Sokan merengenek azon, mi történik velünk a halál után. Számos ember átélte már a klinikai halál állapotát, de ezek a történetek szubjektívek, és nem tekinthetők tudományos bizonyítéknak. A halál misztikus, mégis profán élettani folyamatát számos film is megpróbálta bemutatni, de vajon tényleg mi zajlik le bennünk, amikor megszűnik dobogni a szívünk?
A „halál tudománya”
A halál biológiájának tudományos vizsgálata etikai korlátokba ütközik, így nem lehetséges valakit megölni csupán a kutatás érdekében. Jelenleg nincs megbízható tudományos bizonyíték arra, hogy a tudat vagy az „én” túlélné a test fizikai halálát. A halál utáni élet kérdése elsősorban filozófiai, vallási és spirituális területeken kerül megvitatásra, ahol a válaszok a hitrendszerektől és személyes tapasztalatoktól függenek.
A meghalás túlvilági utazás vagy biológiai reakció?
A klinikai halálból visszatért emberek által leírt „közeli halál élmények” (NDE – Near-Death Experience) érdekesek és intenzívek, azonban a kutatások többsége úgy véli, hogy ezek az agyban végbemenő fiziológiai és pszichológiai folyamatok (pl. oxigénhiány, érzékcsalódások, stresszhormonok felszabadulása, tudatmódosult állapotok) következményei. Ezek magyarázhatják a fény, alagút vagy nyugodt, lebegő érzések megtapasztalását anélkül, hogy bizonyítanák a tényleges túlvilági létezést.
Tudományos áttörés az agykutatásban – halál EEG közben
Az, hogy mégis van egy olyan eset, amikor EEG vizsgálattal nyomon követhető volt a halál pillanata, egy véletlennek köszönhető – és hatalmas előrelépés az idegtudományok területen. Az EEG (elektroenkefalográfia) használata az agy elektromos aktivitásának monitorozására elterjedt a klinikai gyakorlatban, különösen olyan helyzetekben, mint a műtétek, intenzívosztályok, vagy agyi károsodások, betegsége diagnosztikája. Az EEG segítségével követhetők az agyhullámok változásai.
2022-ben történt, hogy egy 87 éves epilepsziás beteg épp EEG felvétel során halt meg – szívrohamot kapott. A különös esetet még abban az évben publikálták a Frontiers in Aging Neuroscience folyóiratban. A kutatók körülbelül 15 percen át rögzítették az agyi aktivitást, benne a váratlan halálesetet. Az elemzéskor különös figyelmet fordítottak arra, ami a szív megállása előtti és utáni 30 másodpercben történt.
A halál átmeneti szakasza
Kiderült, hogy (legalábbis ebben az esetben, de egy esetből nem lehet következtetést levonni) az agy továbbra is aktív és koordinált maradt a halál átmeneti szakaszában, tehát akkor, amikor a szív megállt, de az agy még egy rövid ideig (míg az oxigén kitart) működik. Ebben az időszakban az agyban olyan gamma oszcillációk, valamint delta, theta, alfa és béta oszcillációk is megfigyelhetőek voltak, amelyek a memória-visszahívással, álmodással, meditációval és a tudatos észleléssel kapcsolatosak. Ezek az oszcillációk utalhatnak arra, hogy az agy a halál előtt fontos életeseményeket idézhet fel, amelyek hasonlóak lehetnek a közel halálos élmények során jelentkező emlékekhez. Az eredmények azt sugallják, hogy ez a „visszapörgetjük életünk fontos pillanatait” jelenség egy előre beprogramozott biológiai válasz, és vélhetőleg több fajban is megtalálható.
Etikai és tudományos kérdések: hogyan tovább a halál feltérképezésében?
Felvetődött a kérdés: pontosan mikor ér véget – véglegesen – az élet. A kutatók természetesen szeretnének hasonló esetet vizsgálni, ám mivel ez etikai aggályokat vet fel, csak véletlenszerűen sikerülhet ilyen eseményt műszerekkel rögzíteni. Eddig nem volt eset, hogy a halál pillanatát műszerekkel is látták volna? Régóta zajlanak próbálkozások (például a AWARE – AWAreness during REsuscitation kutatás), amelyben megpróbálták feltérképezni a tudatosság állapotát a klinikai halál idején. Ebben a kutatásban olyan pácienseknek tudták megfigyelni az agyhullámait, akik szívleállás után „visszatértek”. Az EEG segítségével „látták” az agy aktivitásának csökkenését, de ezek a tanulmányok nem dokumentáltak olyan konkrét esetet, ahol az EEG halált rögzített volna.
A 2000-es évek elején egy holland kardiológus próbálta „elkapni a pillanatot”, amikor az agy leáll. A kutatások rámutattak arra, hogy az agyi aktivitás csökken a halál felé, de nem dokumentáltak olyan egyedi esetet, ahol az EEG konkrétan rögzítette volna a halált.
Ez azért is nehéz, mert jelenleg a halál orvosi meghatározása két fő kritérium alapján történik: a szívverés és a légzés teljes megszűnése, valamint az agytevékenység leállása (agykihalás). Az EEG segíthet az agytevékenység monitorozásában, de a halál pillanatának egyetlen eszközzel történő rögzítése nem mindig lehetséges.
A kutatások mindenesetre talán azt a vígaszt tudják nyújtani, hogy a megfigyelések szerint az agy aktivitása olyan, mint amikor az ember álmodik, meditál, emlékezik. Mindez azt sugallja, hogy szeretteink agya az utolsó pillanatokban szép emlékeket idézhet fel. Ez a felfedezés reményt adhat arra, hogy a halál nem csupán egy végső leállás, hanem egy mély, személyes visszatekintés is lehet, amelyben az életünk legfontosabb pillanatai újra megelevenednek.
Kéky Kira
