Nem mondom, hogy elégedetlenül zárom a 2021-et, egyrészt mert nem nagyon volt tervem, fogadalmam, amit be akartam tartani, másrészt élek, élünk, egyikőnk sem kapta el a koronavírust, mindenki oltva van – és ez a COVID alatti időkben már önmagában hatalmas siker. De idén meg akarom tervezni az évemet – mert most már van fény az alagút végén!
Persze, váratlan helyzetek adódhatnak, adódnak is – az egész élet csupa váratlan fordulat, csupa alkalmazkodás. Viszont idén szeretném megtervezni azt, hogy ami csak rajtam múlik, az hogyan alakuljon. Hozzáteszem: a „csak rajtam múlik” is eléggé vicces tud lenni, mert ha – teszem fel – eltervezem, hogy idén megtanulok gitározni, de elveszítem a munkám, akkor nem biztos, hogy ez lesz a prioritás. Úgyhogy fogalmazzunk így: ha a körülmények lehetővé teszik, szeretném az alábbi dolgokat véghez vinni.
Egy álomlista és egy teljesíthető lista
És itt írtam egy listát. Először egy olyat, amelyiken minden vágyam ott volt, még az elég képtelenek is, például, hogy szeretnék ősztől tavaszig meleg helyre költözni (és ez persze nem a kazánház). Aztán szűkítettem a kört: mi az, ami reális lehet egyáltalán.
És végül azt néztem meg, hogy mi az, ami ezek közül a két-három nagyobb dolog, ami komolyabb erőfeszítést fog igényelni a részemről.
Innentől ezekre koncentráltam elsősorban, és megnéztem, hogy 1 év alatt befejezhető-e, vagy van-e olyan részegysége, amire 1 év elég.
Például nagyon szeretnék megtanulni 10 ujjal gépelni, ez azért megoldható 1 év alatt.
És most jött az, amit évekig nem (jól) csináltam, de most már megtanultam: papíron meg kell tervezni, hogy milyen határidőre mit érek el ebben – és napokra lebontva, hogy mi a teendőm.
Adtam magamnak 1 hetet arra, hogy keressek olyan online programot, amelyikkel el lehet sajátítani a tudást. (Utánaolvastam, véleményeket kértem.)
És innentől beírtam magamnak, hogy pl. heti 3 leckét veszek.
Hol vezessem?
Vannak, akik már mindent számítógépen vagy telefonon vezetnek, én még mindig szeretek néhány dolgot kézzel írni. Valahogy másként gondolom át, nagyobb a súlya.
Vettem magamnak egy szép füzetet, ami méretében praktikus nekem, ami belülről jó beosztású (és nem szeretem az előre kitöltött naptárakat), és egy pár hétre előre beírtam, hogy aznap gépelés-tanulás van, 1 leckényi.
Ha ugyanis csak egy „tervlistát” készítettem, de nem bontottam le kisebb feladatokra, akkor még októberben is csak ezt nézegettem: „ja, idén még akarnám tanulni a 10 ujjas gépelést!”.
Az apróbb feladatokra bontás közelebb visz ahhoz, hogy a cél megvalósítható legyen. Ugyanez a helyzet, ha valaki fogyni akar, vagy izmosodni, esetleg fejlődni egy sportágban. Tűzzön ki egy kicsi lépcsőt: február elsejéig el akarom érni az x kilót. De ez reális szám legyen! Heti fél kiló fogyás a tartható tempó! Ehhez napi 500 kalóriával kevesebbet kell ennem, mint eddig. És akkor „csak” ezt kell szem előtt tartani, ez viszont minden nap ott lesz a füzetben, nem illan el.
És ha közbejön valami?
Ha pedig valami akadályoz a cél elérésében, akkor csupán arrébb tolom kissé, míg a helyzet rendeződik. Ha beteg leszek, ha az élet nagy dolgaival kell foglalkozni hirtelen az önmegvalósítás helyett, akkor újratervezek. Nem kell a falnak menni, ha nem sikerül valami úgy, ahogy elgondoltuk, de ha ki sem találjuk, meg sem tervezzük, nem bontjuk elérhető, követhető, teljesíthető apróbb darabokra, akkor örökre csak vágyakozni fogunk utána!
A kisebb, könnyen megvalósítható dolgokra is deklaráltam időt magamnak: kerámiázás, festés, alkotótábor, új frizura kitalálása… És itt emelném ki, hogy az életcéljaink között, az éves, negyedéves, havi, heti és a napi programunkban is lennie kell szabadidőnek, szabad programnak, az aktív és a passzív pihenés is tervezhető. A szabadságunk, vagy egy-egy számunkra fontos családi ünnep idején egy pár napos pihenő.
Pihenés tervszerűen?
Ez persze nem azt jelenti, hogy csak akkor lehetünk sikeresek, ha mindent, még a semmittevést is tervszerűen csináljuk. A terünkben viszont mindig legyen üres zóna, szabad terület, szabadidő, amit kihasználhatunk, ha például újra kell tervezni valamit. Ha például edzéstervet készítünk magunknak, akkor gyakorlatilag minden sportágnál érvényes a fokozatosság, a reális terhelés, a változatosság elve mellett, hogy be kell terveznünk a pihenésre, regenerálódásra, feltöltődésre való időt (edzésmentes napokat) is, mert ez is a fejlődés, a célok elérésének a része.
Egy kor után már fontos az egészségterv is
Céljaink, élettervünk elengedhetetlen része az egészségmegőrzés, a fizikai jóllétünk és a mentális egyensúlyunk fenntartása. Bizony, ez a terület is tervezendő, mert ösztönösen, a hétköznapok rutinjában nem mindig gondolunk erre a területre, pedig enélkül semmit sem leszünk képesek megvalósítani.
Egyrészt tervezzük be, hogy mikor esedékes a rákszűrés vagy egyéb, tervszerűen végzett orvosi vizit – hagyjunk elég időt a tervezéshez, mert időpontot kell kapnunk rá, ami manapság nehézkesebb. Az egészségmegőrzéshez alapvetően fontos, hogy betervezzük a hétköznapjainkba az egészséges táplálkozást, térjünk ki címszavakban a megvalósítási módra is: például, hogy milyen módon étkezünk, milyen napszakokban vannak a fő étkezéseink, milyen élelmiszereket, tápanyagokat kerülünk.
Tervezzük be a minimum heti rendszerességű testmozgást és az elegendő alvást is! Gondoljuk át, hogy milyen mozgásformát végzünk, milyen rendszerességgel és jellemzően mennyi időt töltünk alvással, mikor van a hétköznapokon a lefekvési időnk és az ébredési időnk. Az ilyen egyszerű elemeknek a megtervezése, de legalább is az átgondolása olyan ritmust ad az életünknek, amely hozzásegít életcéljaink eléréséhez.
Nem tudom, ki hogy van vele, én úgy, hogy ha leírom a terveimet, máris kézzelfoghatóbb minden, és bár az élet néha (mostanában gyakran) váratlan fordulatokat tartogat, mégis megpróbálom követni azt az irányt, amit 2022-re kitűztem magam elé.
Jó évkezdést és tervezgetést mindenkinek!
Kéky Kira
