Anyánk, anyánk anyja, nagyanyánk anyja – általában idáig, a dédszülőkig létezik, él egyidőben a családok női fele. Az anyai „szerep” generációról generációra változott, érdekes látni azt, hogy különböző korokban miként szerettek az édesanyák, és miként szerették őket a gyermekeik.
Anyai szerepek régebben
Az elmúlt 100 évben jelentős változások történtek, gondoljunk csak a csecsemő- és gyermekhalandóságra. Még a 20. század közepén is „általános”, „megszokott” volt, ha egy családban 4-5 vagy több gyerek születik, és közülük csak 2-3-4 éli meg a felnőttkort.
Ezt édesanyaként „kibírni” szinte felfoghatatlan. Korabeli leírások alapján az emberek nagy része arra „kényszerült”, hogy érzelmileg távolabb tartsa magát a kicsi gyermekektől, mert az érzelmileg visszafogottabb viselkedés „segíthette” a gyakorlatilag elkerülhetetlen veszteségek elviselését.
Ez nem azt jelenti, hogy az anyák nem szerették volna gyermekeiket azokban az időkben! Sokkal inkább mondhatjuk azt, hogy az érzelmileg visszafogottabb hozzáállás a szülők egyfajta önvédelme, érzelmi túlélési mechanizmusa volt.
És ezt erősítette az a „hagyomány”, „norma”, amely azt sugallta, hogy az érzelmek (különösen a gyász vagy a fájdalom) kifejezése a gyengeség jele. Ez azonban nem jelentette azt, hogy az anyák kevésbé kötődtek volna gyermekeikhez vagy hogy kevésbé érezték volna az anyai ösztönöket.
Megtanulni a nagyszülőséget
A mostani nagymamák, dédmamák ugyan másként nevelődtek, másféle szokások mentén mutatták (vagy nem mutatták) ki érzelmeiket, de ők is látják a változást a környezetükben. Szembesülnek a fiatal generációk másféle, gyöngédebb, néha talán infantilisnek tűnő érzelmi megnyilvánulásaival. Az, hogy az unokájuk felé gyöngédséget sugározzanak, könnyebben megy a 21. században az idősebb korosztálynak is, hiszen minden azt igazolja vissza, hogy egyáltalán nem számít „bolondságnak”, „feleslegesnek”, ha a kisgyermeket simogatja, becézgeti, nevetteti a nagyszülő, ha a kedvében jár.
Ez így kimondva furcsán hangzik, de nagyon sok családban komoly változásokat, adott esetben feszültségeket okoz, amikor a „gyereknek gyereke lesz”, tehát nagyszülővé válik az eddig „csupán” szülői szerepben lévő generáció. A nagyszülő is „megszületik”, érthetőbben fogalmazva csak akkor válik nagyszülővé, amikor unokája megszületik. Ez egy új „feladat”, új „szerep”, amiben a nagyszülő gyakran változtatni kényszerül, mert már „nem úgy szeretnek, nem úgy tisztelnek, nem úgy bánnak másokkal, mint az én időmben”. Nem könnyű eltérni attól a mintától, amely régen általános, elfogadott volt – mára azonban régimódinak, ridegnek tűnik.
Persze a régi édesanyák, a nagymamák, dédmamák közül sem mind élte meg távolságtartóbb módon az anya-gyermek kapcsolatot! Csupán azt lehet elmondani, hogy ma már az a norma, az a társadalmi elvárás, hogy az édesanya rendkívül erős testi és lelki kötődést alakítson ki a kisbabájával, már a születés után is, és ezt látványosan, hangsúlyosan mutassa ki a gyermeke felé.
Amikor a gyermek hozzáállása változik
A változást nem csupán erről az oldalról vizsgálhatjuk! Másként viselkedtek, viszonyultak az édesanyjukhoz (és általában a szüleikhez) a 20. század első felében, mint mostanság.
Akkoriban a társadalmi hierarchia nagyobb hangsúlyt kapott: a szülők iránti tisztelet és engedelmesség jóval fontosabb volt, mint az érzelmi kötődés és szeretet kifejezése.
A jólnevelt, engedelmes gyermek magázódott a szüleivel, szó sem lehetett tegeződésről, barátságos stílusról, egyenrangúságról. Az anyák „tisztelete” nem volt életkorhoz, ranghoz kötve: az év minden napján kifejeződött a gyermekek viselkedésében, beszédében még akkor is, amikor a gyermek már maga is idős emberré vált.
Nem is volt mindig külön ünnepe az anyaságnak.
Anyák napja – már több mint 100 éve ünnepeljük
Az anyák köszöntése (mármint az, hogy a gyermekek megköszöntik, felköszöntik az édesanyjukat) a 20. században terjedt el. Az Anyák napja az egyik legismertebb és legelterjedtebb esemény a világon, általában májusban ünneplik (változó, hogy a hónap melyik napján).
Az ünnep jellege, megnyilvánulási formája eltérő egyes kultúrákban, de mindenképp arra ad lehetőséget, hogy az anyák iránti tiszteletet, megbecsülést megfogalmazhassák. Mindennapjaiban a mai generáció közvetlenebb a szüleivel. A társadalmi hierarchia, a régen kötelezően kimutatandó tisztelet már kevésbé fontos, mint az érzelmi kötődés és szeretet kifejezése. Az Anyák napja arra is lehetőséget ad, hogy ilyenkor formálisan, ünnepélyes jelleggel is ki tudjuk mutatni az édesanyák (nagymamák) felé érzett tiszteletünket.
Kéky Kira