Nem az 5-10 kilós súlyfeleslegről beszélek, hanem a 30-50-100-120 kilós többletről, amikor az ember BMI-je (testtömegindexe) a súlyosan elhízott, morbid elhízás kategóriájába kerül. Mert ott szinte már semmi sem segít. Vagyis csak egyvalami. A sebészorvos.
A statisztikák szerint a 40-es BMI feletti emberek tartós fogyása szinte reménytelen. Az ok félig-meddig érthető: ekkora testsúllyal mozogni már szinte lehetetlen, ekkora testhez olyan nagy gyomor tartozik, amit megtöltve napi sokezer kalóriát visz be az illető, ha pedig diétázni kezd, akkor a szervezet a hirtelen bevitelcsökkenésre pánikszerű raktározással válaszol, hiszen az evolúció a raktározást részesíti előnyben, így az illető lassan, nagy küzdelmek árán fogyogat, miközben az éhségérzete, rossz szokásai, környezete változatlan. Szinte kódolt a bukás. Ilyen esetekben nagyon ritka az évtizedekre is tartóssá váló fogyás.
Míg pár kiló, de akár még 20 kiló felesleget is le lehet adni fegyelmezetten, addig az extrémen elhízottaknál a siker általában csak időleges. Elkeserítő, kétségbeejtő, félelmetes érzés, hogy nem urai a testüknek, hogy ki vannak szolgáltatva valaminek, ami ráadásul nyomorba dönti őket és komoly egészségügyi kockázatokat növelő hatással bír.
Ilyen eseteket tudnak ma már megoldani az orvosok sebészeti módszerrel. Jelenleg többféle úgynevezett bariátriai műtéti megoldás van, lássuk, melyek ezek!
Még pár éve is csúcson volt az úgynevezett gyomorgyűrű felhelyezés, melynek lényege, hogy egy kis, „kulcslyuksebészeti” módszerrel a gyomor felső részére helyezett szilikon gyűrű fizikailag 2 részre osztotta a gyomrot. A felső, kis rész gyorsan megtelt, így a páciens kalóriabevitele drasztikusan csökkent. Ám a sok év alatt kiderült, hogy nagyon gyakori a szövődmény, ami miatt vagy nem is működött kellő hatásfokkal az eszköz, vagy el kellett távolítani a gyűrűt. Ma már egyre ritkábban használják ezt a módszert.
Helyette két, állandó, végleges megoldást nyújtó műtét segíti a betegeket. Az úgynevezett Roux-en-Y bypass, vagy egyszerűbben nevezve gyomor bypass a testsúlycsökkentő műtétek sztenderdje. Ez egy nagyon-nagyon komoly műtét, és nem végzik el csak úgy kérésre. Vagy 40 feletti BMI kell hozzá, vagy 35-40 közötti, de akkor társbetegségekkel nehezítve.
A beavatkozás – bár több órás, nyílt hasi műtéttel, fizikailag visszafordítható – végérvényes beavatkozásnak számít. Lényege, hogy a gyomor felső részéből egy levart, lezárt kis gyomrocskát készítenek, és ezt a kis gyomrot összevarrják a vékonybéllel – kikerülve, kihagyva az emésztésből a gyomor majdnem 100 százalékát és nagyjából másfél méternyi bélszakaszt. Ezt a módszert az 1990-es évektől kezdve több százezres számban végzik világszerte, a betegek 65-80%-os testsúlyfelesleg csökkenést tapasztalnak másfél-két évvel a műtét után, és ezzel együtt a kóros kövérség társult betegségei is jelentősen javulnak. A műtétet követően a betegeknek nagyon lassan, dietetikus által előírt módon kell visszatérniük az étkezéshez. A kezdeti szakaszban csak szűrt folyadék fogyasztható, majd jön a pépes étel, aztán a lágy darabos étel, és végül hónapok múlva a klasszikus étkezés visszaállítása a cél. Ám a rendkívül pici gyomor és az emésztés nagy részének kihagyása miatt a felszívódás jelentős mértékben csökken, így a paciens a kezdeti hónapokban mindenképpen fogy, teljes feleslegének leadása pedig a fegyelmezettségétől, a diéta és előírások pontos betartásától függ. Hátránya a vitaminok és ásványianyagok erőteljesen csökkent felszívódása, ami hiánybetegségekhez és hajhulláshoz vezethet. Elkerülése érdekében élethosszig tartó vitamin- és nyomelempótlásra van szükség, és odafigyelős étrendre.
A másik, kissé újabb beavatkozás a csőgyomor-képzés, a sleeve.
Először a 2000-es években végezték, de napjainkra a fogyasztó műtétek nagyjából felét ez a beavatkozás teszi ki, és az arány egyre nő, a trendek szerint lassan átveszi a vezetést.
Ez a műtéttípus könnyebben kivitelezhető, kevesebb komplikációval jár, esetenként lassabb fogyást eredményez, de a legfrissebb adatok szerint pár év múlva mindkét műtéttípus pácienseinek ugyanolyan mértékű a súlyvesztése. A műtét során a sebész jelentősen (nagyjából 85 százalékkal) csökkenti a gyomor térfogatát úgy, hogy a gyomor nagy részét leválasztja és levágja. Így összesen körülbelül másfél decis, hosszú, vékony cső alakú gyomor marad. Ennek következtében az elhízással küszködő páciens drasztikusan kevesebbet tud enni, és az étkezést követő teltségérzet hamar kialakul. Pláne, mivel a műtét során eltávolítják azt a gyomorrészt is, mely az éhséghormont, az úgynevezett ghrelint termeli. A műtöttek ettől kezdve szinte soha nem éreznek fizikai éhséget, így könnyebb betartani a diétát. Itt nem alakul ki klasszikus felszívódási zavar, csupán a kisebb mennyiségben bevitt élelmiszer miatt lehet szükség a vitaminok és nyomelemek pótlására.
A betegek másfél-két évvel a műtét után a testsúlyfeleslegük 60-70 százalékos csökkenését tapasztalják, és természetesen a kóros kövérség társult betegségei is jelentősen javulnak. Itt is szükség van nagyon fegyelmezett diétára az egészséges táplálkozáshoz való, hónapok alatt történő visszatéréshez, és csak azok tudnak tartósan „lefogyottak” maradni, akik betartják a későbbiekben is az utasításokat. Tehát ezeknél a műtéteknél nem igaz, hogy „ez lenne a könnyebbik út”, hiszen a gyomor átalakítása csak mankó, mely segíti a küzdelmet és végül stabilizálni tudja az elért testsúlyt.
A csőgyomor műtét hatásossága megközelíti a gyomor áthidalásét, viszont lényegesen kisebb a szövődmények, mint például a varratelégtelenség, a belső sérv, a hajhullás, a csontritkulás, a vashiány, a vérszegénység, valamint a vitaminhiány kialakulásának kockázata.
Mindkét műtét rendkívül komoly szakértelmet igényel, és komplikációmentes esetben 2-3 óra hosszúságú. Magyarországon sehol sem végzik el TB-támogatásra, így – a viszonylagosan magas ára miatt – csak kevesen jutnak hozzá. Összességében mindkét műtétet követően a betegek hosszabb ideig, és egészségesebben élnek.
Kéky Kira
