A világ egyik legnagyobb üzlete a bird watching, amelyet hagyományosan az Egyesült Királysághoz kötnek, – számos filmben szerepelnek e hobbi megszállottjai – de a világ minden táján népszerű e különös hobbi. Ma már jelentős háttér iparág kötődik hozzá, nem beszélve turisztikai hozadékáról.
Százhúsz éve kezdődött
A madarak esztétikai értékük miatti megfigyelése a 18. század végére vezethető vissza. Maga a kifejezés először 1901-ben jelent meg Edmund Selous Bird Watching című könyvének címében. A rajongók szervezetei az 1930-as évek végén kezdtek megalakulni az Egyesült Királyságban a British Trust for Ornithology (BTO) keretében.
A légi utazás költségeinek csökkenése az 1980-as évektől tömegek számára tette lehetővé a távoli madarászhelyekre történő repülést. A 20. század második fele óta a fejlődő országokban is egyre többen foglalkoznak ezzel szabad idejükben. Az amatőr madarászok többsége középkorú, férfi, jómódú, többnyire angol nyelvű országokban vagy Skandináviában él.
Több milliárd dolláros üzlet
Jelentős részük sem időt, sem pénzt nem sajnál, hogy meglesse kedvenc madarát – egy-egy ritka faj távcsöves észlelése olykor hetekre örömteli kábulattal tölti el a szerencsés rajongót. Speciális öltözékek, kellékek, távcsövek, fotómasinák szükségeltetnek e hobbi űzéséhez. Ma már jelentős a közösségi médiajelenlét, elősegítve a széleskörű nemzetközi együttműködést, információ- és tapasztalatcserét.
Becslések szerint a madárleső ökoturizmus 41 milliárd dollárral járul hozzá, csak az Egyesült Államok gazdaságához, hasonlóképp Nagy-Britanniában, ahol másfél évszázada számít tekintélyes szabadidős – egyben turisztikai – tevékenységnek.
Nálunk a legnépszerűbb madármegfigyelő esemény a tatai Vadlúd Sokadalom, melyhez minden évben számos kiegészítő programot csatolnak. Idén már november 15-én elkezdődött a hagyományos tatai programsorozat, amelynek főszereplői a vadludak.
A természetvédők és a helyi csúcsgasztronómia képviselőinek összefogásával jelent meg most egy reprezentatív könyv, a tó környékén élő, több mint 250 madárfajról. Csonka Péter, a Száz Völgy Természetvédelmi Egyesület titkára, a Tatai Vadlúd Sokadalom főszervezője, valamint Kókay Szabolcs természetfestő a közösen jegyzett Madárkalauz című könyv szerzője.
Bütykös ásólúd, nagy lilik, lappantyú, guvat, füstös cankó, örvös légykapó, zöldike, csuszka, jégmadár és rövidkarmú fakusz – a tatai Öreg-tó és környéke elsősorban a vadludak gyülekező helyeként vált európai hírűvé, de egyben számos védett, fokozottan védett madárfaj pihenő- és fészkelőhelye.
A település néhány évvel ezelőtt úgynevezett Ramsari Város rangot kapott: azaz évtizedek óta az egyik legfontosabb nemzetközi vizes élőhelyekről és vízimadarak védelméről rendelkező listán szerepel, és része az EU ökológiai hálózatának, a biológiai sokféleséget védő Natura 2000 hálózatnak is.
Versenyeznek is
Szeptember végétől március közepéig Skandináviából és Szibériából, Hollandia és Németország érintésével érkező vadludak veszik birtokukba a tatai Öreg-tavat és környékét.
A sok ezer vadlúd kirepülését Orbán Zoltán ornitológus tolmácsolásában követhették nyomon legutóbb az érdeklődők, amit körkapcsolás egészített ki, betekintést adva a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyekre.
Szoktak ilyenkor rendezni harkálymegfigyelő sétát, solymászbemutatót, adventi vásárt, interaktív szoborkiállítást, távcsöves madárkeresést. Külön programokat szerveznek a családok számára. Az előadásokon különleges madárfajokat mutatnak be a szakemberek, a nyaktekercstől az énekes hattyúig és a magyarföldi husángig.
Természetesen nemcsak Tatán és nemcsak a vadludakat figyelik meg e hobbi magyar rajongói, egész évben örülnek egy-egy ritka faj megjelenésének – különösen a természetfotósok – amiről sokszor hírt adnak a közösségi médiában.
