Csokonai Vitéz Mihály, Berzsenyi Dániel, Kölcsey Ferenc, Arany János, Ady Endre. Költőóriások, vitathatatlanul bérelt helyük van a magyar irodalomtörténet legnagyobbjai között. Van azonban még valami, ami összeköti őket: mindegyikük tüdőgyulladásban halt meg (igen, még Ady is: ugyan szifilisztől szenvedett és elkapta a spanyolnáthát is, azonban a halála előtt közvetlenül 5 tüdőgyulladáson esett át). A betegség ma is komoly kockázatot jelent, a leginkább érintett korcsoport a 60 év feletti korosztály.
A tüdőgyulladás valószínűleg egyidős az emberiséggel. Annyi bizonyos, hogy már az ókori görög orvos, a tüdőgyulladás tüneteit elsők között leíró Hippokratész is úgy írt róla az időszámításunk előtti 5. században, mint az a betegség, amit már „a régiek is jól ismertek”. Maimonidész a 12. században már igen pontos leírását adta a tüdőgyulladás tüneteinek: „A tüdőgyulladáskor elforduló és soha el nem maradó alapvető tünetek a következők: heveny láz, szúró, mellüregi fájdalom az oldalban, gyors, kapkodó lélegzetvételek, szaggatott pulzus és köhögés.”
A tüdőgyulladás igazán demokratikus betegség. Egyfelől egyaránt okozhatja bakteriális fertőzés, vírusok, gombák, sőt paraziták is, másrészt szinte bárki elkaphatja. Napjainkban évente a világ összlakosságának 7%-át, vagyis 450 millió embert érint, 4 millió halálos áldozattal.
A „modern orvoslás atyjaként” emlegetett William Osler 1918-ban a tüdőgyulladás által okozott halált és egészségkárosodást „az emberi halál kapitányaként” jellemezte, mivel a betegség ebben a korban a tuberkolózist is megelőzte a halálokok sorában. Később az antibiotikumos kezelések és védőoltások beköszöntével a 20. században megnőtt a túlélés esélye. A fejlődő országokban azonban, valamint a nagyon idősek, a nagyon fiatalok és a krónikusbetegek körében továbbra is az egyik fő halálozási ok a tüdőgyulladás. Az Amerikai Egyesült Államokban 2009-es adatok szerint a tüdőgyulladás a 8. leggyakoribb haláloknak számított
Uniós összehasonlításban a középmezőnybe tartoznak a magyarországi népesség körében a 11%-os halálokként előforduló légzőrendszeri betegségek. A fejlődő világban mintegy ötször gyakoribb az előfordulása, mint a fejlett világban.
Nem tudjuk, hogy nagy költőink pontosan milyen típusú tüdőgyulladásban haltak meg, de mivel gondolatkísérletről van szó, ez most nem is fontos. Tegyük fel, hogy ők öten napjainkban élnének. Másképp alakulna a sorsuk? Bizonyára. Nagy valószínűséggel nem kellene meghalniuk tüdőgyulladásban, hiszen a leggyakoribb, bakteriális tüdőgyulladás típus ma már védőoltással megelőzhető, és a betegség minden változata sokkal hatékonyabban kezelhető.
Krasznai Éva
