Túrázni nemcsak a földön lehet – akár a fák között is sétálhatunk. A lombkorona sétányok különleges tanösvényként bepillantást engednek az erdő más szintjeibe is.

Nemcsak a talajszint érdekes

Aki kedveli a túrázást, az tudja, hogy a természetben mindig lehet valami újat látni, sohasem unalmas. Még ha ugyanazt a tájat járjuk be újra és újra, akkor is felfedezhetünk mindig valami érdekességet. Játszhatunk a napszakokkal: szinte rá sem fogunk ismerni a jól ismert ösvényre, ha egy hajnali vagy szürkületi órát választunk; az éjszakáról nem is beszélve. Az évszakok is képesek szinte kicserélni a természet képét: egy patak ártere tavasszal és nyár közepén össze sem hasonlítható. Csavarjunk egyet a dolgon; ne az időszakkal, hanem az erdőnek a szintjeivel játszunk! Járjuk be az erdeink tetejét, és nézzünk szét madártávlatból!

Az erdő lakóinak egyik kedvenc lakhelye

Általános iskola óta tudjuk, hogy az erdő minden szintje bővelkedik lakókban. Egy átlagos túra, tanösvény bejárása során észrevehetjük a talajt kedvelő apró rovarokat és a színpompás bogarakat. Kicsit feljebb tekintve szemünkbe ötlenek a köveken napozó gyíkok, szalamandrák. Jó időben felettük lepkék szálldosnak, a fák között őzek és nyulak szaladnak, a fák lombjait pedig madarak népesítik be. A szokásos nézőpontból is elkápráztat a látvány. De ha fentről, a fák lombjai közül csodálhatjuk, kicsit különlegesnek érezhetjük magunkat. Nem mellesleg olyan dolgokat is észrevehetünk, amik addig elkerülték a figyelmünket. A madarak és mókusok szemével nézve jóval több minden tárul elénk: fentről érdekes nyomokat találhatunk, beleshetünk madárfészkekbe, mókusodúkba, megnézhetjük a bokrok tetejét. Több életet láthatunk az addig üresnek hitt helyeken is. Valahogy hozzá tartozik a természetünkhöz, hogy szeretünk bekíváncsiskodni mások életébe; legyen akár szó az erdei állatokéról is. Ezt az élmény ígérik a lombkorona sétányok, amikből szerencsénkre több is található hazánkban.

Valóra vált gyermekkori álom

Mivel a természet sokarcú szépségét szeretnék bemutatni ezek a különleges „függő tanösvények”, megjelenésükkel igyekeznek beolvadni a környezetükbe. Csodás mérnöki munkák születnek fából, amik nem elcsúfítják az erdőt, hanem ablakot nyitnak rá felülről. Sokak gyermekkori álma egy lombházikó a kert végében; a lombkorona ösvények ezt a hangulatot elevenítik meg, ahol mindenki újra gyermeknek érezheti magát. Akik félnek a repüléstől azok is magukévá tehetik egy kis időre a madár perspektívát. Sok ilyen sétány babakocsival vagy kerekesszékkel is bejárható, így mindenki megkapja a lehetőséget az erdei felderítésére. Általában pár száz méter hosszan mutatják be a természet egy különösen szép szeletét, így aki nem kedveli a hosszú túrákat, az is könnyen szerezhet maradandó élményeket magának.

Melyik erdő fölött sétáljunk?

Elő a térképekkel, válasszunk konkrét célpontot! Karcagon a Parkerdő tölgyfái között, Pannonhalmán pedig egy kilátóhoz sétálhatunk. Makó lombkorona tanösvényét még feldobták egy csúszdával és egy függőhíddal is, hogy a látogatók valóban „emelkedett” hangulatba kerüljenek. Gyomaendrődön a sétány egy vízi résszel is kibővült, bővítve ezzel a látnivalók listáját. Ez a korántsem teljes lista talán meghozta a kedvünket az erdő fái közti sétára.

GB

Előző cikkElő a mellényekkel a hűvös időben!
Következő cikkGyertyakészítés az otthon melegéért