Hetek vagy hónapok teltek el rendszeres sport nélkül? Vajon ezt követően ismét meg lehet találni a kedvet az edzésre? Már olvasva is fárasztónak hat, azonban többszörös visszaesőként mondhatom, hogy nem lehetetlen. Néhány dolgot azonban tartsunk szem előtt, mielőtt ugyanazokhoz a súlyokhoz nyúlnánk, vagy a régi távokat szeretnénk egyből teljesíteni!
Hideg, meleg, vagy a lustaság
Télen a hűvös időjárás nem tudja annyira elvenni a motivációmat az edzéstől, mint nyáron a hőség. Eltökélten gyűröm mindig a feladatokat, és haladok a céljaim felé, de a szervezetemet tisztelnem kell annyira, hogy amikor nem bírja, szünetet kell tartani. Nem csak a kánikula miatti energiaszint-csökkenés ilyen, hanem egy betegség utáni lábadozás, vagy más, akár lelki eredetű indok is. Egyébként pedig kinél ne fordult volna elő életében, hogy a kényelem lett rajta úrrá, és egyszerűen élvezte azt a néhány nap, hét semmittevést?
Amikor a testmozgás az életmód része, jelentkezik egy erős hiányérzet, hiszen a szervezetünk hozzászokott, sőt, igényli a fizikai aktivitást, szüksége van az általa már kedvelt terhelésre. Mivel az edzés a boldogsághormon termelődését is segíti, nem csoda, ha az elvonási tünetek jelentkeznek.
Megjelenhet esetleg egy kis lelkiismeretfurdalás is a feltételezés következtében, hogy az addig elért eredmények veszni látszódnak, vagy az éppen kitűzött fogyás felé nem haladnánk megfelelő mértékben.
Visszatérés, de hogyan?
Az aktuális fizikai állapottól éppúgy függ az újrakezdés, mint attól, hogy előtte milyen szinten űztük a választott sportot. Például ha a gyorsaság növelése volt az egyik kitűzött cél, számolnunk kell azzal, hogy a kezdeti alkalmakkor több lesz a bemelegedés ideje, mint ha az állóképesség növelése lenne a cél.
Ugyanakkor szeretnénk megtalálni újra a kellő motivációt akkor is, ha egyelőre 30 %-kal visszavesszük a terhelést, és a pulzust sem engedjük már első alkalommal a korábbi maximum zónába. Erre az időszakra érdemes új célokat kitűzni magunk elé! Persze nem egyszerű megtalálni azt a kiegyensúlyozott tervet, amellyel visszatér a kedvünk, és láthatjuk a fokozatos fejlődést lépésről lépésre. Ehhez kell, hogy ne a régi teljesítményünkhöz mérjük magunkat, hanem a jelenleg csökkent kapacitásunkhoz.
- Rendszeres mozgás. Hosszabb kihagyás után is eredmény, ha vissza tudunk szokni a heti három edzésre. Ez lehet például az első kitűzött cél, amelynek elérését már ünnepelhetjük is.
- Lassú kezdés, eredményes folytatás. A szakértő javaslata, hogy az elején az edzés erőssége legyen alacsonyabb, a rászánt idő pedig rövidebb, és a lényeg, hogy mindig tudatosan igazítsuk egymáshoz a sportot és az edzésterv intenzitását. Sem a sebesség tekintetében, sem a súlyzók emelésénél nem járunk jól, ha figyelmen kívül hagyjuk a pihenéssel töltött időt. Ahogy kijövünk a rutinból, és megterhelővé válik az addigi rutin, romlik a technikánk, és növekszik a sérülések kockázata.
- A cél érdekében. Kezdjünk azzal a tempóval és helyszínnel, ami jól esik! Nem kell szabadtéren edzenünk, ha az időjárás befolyásolhat minket. Ha az otthoni edzés kielégíthet néhány alkalomig, és csak azután szeretnénk visszatérni a terembe, tegyünk így! Ha viszont a kardió-gépek jelennek meg álmainkban, irány a kedvenc termünk, és nyomjuk meg a start gombot a kiválasztott masinán! Indulásnak a 10-20 perces tekerés, kocogás vagy evezés elegendő lehet, hiszen a szervezetünket újra hozzá kell szoktatni a terheléshez.
- Pihenőnapok. Ahhoz, hogy óvjuk a testünket a túlterheléstől, most se hagyjuk ki az edzésmentes napokat! Nem kell természetesen a szabadidőnkben kizárólag a kanapén üldögélni, mehetünk egy kellemes sétára, vagy akár egy jóga órát is beiktathatunk. A megfelelő mennyiségű folyadék pótlása, és a szervezetünk számára elegendő, pihentető alvás ebben a szakaszban is alapvető szükséglet.
Az egészségünket, a szervezetünket támogatnunk kell! Egy betegség jelentkezésekor döbbenünk rá a legtöbben, milyen sérülékenyek is vagyunk. Figyeljük a testünk jelzéseit, és ha pihenésre van szüksége, adjuk meg neki! Azonban a túlterhelés és a lustaság között meg kell találnunk azt a számunkra építően ható középutat, amellyel jól terhelhetőek leszünk fizikailag, és lelkileg is elérjük az elégedettség, és boldogság magas szintjét.
Wágner Rózsa