián, tréfán, szójátékon, viccen, élcen, irónián, groteszken, szarkazmuson, és élvezhetjük a bábszínészek, a bohócok, a komédiások, a parodisták, a kabarészínészek, a hivatásos komikusok, a nagy nevettetők produkcióit. Ennek fényében a kétrészes, folytatásos cikk  témája a humor általános és pszichológiai bemutatása/összefoglalása, valamint a humoristáknak mint a humor hivatalos képviselőinek a (személyiség)lélektana. Hiszen az ő segítségükkel a humort egyszerre adjuk és kapjuk, mivel a rádiókabarék és a Showder klub műsorai, a fellépők vicces történetei felvidítanak és képessé tesznek humorizálni, segítenek derűsen tekinteni az élet apró, hétköznapi helyzeteire. A két egybefonódó témát összekapcsolva kijelenthetjük, hogy a humort nevezhetjük antidepresszánsnak, a humoristákat pedig civil lélekgyógyászoknak.

A humor összetett kognitív folyamat, amihez fontos, hogy jó érzés kapcsolódjon. Olyan cselekvés, beszéd vagy írás, ami örömöt vált ki, valamint ennek a produkálása és érzése. Összefügg az érzelemkutatással, univerzális, vagyis kulturálisan meg van határozva az, hogy ki, mikor, hol, min nevethet. Alapvetően a játékhoz köthető, hiszen a humorizálással a játékosságot fejezzük ki, ráadásul egy bizonyos fokú relaxált állapotot is előidéz. Négy összetevőből áll: a társas kontextusból – tehát, hogy valaki produkálja a humort, a másik fél pedig megérti -, kognitív – perceptuális folyamatokból, jókedvből és örömből, valamint érzelemkifejezésből (nevetés).

A humor bizalmasságot rejt magában, hiszen nem tréfálkozunk akárkivel. Ha valakivel elkezdünk humorizálni, az egyfajta toleranciát, szimpátiát, barátságot és/vagy szeretetet foglal magában.

Társas helyzetekben a megküzdés és kötődés erősítésére, valamint a fenyegető helyzetek feloldására is használják a gyerekek a humort, ezenkívül genetikai és családi meghatározottsága is van a humornak. A humor változik életünk során: megértése csökken, értékelése nő. Ez azzal magyarázható, hogy ahogy idősödünk, egyre konzervatívabbak leszünk, így konzervatívabb humorra is „vágyunk”.

Krasznai Éva