Valamikor a kamaszkorom végén szembesültem azzal, hogy kétféle intelligencia létezik, és az egyik területen bizony elég nagy hátrányom van. Addig büszkén feszítettem az IQ-teszteken elért szép eredményeimmel, és azt gondoltam, hogy ha jól megoldok logikai feladatokat, az életben is jól fogok boldogulni. Hosszú időnek kellett eltelnie, mire rájöttem: önmagában ez nem elég. Felnőttként egyértelművé vált, hogy az érzelmi intelligencia, vagyis az EQ, legalább olyan fontos – ha nem fontosabb –, mint a logikai intelligencia.
Ez az a pont, ahol ráébredtem, hogy az EQ-val van dolgom. A gyerekkorom és kamaszéveim nagy része másokétól eltérő élményekkel telt, és az irodalmi könyvek, amelyeket akkoriban faltam, csak nyomokban segítettek a valóságos kapcsolatokban eligazodni. A való életben egyáltalán nem működött az, amit tanultam. Idővel megértettem, hogy ha nem vagyok képes felismerni a saját és mások érzelmeit, és nem tudom kezelni őket, az komolyan megnehezíti az életemet.
Mi az érzelmi intelligencia?
Az érzelmi intelligencia fogalma Daniel Goleman pszichológus munkásságának köszönhetően vált ismertté. Röviden: az EQ arról szól, képesek vagyunk-e felismerni a saját érzelmeinket és másokét, illetve hogyan tudunk ezekre reagálni. Vannak, akiknek fejlett az érzelmi intelligenciájuk, de alacsonyabb az IQ-juk, mégis szeretünk a társaságukban lenni, mert valahogy mindig értik, hogy mire gondolunk pontosan, mire lenne szükségünk, hogy jobban érezzük magunkat. Szerintem sok ilyen nagymama, nagypapa és nagynéni van a világunkban, akihez azért esik jól elmenni, mert érzelmileg feltöltődve jövünk el tőlük. Az EQ segít abban, hogy könnyebben kezeljük a konfliktusokat, jobban motiváljunk másokat, és harmonikusabb életet éljünk.
Miért más az EQ, mint az IQ?
Az IQ-t általában logikai gondolkodással, problémamegoldással, memóriával és analitikus képességekkel azonosítjuk. Ez az a típusú intelligencia, ami a tanulmányi sikerekhez és az elméleti feladatok megoldásához szükséges. Az EQ viszont a társas készségek és az önismeret területére fókuszál.
Egy magas IQ-val rendelkező ember kiváló lehet tudományos vagy műszaki területeken, de ez önmagában nem jelenti azt, hogy jól tud bánni másokkal, vagy képes kiegyensúlyozott kapcsolatokat építeni. Ráadásul, míg az IQ nagyjából állandó, az EQ-t tudatos gyakorlással fejleszthetjük.
Az EQ fejlesztése: nekem hogyan sikerült?
Az én történetem onnan indult, hogy az érzelmi intelligenciám kifejezetten gyenge lábakon állt. Az empátiám nem működött úgy, ahogyan kellett volna, és hajlamos voltam impulzív döntéseket hozni – mondjuk ebben még mindig „jó vagyok”. Kamaszként nem értettem, miért vannak gyakran konfliktusaim, vagy miért érzem magam kívülállónak a társaságokban.
Az első lépés az önismeret volt. Az irodalmi művekben szereplők érzéseit tökéletsen meg tudtam határozni, a többi között ezért voltam annyira jó irodalomból, ám ha magamba néztem, nem tudtam elkülöníteni, csupán 7-8 érzelmet. Csak utólag, ha naplószerűen leírtam. Élesben, társas helyzetekben ez nem ment. Szó szerint megtanultam empátiával fordulni másokhoz, és elfogadni, hogy nem mindenki gondolkodik úgy, mint én. A kommunikációs készségeim szerencsére megvoltak, most már képes vagyok megfelelően kifejezni magam, és meghallgatni másokat.
Miért fontos az érzelmi intelligencia?
Ma már teljesen világos számomra, hogy az EQ nem valami bónusz extra, amit csak úgy rádobok az életemre, hogy szebb legyen. Ez alap. Ha nincs meg, akkor jönnek a félreértések, a feszültségek, meg az a tipikus ‘miért nem értenek meg?’ érzés. Az érzelmi intelligenciával rendelkező emberek sokkal jobban elboldogulnak: könnyebben veszik a stresszes helyzeteket, kevesebb konfliktusba futnak bele, és valahogy természetesen megtalálják a közös hangot másokkal.
Még mindig dolgozom magamon, mert az EQ fejlesztése soha nem ér véget. De azt biztosan állíthatom, hogy az életminőségem hatalmasat változott azóta, hogy elkezdtem tudatosan foglalkozni az érzelmi intelligenciával.
Kéky Kira
