Sok oka lehet annak, ha élénk álmaink vannak. Egyrészt genetikailag is kódolt, hogy mennyire emlékszünk az álmainkra, másrészt adott élethelyzetek is befolyásolják ezt a képességünket. A kreatív emberek jobban emlékeznek az álmaikra, a depresszióval küzdők pedig gyakran egészen extrém mennyiségű álomról számolnak be.

Mindenki álmodik

Sosem lehet elégszer elmondani, hogy olyan nincs, hogy „mi nem szoktunk álmodni”. Olyan van, hogy „nem szoktunk emlékezni az álmainkra”.

Az élénk álmok általában a REM (gyors szemmozgásos) alvási szakaszban jelennek meg, bár sokan a felületes alvás során (a NREM állapot egyik fázisa) is álmodunk, és akkor még ott van az álom-ébrenlét határa, amikor hallucinációszerű élményeink lehetnek.

Az agy aktivitása REM alvás alatt

A REM fázis alatt az agyunk bizonyos területei hiperaktívvá válnak. Az amygdala aktivitása miatt lesz érzelmi töltete az álomképeknek, a vizuális kéreg teremti meg a színes és részletes képeket. A Broca- és Wernicke-terület – a beszédért és nyelvi megértésért felelős agyterületek – akkor aktivizálódnak, ha álmunkban beszédet hallunk vagy párbeszédet folytatunk valakivel.

Ugyanakkor csökken a logikáért felelős prefrontális kéreg aktivitása, ezért lesznek az álmok szürreálisak, a valóságtól elrugaszkodottak.

Ébrenlét és alvás határán: a hipnagóg és hipnopomp állapot

Ez egy különleges, átmeneti állapot, amelyben az agyunk egyedi módon működik. Ezt a határt két állapot jellemzi:

Hipnagóg állapot, amelyet az elalvás előtt tapasztalhatunk meg, illetve a hipnopomp állapot, ami az ébredés utáni pillanatokban jelentkezik átmenetként az álomból a valóságba.

Mindkettőre jellemző, hogy keveredik az ébrenlét logikája az álmodás szabad asszociációival, kreativitásával.

Amikor elkezdünk elaludni, az agyhullámaink lelassulnak (béta → alfa → téta hullámok). Az érzékelésünk kezd megszakadni a külvilágtól, de az agyunk még nem „kapcsolt át” teljesen alvó üzemmódba. A gondolatok és érzések szabadon áramlanak, és gyakran szokatlan, kreatív képek vagy hangok jelennek meg.

Ezt az érdekes, kevert fázist sok zseniális elme használta inspirációként, például Salvador Dalí és Thomas Edison. Ilyenkor ugyanis nem ragadunk le a szabályoknál, hanem a megtanult, bebetonozottnak gondolt tudásunkat elengedve kreatív, eleddig szokatlan ötleteink támadhatnak akár művészetben, akár tudományban.

Álom ez csak?

Ebben az állapotban gyakoriak a vizuális és hanghallucinációk, például élénk képek, színek, villanások, zörejek, suttogások vagy akár érthetetlen beszéd. Ide tartoznak azok a testi tünetek is, amelyekről sokan beszámolunk: zuhanásérzés, lebegés, áramlás, bizsergés. Az a pillanat, amikor érezzük, hogy „zuhanunk” az ágyba, és hirtelen összerándulunk – visszaugrunk a tudatosság, ébrenlét magasabb fokára. De általában újra elindulunk az alvás felé és a felületes alvás után eljön végre az igazán pihentető fázis, a mélyalvás.

Az alvás-ébrenlét különböző ciklusai alatt tehát teljesen más a kémia, más a „feladat”, más a módszer. Összetett folyamat, amelynek bármilyen zavara komoly életminőségromlást okozhat – depressziót is, ami ördögi körként tovább növeli az alvásigényt és az álmodásba menekülési hajlamot.

Mi köze a depressziónak az álmodáshoz?

Depresszió esetén az agyunk dopamin- és szerotoninszintje gyakran alacsony. Ezek a vegyületek felelősek a boldogságérzetért, a motivációért és az örömért. A REM fázis során viszont az agyunk dopamint szabadít fel! Ez egyfajta „jutalomérzetet” kelt, ami miatt az álomvilág (biokémiai értelemben is) vonzóbbnak tűnhet, mint az ébrenlét.

Kimutatható, hogy depressziós embereknél a REM fázis hosszabb és intenzívebb lehet, míg a mélyalvás (NREM 3. szakasz) csökkenhet. Az agyunk mindenképpen próbál elegendő szerotoninhoz és dopaminhoz jutni.

Megoldási stratégia

Álmainkban lehetőségünk van olyan érzelmi helyzetekkel találkozni, amelyeket ébren elkerülnénk vagy nem tudnánk megoldani. Ez egyrészt lehetőséget ad „nem élesben” kipróbálni helyzeteket és reakciókat, másrészt gyakorolni is a megfelelő reakciókat anélkül, hogy valóságosan is meg kellene élnünk például egy konfliktust.

A másik ok is egyfajta megoldási stratégia, ám sajnos nem olyan jó, mint az első. A depressziós emberek számára az álomvilág ugyanis alternatív valóságot kínál, ahol az élet kevésbé tűnik nyomasztónak. Nem kell szembenézni a valósággal, el lehet játszani, hogy „nem tudunk róla, hiszen nem vagyunk jelen”.

Depresszió: a sok alvás is a tünetek közé tartozik

Bár a depresszióban szenvedők egy része álmatlansággal küzd vagy más alvászavaroktól szenved, nagy részük „túlalszik”. Az alvás nem csupán menekülés az érzelmi fájdalom és a negatív gondolatok elől, hanem valódi mentális fáradtság is lehet a hátterében.

Kell küzdeni a túlzott alvás ellen?

Igen, kell. Ez egy rossz megoldási stratégia. Ideiglenesen segíthet csökkenteni a stresszt, emelheti a dopaminszintet, ellazít, biztonságérzetet ad.

Ám egy idő után előfordulhat, hogy már nem is igazán szeretnénk ébren lenni, folyton álmodni szeretnénk. Ez nem szó szerinti függőség, hanem pszichológiai függőség. Ez akkor lehet káros, ha sokkal több időt töltünk alvással, mint amennyire szükségünk lenne, ha nem érezzük jól magunkat ébren, ha a munka, kapcsolatok, hobbi háttérbe szorulnak az alvás kedvéért.

Ezek a jelek azt mutathatják, hogy az álmodás egyfajta pszichológiai menekülési mechanizmussá vált, ami hosszú távon nem egészséges.

Kéky Kira

Előző cikkAz önfejlesztés titkai: Hogyan érj el tartós változásokat?
Következő cikkApák, figyelem! Fontos szerepük van a gyermekeik egészségében