A népbetegségnek számító vashiány, a fejlett országokban a táplálkozási szokásokból és az életmódból adódóan egyszer élete során akár a lakosság 60-80 százalékát is érintheti. A menstruáló nők nagyobb eséllyel érintettek, mint férfiak.
A vashiány hátterében az esetek többségében két ok áll: az egyik az elégtelen vasfogyasztás, a másik a fokozott igény. Az előbbi magyarázata lehet, ha valaki anyagi okok miatt eleve keveset eszik, nem jut megfelelő élelmiszerekhez, így vashoz sem. Vagy pedig azt, hogy egyoldalúan táplálkozik: például kizárólag szénhidrátot fogyaszt, gyorséttermekben étkezik, nem jól összeállított vegetáriánus, vegán diétát követ. Utóbbiakat fontos kiemelni, mert önmagában a vegetáriánus nem jelent problémát, hiszen vas növényekben is található, igaz nem egyforma mértékben.
Okozhatja a vashiányt olyan anyagok fogyasztása is, amelyek a normál tápanyagokban lévő vas felszívódását gátolják. Ez azt jelenti, hogy a vas a szervezetbe még bejut, a bélcsatornában jelen van, de onnan felszívódni már nem tud. Ilyen felszívódást gátló hatása többek közt a savtermelést befolyásoló, reflux vagy fekély miatt szedett gyógyszereknek, de okozhatják a növényekben lévő fitátok is. Mellettük csökkenti a vas felszívódását a kalcium is.
Miután a vashiány kellemetlen tüneteket okoz, nem csoda, ha az érintettek értékeiket normalizálni igyekeznek. Amennyiben a szervezetben jelentősebben csökken a vas mennyisége, hasonlók a tünetei, mint a vashiányos vérszegénységnek, nem csoda, hogy attól nehéz elválasztani. Ilyen a fáradékonyság és a gyengeség, a fejfájás, a szédülés, a sápadtság, valamint fokozott szívdobogás-érzés. A torokszorítás, a torokban lévő gombóc érzete ugyancsak jellemző panasz, ahogyan időnként a nyelési zavarok is. Emellett rendkívül jellemző a terhelhetőség csökkenése. A hasonló tünetek oka, hogy a vas a hemoglobinban van jelen legnagyobb mennyiségben, így a hiány is arra nyomra rá leginkább a bélyegét. A vashiánynak ugyancsak jellemző tünete a hajhullás.
Ha a szervezet újra kellő mennyiségű vashoz jut, akkor legelőször ezek a tünetek kezdenek el csökkenni. Egyre jobb lesz a koncentráló képesség, csökken a fáradékonyság, a gyerekek élénkebbek lesznek. Maga a vérszegénység csak több hét múlva kezd el javulni.
Bár napjainkban már kaphatóak vastartalmú étrendkiegészítők, a vasraktáraink feltöltésében a táplálkozásunknak jelentős szerepe van. Sokan úgy gondolják, a vashiányt tökéletesen lehet kezelni akkor, ha nagyobb mennyiségű zöld növényeket – lásd spenót – fogyasztanak, pedig az igazság az, hogy szerkezetileg igencsak eltér az állati és a növényi ételekben található vas.
A növényeknél a vas úgynevezett nem-hem vas formájában van jelen, míg az állati termékeknél hem kötés található. Rossz hír, hogy az előbbi esetben a vas 3-5%-a szívódik fel, az utóbbiaknál viszont 15%. Éppen ezért, amennyiben vashiánnyal küzd valaki, illetve fokozott a vas szükséglete – például terhesség, szoptatás –, érdemes minden főétkezéshez húst, húskészítményt, heti 1-2 alkalommal belsőséget fogyasztani.
A vas hasznosulásánál a növényi vagy állati eredeten kívül fontos, hogy milyen egyéb élelmiszerekkel fogyasztjuk együtt, hiszen számos összetevő gátolja, illetve segíti a felszívódását. A C-vitamin az egyik legismertebb vitaminunk, melynek az immunrendszer támogatása mellett nagy szerepe van a rosszul hasznosuló növényi eredetű vas felszívódásának segítésében is. Emiatt érdemes minden étkezést zöldségekkel kiegészíteni, emellett napi 1-2 alkalommal gyümölcsöket javasolt fogyasztani!
Az amúgy igazán egészséges sóska, spenót, rebarbara kifejezetten gazdag oxalátban, emiatt sajnos a bennük lévő növényi vas alig hasznosulhat. A fitátokban gazdag gabonafélék, hüvelyesek, diófélék szintén gátolják a nem hem vas felszívódását. Fogyasztásuk kis mértékben javasolt vashiányos vérszegénység esetén, annak ellenére, hogy egyéb vitaminokban, ásványi anyagokban, rostokban gazdagok.
A vas felszívódását segíti a folsav, az állati eredetű fehérje és a C-vitamin. A vas felszívódását ugyanakkor gátolja a túlzott rostbevitel, az albumin, tehénfehérje, szójafehérje, a fitátok, a réz, a cink, a mangán, a foszfor, a kalcium, a foszfát és az oxalát.
Krasznai Éva