Végre kimozdulhatunk, és nem csak a régi, hanem új arcokkal is találkozhatunk. Maszk nélkül talán könnyebb az ismerkedés. De van, aki nem csak egy textildarabbal takarja el magát. Még ha nehéz is őket felismerni, akkor is felvértezhetjük magunkat a sérülések ellen! Ne vegyük a lelkünkre, ha az első randik után a partner szó nélkül lelép, vagy nem lesz belőle egy évekig tartó édes kettes. A kulcs, hogy értékeljük magunkat!
Ahány ház…
Sokat hallhatjuk, hogy az ember társas lény. Hogy az a „normális”, ha párban élünk, és addig ne is nyugodjunk, amíg meg nem találjuk. De mi van, ha nekünk teljes az életünk nélküle is? Vagy éppen vágyakozunk egy szerető társ után, de egyszerűen nem találunk egymásra?
A szomorú, amikor a kedves ismerősök még azt is el akarják velünk hitetni, hogy nem baj, ha nem tökéletes a másik, mert olyan ember úgysem létezik. Nem gond, ha nem érezzük magunkat jól a kapcsolatban, mert párban kell élni!
Mindig vizsgáljuk meg, hogy ki és milyen okból mondhat nekünk ilyet! Vajon ő milyen kapcsolatban él? Miért akarja, hogy úgy éljünk együtt valakivel, hogy közben a lelkünk felőrlődik? Lehet, hogy irigy ránk? Neki az miért zavaró, hogy netán még szingliként is jól merjük érezni magunkat? Egyáltalán kérdeztük a véleményét, vagy ő az az önkéntes megmondó ember a környezetünkben?
Nem vagyunk tökéletesek
Viszont egyediek! Az évekkel és a randevúkkal pedig egyre világosabbá válik, hogy milyen tulajdonságok azok, amelyeket még el tudunk fogadni a másik személyében, és melyek azok, amelyeket egyáltalán nem. Ha tisztábban akarunk látni, akár listát is készíthetünk ezekről. Vegyük sorra a partnerrel kapcsolatos kívánalmainkat, és magunkat is, mit nyújthatunk egy működő kapcsolatban. Ha ezzel megvagyunk, egy kicsivel élesebben láthatjuk a képet, ezek ismeretében könnyebben eligazodhatunk a társkeresés útvesztőjében, pontosabban keresgélhetünk.
Tudjuk, hogy megéri-e!
Az önbecsapás hosszútávon boldogtalansághoz vezet. Ráadásul minél tovább hazudunk magunknak és játszunk kifelé egy maszkban, annál nehezebben lépjük meg, amit kellene.
Konfliktus kerülése miatt például egy viszonylag újabb jelenség, amikor egy-két randi után a pasi egyszerűen nem jelentkezik és nem is elérhető – bár hallottam már ezt a másik oldalról is. A gyengébb idegzetű, lelkiismeretesebb és önmagukban hibát kereső partner számára ez büntetés. Ugyanakkor nem maradt alibiből egy kapcsolatban, amelyről már az elején látta, hogy nem működik. Egy idő után azért eljuthatunk a felismeréshez, hogy a legjobbat tette, mert ezzel a hozzáállással és attitűddel bármikor okozhatna fájdalmat a későbbiekben is. Egy hónapok óta tartó kapcsolatban pedig ez fájdalmasabban is hatna.
Szeressük önmagunkat!
Tartsuk mindig szem előtt, hogy mit szeretnénk, kivel és hogyan érezzük jól magunkat! Ugyanis a saját érdekeinket – egészséges keretek között – mi fogjuk a leghatékonyabban képviselni. Mindegy, hogy az az irány az A vagy B, a lépéssel szabadok lehetünk. Ne figyeljünk a megfelelési kényszerünkre vagy hogy mások milyen életet tartanának elképzelhetőnek a mi számunkra. Hallgassuk meg, a hasznos dolgokat akár alkalmazzuk is, de a többit engedjük el a fülünk mellett! Nem mellékes, hogy amint elkezdjük tisztelni magunkat, kifelé is ezt fogjuk sugározni. Egyre határozottabban léphetünk fel magunkért, így a bántó szándékkal fellépni akarók kevésbé juthatnak el céljukhoz. Ha szeretjük magunkat, hatékonyabban fogunk kiállni magunkért!
Fejlődni, előre haladni mindig jó dolog. Inspirációt vehetünk példaképeinktől, és kikérdezhetjük barátainkat, számunkra kedves embereket, ők hogyan találtak önmagukra és érzik magukat jól a világban. Melyek azok a lépések az önismeret folyamatában, amelyek segítették őket az úton? Milyen tanulságokat vontak le a társkeresésből és a párkapcsolatokból? Ezek a tapasztalatok elgondolkodtathatnak, egy pohár bor mellett beszélgetve ezekről pedig pozitív energiával is töltődhetünk.
Wágner Rózsa
