Hosszabb-rövidebb időre mindegyikünkkel előfordul élete során, hogy csak saját magával osztja meg a lakóterét, a mindennapjait. Pedig valójában a legfontosabb személy vagyunk az életünkben! Szánjunk időt magunkra, köszönjük meg az elért eredményeinket, legyünk hálásak a lehetőségeinkért, amelyekért oly sokat tettünk!

Megérdemeljük!

Nincs más hátra, így év vége felé, hogy saját magunknak is köszönetet mondjunk! Robotolunk egész évben, megfelelünk az azt megkívánó helyeken és olyan személyeknek nem mondhatjuk el a véleményünket csak úgy, nyersen, akiktől a havi keresetünk függ. Helytállunk, teljesítünk, elég jók akarunk lenni, igyekszünk figyelni az életmódunkra, boldoggá akarjuk tenni a szeretteinket.

Ha a testvérünkről vagy a legkedvesebb barátunkról lenne szó, kérés nélkül megdicsérnénk, megölelnénk, amikor látjuk az erőfeszítéseit a hétköznapokban. Miért ne tehetnénk meg ezt a gesztust magunk felé is? Hálát adhatunk az egészségünkért, hogy el tudunk menni dolgozni, hogy vannak szeretteink, hogy élvezni tudjuk a perceket, megtaláljuk a flow-t a kedvenc tevékenységeinkben.

Ahogy jól esik!

Nézzünk mélyen a lelkünkbe, tudni fogjuk, mivel szerezhetünk magunknak örömteli perceket! Ne szégyelljük bevallani, ha az éppen egy hétvégi kuckózós nap, vagy hogy a saját társaságunkban bandukolunk az erdőben. Elvégre tetszhet nekünk valami, ami a nagy többségnek nem. Nyaralás vagy ünnepek egyedül? Mint egy szitokszó! De azt se feledjük, hogy amit mi cikinek vagy tabunak feltételezünk, azzal mások is hasonlóan lehetnek, és pont emiatt nem hallottunk róla eddig másoktól. Mennyi emberrel találkozom mostanában, aki szintén tart kuckózós napot vagy kirándulgat egyedül a túraútvonalakon. Nekik már sikerült a saját érzéseik útjára lépni, miért ne sikerülne nekünk is?

Ne mérjük magunkat másokhoz!

És abban a pillanatban megnő az önbecsülésünk, jobban érezzük magunkat a bőrünkben. Nem csoda, hiszen például a külvilágnak szóló közösségi média posztok nagy ellenségeink, ha nem vagyunk tisztában a valódi üzenetükkel! Ne dőljünk be, valami csak a látszatról szól. Azok a fényképek sokszor kifejezetten ezekre a platformokra készülnek és közük nincs a valósághoz. A fotókon pózoló, mindenképpen mosolygós családtagok a hétköznapokat korántsem ilyen önfeledten, egymással harmonikusan élik meg az esetek döntő százalékában. Ugyanis ők is emberek. Sőt, általában ott van a legtöbb takargatni való, ahol a legharsányabban hangoztatják az ellenkezőjét.

Ha a romantikus filmek vagy reklámok bizonytalanítanak el, gondoljunk csak bele, mennyi energiát fektettek bele abba, hogy ezt a hiányérzetet érjék el a nézőben. Hogy anélkül a desszert vagy ruha nélkül nem is lesz igazi az ünnep, és ha nincs francia lakberendező magazin alapján feldíszítve a lakás, jobb, ha senkit nem hívunk át magunkhoz első advent vasárnapja és vízkereszt között. És hogy ez az érzés ne lankadhasson, a nyaralás időszakára is megvannak azok a trükkök, hogy elhitessék velünk, kevesebbet élünk meg érzelmileg, mint az influenszerek. Ugye, nem vesszük komolyan a reklámfotókat és nem akarjuk más életét élni?

Bármely témában sorolhatják nekünk az előnyöket, ha nem szánunk elegendő időt az önismeretre, és nem vagyunk őszinték magunkhoz. Belegondoltunk már, mennyi mindent értünk el az elmúlt (csak) egy évben? És az egész életünkben? Tehát vegyünk elő egy papírlapot és kezdhetjük is a listát. Írjunk fel mindent, ami eszünkbe jut! Azt is, amit abban a pillanatban csak kis sikerként könyvelünk el, de igazából erőfeszítésünkbe került. Például a megtételéhez le kellett győznünk az aznapi lustaságunkat, kényelmünket, vagy egy általunk nem kedvelt emberre mosolyogtunk, amelynek végül mi tapasztaltuk meg az előnyét. Hogy ha kis lépésekkel is, de haladunk az életmódváltásban, és egyre közelebb kerülünk a kitűzött célunkhoz, amely lehet a mérlegen látni kívánt szám, vagy sportteljesítmény is. És igen, javítani valót mindannyian találhatunk, de koncentráljunk néha a sikereinkre! Garantáltan lesz egy listánk, amelyre bizony már koccinthatunk is. Akár saját magunkkal!

Wágner Rózsa