A felfedezőknek, a kalandozóknak, az állatok viselkedését tanulmányozó kutatóknak minden bizonnyal érdekes életük van. Elég csak elképzelni, mennyi izgalommal és feszültséggel járhat egy állat lakóhelyének felderítése, majd becserkészése. Mikor sikerül távcső- vagy fényképezőlencse végre kapni, az öröm határtalan. Melyik hobbival tudunk a saját életünkbe hasonló izgalmat belevinni? Menjünk madarászni!

De miért éppen madarászni? Miért nem valami izgalmasabb állat? Magyarországon körülbelül négyszáz madárfaj figyelhető meg. Ez egy hatalmas szám! Ezeknek a madaraknak nagy része gyönyörű, színes és meglepő tulajdonságokkal rendelkezik. Sokuk viszonylag könnyen megközelíthető helyen él, és egészen kicsi beruházással és erőfeszítéssel is eredményesen figyelhető meg. Ahogy jön a tavasz, egyre többféle madár érkezik vissza hazánkba, akiknek már a fiókáit is megfigyelhetjük.

Hogyan képzeljük el egy hobbi madarász cserkészését? Általában elég a következő holmikat elvinni: alapvető túrafelszerelés, távcső, madárhatározó, sok türelem. Elsőre elég egy közeli helyet választani, ahol sok madár megfordul. Ez lehet akár a kertünk is, vagy egy park, gyümölcsös, patakpart, rét. Érdemes utánanézni, hogy a környéken melyek a legjellemzőbb madárfajok, és nagyjából tisztában lenni a kinézetükkel. Ezután szerezzünk be egy távcsövet, általában a hét-, tízszeres nagyításúak a legalkalmasabbak erre a célra. Ha az első távcső vásárlása előtt állunk, érdemes előtte egy kicsit tájékozódni a többi értékről és paraméterről is, melyek valóak kifejezetten a madarászathoz. A távcső mellett másik állandó társunk a madárhatározó lesz, melynek egyszerűbb változatához elektronikus formában is hozzá lehet jutni. De ha hosszabb távú hobbinak szánjuk a madarászatot, ruházzuk be azt a pár ezer forintot, amibe egy részletesebb papír alapú határozó kerül.

Az egyszerű, ember közeli helyek sok madarat vonzanak, amiket általában a hétköznapi tevékenységek során észre sem veszünk. Pedig a legtöbben minden nap találkozunk verébbel, cinkével, galambbal vagy gerlével. Ha szánunk egy kis időt rá és igyekszünk tudatosan figyelni őket, rájövünk, hogy ennél sokkal színesebb a felhozatal. Egy átlagos városi séta alkalmával láthatunk rigót, varjút, fecskét, vörösbegyet, szarkát vagy más madarakat is. A legjobb módszer, hogyha találtunk egy megfelelő helyet, próbáljunk meg egy kicsit „beépülni”. Ha csendben, kevés mozdulattal nyugodtan tudunk várakozni egy helyben legalább negyed órát, sokkal eredményesebb lesz a megfigyelésünk. Ez főleg inkább terepen, nem az ember lakta helyeken érvényes. Ha pedig meglátunk egy távcsővel jól behatárolható madarat, próbáljuk meg meghatározni a könyvünk segítségével.

Sok hobbi madarász vezet egy egyszerű megfigyelési naplót, amiben vezeti a látott fajokat. Felírják a meghatározás helyét, idejét, a megfigyelt fajt és példányszámot. Ha mi is vezetünk ilyet, hamar rádöbbenünk, milyen sokféle fajt láttunk már. Egy átlagos másfél órás tóparti séta során is felfedezhetünk tíz-húsz különböző fajt. A felfedezés és a természet iránti rajongás örömét tudja adni ez hobbi felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt.

PM

Előző cikkTavaszi lendület
Következő cikkA „Napfény tava”