Mennyiszer hallottuk már a gyerekesség említését intésként! Bele sem gondolunk, hogy lehet jó oldala is, ha a megfelelő dolgokat lessük el, vagy hozzuk vissza az életünkbe. Szóval, mikor viselkedtél utoljára gyerekesen?

Miközben egész gyerekkorunkban igyekeznek minket „rendes” felnőtté nevelni, mi próbálunk az oly’ jól eső könnyed, és a felelősségteljes lét között lavírozni. Tudatosan távolodunk a fesztelen, őszinte énünktől és fokozatosan vesszük fel a lépést a korlátok közötti élethez. Megfelelési kényszer helyzetében találjuk magunkat, nő a stressz, viszont csökken a pihenés és a regenerálódás lehetősége.

Figyeljük meg a környezetünkben lévő gyerekeket, mert bizonyos tekintetben életművészek! Ha pedig sikerül visszahoznunk fesztelen, játékos énünket, nyert ügyünk van!

  1. Értékeljük a kis dolgokat! Amint elbambulunk, a lényegesnek kikiáltott témákról elkerül a fókusz, és egy olyan tudatállapotba kerülünk, amelyben az addig érdektelen apróságok is láthatóvá válnak számunkra. Legyen az a járdán előttünk heverő falevél, a folyó hullámzása vagy egy kis madárka, amely mellettünk ül a faágon. Ha nyáron leülünk a mezőn, a gyerekekhez hasonlóan követhetjük szemmel, hogyan mászkálnak a bogarak a fűben, milyen szorgosan teszik a dolgukat. Az biztos, hogy kikapcsolhatunk, és gondolataink lecsillapodhatnak általuk.
  2. Élvezzük a pillanatot! A város rohanó forgatagában meg kell állnunk, nem is kicsit! Legyünk jelen az „itt és most”-ban, mint gyerekkorunkban. Adjuk át magunknak teljes mértékben annak, amit éppen csinálunk. Lehet az hobbi, sport, séta a szabadban, bármi, amiben elmélyülhetünk. A meditáció például egy jó technika annak megtanulására, hogyan zárhatjuk ki a külvilágot a gondolatainkból, ha csak néhány percre is. A flow érzésével olyan energiát kapunk, amely feltölt a következő alkalomig. Természetesen ez jó értelemben vett függőséget okoz, így egy idő után már keressük, sőt teremtünk rá alkalmat, hogy minél többször találjunk vissza önmagunkhoz.
  3. Nevessünk! A humor nagy kincs, a felnőtt léthez elengedhetetlen! Ha valaki nincs is kifogyhatatlan poénhalmazzal ellátva, akkor is keresi azon emberek társaságát, akik felvidíthatják mókázásukkal. A nevetés nem csak a depresszió ellen nyújt segítséget, hanem az egészségünk megőrzésében is szerepet játszik. De min nevetnek olyan sokat a gyerekek? Egy grimaszon, egy viccen, egy Stan és Pan-féle jeleneten, vagy hogy maszatos maradt valamelyikük a csokifagyi után. Ez egyszerűen tényleg vicces!
  4. Fütyüljünk az elvárásokra! Megsúgom, 40 felett jó esetben újra birtokában leszünk ennek az értékes viselkedésmódnak! Számtalan kötelesség és kényszer között egyensúlyozunk a hétköznapokon, de néha még a magánéletünkben is. „Mit szól a szomszéd vagy a kolléga?” Kit érdekel? Önismeret és a határaink meghúzása segítenek benne. Kezdetben persze szokatlan lesz például „nem”-et mondani azoknak, akiknek addig hagytuk, hogy kihasználjanak minket, azonban határozottságunknak meglesz a gyümölcse! A felszabadult energiáinkat pedig fordíthatjuk magunkra, szeretteinkre úgy, hogy egyszerűen „csak” jól érezzük magunkat a bőrünkben. Úgyhogy táncoljunk, ugráljunk, mintha senki sem látna!
  5. Próbáljunk ki új dolgokat! Gyerekként sem voltunk egyformák, és nem vagyunk felnőttként sem. Vannak köztünk vakmerőbbek és bátortalanok egyaránt. De a fiatalabb énünk mégis felfedező, aki szeretne valami addig ismeretlent alkotni, feltérképezni a járatlan utakat. Felnőttként már kerüljük az életveszélyes helyzeteket, csökkentjük a rizikó lehetőségét, ám a túlzott óvatosság elérése előtt még van bőven alternatíva merészebb énünk kibontakozására.

+1   Legyünk őszinték magunkhoz! Enélkül semmi nem fog úgy menni, hogy a lelkünkben boldogok lehessünk! Sokak számára nehezen megléphető, pedig egyszerre annyi minden változik meg tőle! Őszinteséggel nem csupán az elvárásokat hagyhatjuk magunk mögött, hanem már elkerüljük azokat a játszmákat is, amelyek korábban lehúztak a sárba. Hab a tortán, hogy hasonló embereket vonzunk magunk köré, ezért őszinte baráti beszélgetésekben, játszmázás nélküli kapcsolatokban lehet részünk. A választás lehetősége a miénk, bátorság kell a meglépéséhez. Viszont ha őszintén élünk, azt fogjuk észre venni, hogy egyre többször tesszük azt, amihez valóban kedvünk van. Ez pedig jó üzletnek tűnik.

Wágner Rózsa