Ha a trombocitaszám jelentősen csökken, akkor vérzékenység lép fel. Minél nagyobb fokú a vérlemezkeszám csökkenése, annál súlyosabb lehet a vérzés. Ugyanakkor a minimum 150G/l-es (igazából 150.000 vérlemezke /mikroliter) trombocitaszámhoz képest igazán veszélyessé a helyzet 30 ezer alatt válik – de a csökkenés okát mindenképp meg kell találni, ez ugyanis számos betegség jele lehet.
Tünetmentes lehet a baj
A trombocitaszám csökkenése egy átlagembernél, mint nálam is, általában úgy derül ki, hogy a szokásos laborvizsgálatnál ez az érték csillagot kap – a normál tartományhoz képest alacsonyabb értéket mér az automata. A vérlemezkeszám-csökkenés ugyanis nagyon sokáig (tényleg nagyon sokáig) nem mutat tipikus, kézzel fogható tüneteket. Némi ínyvérzés, a lábszáron, bokán jelentkező pontszerű bevérzés, orrvérzés, esetleg gyakrabban jelentkező kék foltok egy asztalsarokkal való „találkozáskor”, nőknél erősebb menstruáció – ezek nem szokták az ember figyelmét felkelteni. Inkább utólag, a kikérdezéskor jön az „aha-élmény”, hogy igen, persze, ez mind megvolt az utóbbi időben.
Ha már vér jelenik meg a székletben (emésztőrendszeri vérzés) vagy a vizeletben, az azért orvoshoz szokta kergetni az embert – ilyenkor van még idő beavatkozni. Ám a kórosan alacsony trombocitaszám spontán agyvérzést is okozhat – és ez már csak akkor derül ki, amikor az illetőhöz mentőt kell hívni stroke-gyanú miatt. A diagnózis ilyenkor (az akár fatális) kimenetellel egyidőben derül ki.
Mi okozhat alacsony vérlemezkeszámot?
A vérlemezkeszám csökkenését előidézheti a csontvelő elégtelen vérlemezke-képzése, illetve bizonyos gyógyszerek, kémiai anyagok is a trombociták csökkenéséhez vezethetnek. A veleszületett vérlemezkeszám-csökkenéssel járó betegség többnyire öröklődik, viszont szerencsére nagyon ritka.
A vérlemezkeszám csökkenése bekövetkezhet amiatt, hogy eleve kevesebb termelődik belőlük, vagy ami termelődik, az valami miatt idő előtt elpusztul, esetleg a szervezet maga „nyírja ki” a vérben keringő trombocitái egy részét úgy, hogy hibásan ellenanyagot termel ellene.
Egy trombocita a „születésétől” a „halálig” nagyjából 10-14 napot él – ha tehát az ember kap egy laboreredményt, akkor az olyan, mint egy pillanatfelvétel. Előfordulhat, hogy néhány héttel előtte vagy majd utána már más, jóval alacsonyabb vagy magasabb érték kerülne a leletre. És néha még az is előfordul, hogy az illetőnek semmi baja, csupán a vérvételhez használt véralvadásgátló anyag összetapasztja a vérlemezkéket a kémcsőben. Az egymáshoz ragadt trombocitákat az automata nem tudja megszámolni, mert azok nagyok és szabálytalan alakúak. Ezt a furcsa jelenséget nevezik pszeudotrombocitopéniának (azaz ál-vérlemezke csökkenésnek) – ennek kiderítésére a szakember új labort kér, egy másik fajta véralvadásgátlóval is elvégezteti a vizsgálatot, és így a páciensnél kiderül a valós trombocitaszám – épp így jártam én is. Kiderült, hogy a valós szám a normál határértéken belül van. Megnyugtató volt. Többnyire azért tapadnak össze a kémcsőben lévő anyag hatására a vérlemezkék, mert a vérsavóban (általában átmenetileg) egy reakciót kiváltó fehérje, „ragadós” anyag (hormon, gyulladáskor keletkező anyag, enzim, gyógyszer, bomlástermék, stb) van jelen, ezek az egyik véralvadásgátlóra (EDTA) úgy reagálnak, hogy összeállnak nagyobb csomókká. Persze, az egyénben, a vérünkben ezek a vérlemezkék még külön-külön vannak és tökéletesen működnek.
Betegségek a háttérben
A trombociták élettartamának tehát jelentősége van, mert sok betegségben a vérlemezkeszám csökkenését a lerövidült élettartam okozza. A vérlemezkeképzést egy hormonszerű anyag, a trombopoetin szabályozza. Ha a trombocitaszám alacsony, akkor ennek a hormonszerű anyagnak a mennyisége nő a vérben – emiatt (helyesen) növekszik a trombocitaszám.
Ha a csontvelő nem termel elég vérlemezkét, az utalhat a csontvelőt elfoglaló, idegen sejtek jelenlétére, leukémiára, limfómára, illetve mielodiszpláziás szindrómára, más rákos áttétre.
Elképzelhető, hogy a vérben azért mérnek kevés trombocitát, mert a vérlemezkéket a szervezet fokozottan, túlzó módon használja fel. Azt, hogy ez miért történik, Dr. Szélessy Zsuzsanna hematológus magyarázta el.
– Különböző súlyos véralvadási zavarban előfordul, hogy trombózisok képződnek, ezért elfogy a vérben szabadon keringő vérlemezke – tehát volt belőle elég, csak épp „fel van használva”. Mivel azonban továbbra is kellene belőlük elég, de szabad, keringő formában nincs, ezért vérzések jelentkeznek (pl. DIC, HELLP szindróma, bizonyos rosszindulatú daganatok, súlyos sérülések, kóros szülészeti események kapcsán).
– Előfordulhat az is, hogy lépmegnagyobbodás, a lép fokozott aktivitása áll a háttérben: ilyenkor a megszületett és keringő vérlemezkék túl hamar a „temetőbe” kerülnek, vagy bizonyos autóimmun betegségben is, ITP (immun thrombocytopenia) esetén a szervezet egy téves antitestet termel, ami a vérlemezkékhez kötődik, ezt az antitesttel megjelölt vérlemezkét a lép kórosnak véli, és kivonja a keringésből.
– Előfordulhat még a trombocita-koncentráció felhígulása is, amennyiben megnő a vérplazma mennyisége, ez például bizonyos esetben a terhességben is előfordulhat. Időleges, de akár végleges vérlemezkeszám-csökkenést okozhat nagy mennyiségű alkohol elfogyasztása is, illetve az alkohol okozta májzsugor. A májzsugor (cirrózis) miatt pangás okozta lépmegnagyobbodás jön létre, és így aktívabban vonja ki a lép a trombocitákat a keringésből.
– Állhat a háttérben B12-vitamin- és folsav-, általában a B vitaminok hiánya, illetve vashiány is. ilyenkor a többi vérsejtszám is csökken, mert a sejtosztódáshoz ezek a vitaminok feltétlenül szükségesek. Ez egyébként egészséges embereknél is előfordulhat, ha nem fogyasztanak állati eredetű ételt.
A trombocitopénia kezelése
Nem a vérlemezkék számát kell erőszakkal megnövelni (bár erre is van lehetőség, például műtétek előtt), hanem azt kell kideríteni, hogy a szervezetben hol van probléma! Annak a (sikeres) kezelésével a trombocitaszám is emelkedni fog.
Épp ezért időnkénti vérkép-vizsgálat (ami minden szűrővizsgálat része is) fontos volna, legalább évente egyszer mindenki számára.
Kéky Kira