Mindennapjaink elhagyhatatlan része a fürdés. Nem csak bőrünket tisztítjuk meg általa, hanem egészségünket és a komfortunkat is támogatjuk. De vajon csinálhatjuk helytelenül? Hogyan hibázhatunk benne?
Egy kis történelem
Telnek az évek, és még mindig meg tudok lepődni azon, ha valaki tőlem különböző intenzitással, hőfokkal vagy más jellegű tisztálkodószerrel végzi a napi mosakodást. Ha egyáltalán megy naponta a fürdőszoba irányába. Ha a tisztálkodás történetét veszem végig, bizony van min felhúzni a szemöldökömet. Az évezredek alatt változtak a használt szerek, és az is, heti hány alkalommal látogattak elődeink a patakhoz, vagy később a kádakhoz.
Az antik világban a fürdők szociális funkciót is elláttak. Az első nagyobb fürdők megjelenését Krisztus előtt 2500-1900 közötti időszakra teszik. Mohenjo-Daroban egy 7×12 méteres, 2,4 m mély medencét találtak, amelynek vízellátását kutak biztosították. A medence nagysága arra utal, hogy nem csak tisztálkodásra, hanem kedvtelésből, élvezeti időtöltésre is használták.
Ismertek az ősi egyiptomi, mezopotámiai fürdők is, szintén Krisztus előtt 2700-2000 környékéről.
Az ősi görög és római fürdőkultúra már igazán magas értéket képviselt. A rómaiaknál megjelent a hideg-meleg vizes fürdőzés, a gőzkamrák is, amelyek szintén a társadalmi élet központjaivá váltak. Krétán privát fürdőszobákra és csatornára is bukkantak. Ekkor már a vendéglátók kézmosási lehetőséget is tudtak biztosítani a hozzájuk látogatóba érkezőknek.
A ma ismert szappan első írásos említése 385-ből származik. A szappanfőzés általánosan a 800-as években vált elterjedtté, amikor faggyút és hamuzsírt főztek össze nagy üstökben. Az arab világban olívaolajból és fahamu lúgjából készítették a szappant, és innen exportálták Európába, ahol csak 1000 körül indult meg a szappan gyártása.
A középkor emberéről az terjedt el, hogy kerülték a tisztálkodást. A legenda szerint a testszagok elrejtésére fejlesztették ki a parfümöket. Természetesen összehasonlíthatatlan voltak a középkori lehetőségek a maiakhoz képest, de a szándék mindenképpen közrejátszik. A középkori orvosi feljegyzések is tanácsként említik a higiéniát, különös tekintettel a reggeli arc- és szájmosást, és a napközbeni rendszeres kézmosást.
III. Eduárd 1351-ben hideg és meleg vizes csapokat szereltetett westminsteri fürdőjébe, az átlag polgárok házaiban pedig a kádba tűzön melegített vizet öntöttek.
Hogyan tegyük és hogyan ne?
Szerintem az egyik legnagyobb találmány a vízmelegítő készülék. Amikor csak tehetem meleg, akarom írni forró vízben zuhanyzom vagy fürdök. Ugyanakkor a 40 fok körüli víz szárítja a bőrt és elősegíti az ekcéma kialakulását is, valamint a természetes zsírrétegből is túlzottan nagy mértékben távolít el a bőrünk felszínéről. Jobban tesszük, ha langyosabb, kb. 35 hőfokon zuhanyzunk.
Ha váltott hőfokon engedjük magunkra a vizet, serkentjük vérkeringésünket és egyes kutatások szerint még a bőrünket is feszesíti. A hideg vízhez először a végtagjainkat kezdjük hozzászoktatni, és óvatosan haladjunk a többi testrészünk felé!
Hasonló a helyzet a hosszú zuhanyzással is. 5 perc után érdemes abbahagyni, hiszen a víz szárító hatását ekkor is eléri. Időt inkább arra szánjunk, hogy a fürdés után ne gyorsan és dörzsölve szárítkozzunk meg, hanem finom mozdulatokkal. A fürdés alkalmával ugyanis a bőrünk érzékennyé válik, és a durva törölközés csak piros foltokat vagy mikrosérüléseket okoz, amelyeken a kórokozók is könnyebben bejuthatnak.
Statisztika szerint az európaiak 66%-a fürdik legalább egyszer egy nap. Bőrgyógyászati szempontból elegendő ennél ritkábban a zuhany alá állni, ugyanis a savköpenyünk rongálódik. Ez a bőrünk természetes hidratáló faktora, amely segít megóvni bőrünket a kiszáradástól.
Ökolábnyom a kádban?
A környezettudatosság életünk minden területén megjelenik, csak az elszántságunk szabhat határt annak, hol és milyen mértékben vezetjük be. A változtatások kényelmetlenek a kezdetekkor, hiszen nem a megszokott, addig kényeztetőnek vett illatot és textúrát kapjuk a tisztálkodó szerektől, más lesz a bőrünk vagy hajunk tapintása is. A hajmosásra ajánlanak többek között ricinusolajat és ecetet, a hajvégek ápolására tojást. Valljuk be, az ecet illata a hajunkon nem tűnik túl csábítónak.
Azonban amint túl vagyunk az első néhány héten, kiderül, hogy a természethez való újbóli közeledés a lelkünkben is változtatásokat indít el, friss energiákhoz jutunk általuk.
WR
