A természetjárás magas hatóanyag tartalmú antidepresszánsként hat ránk, így könnyű rászokni. Minden egyes lépés, amellyel távolodunk a civilizációtól, csökkenti a stresszt és az aggodalmat, a problémák kisebbnek tűnnek és a lelkünkben a kiegyensúlyozottságot kezdjük érezni. Én csak annyit kérdezek, mikor indulhatunk?
Tudományos mérésekkel
Gyerekként nem csak az iskolai osztályunkkal mentünk ki a közeli vagy távolabbi kirándulóhelyekre, hanem nyáron erdei táborokat választva jártuk évről évre a Pilis túraútvonalait. A tábor része volt a növénytan és az ornitológia is, így még közelebb kerülhettünk a természethez, az élőlényekhez. Az elmúlt évek ráadásul megmutatták az emberiségnek, hogy az üzletek, vendéglátóhelyek bezárásával és az utazási lehetőségek korlátozásával szinte az egyetlen alternatíva maradt a szabadidő hatékony eltöltésére, ha kimozdulunk a házak övezte környezetünkből és elindulunk a zöld irányába.
Ugyanakkor évek óta fókuszban vannak a WHO iránymutatásai a minimálisan ajánlott heti mozgásmennyiségről, amely az egészségünket szolgálja. Mondanom sem kell, hogy egy erdei séta alkalmával jócskán hozzátehetünk a heti adagunkhoz, támogatva fizikai és szellemi fittségünket egyaránt.
Az Osztrák Alpesi Egyesület nyilvánosságra hozta egy három évig tartó tanulmány eredményeit. A felmérés a „Hegyi sport és egészség” munkacímet kapta. A túrázás növeli az állóképességet, és a saját tempójában mindenki el is kezdheti. Jótékony hatásai között számos olyan tényezőt tudtak felsorolni, amelyeket sokan fontolóra vehetünk. Többek között csökken a káros koleszterin szintje és emelkedik a jó koleszteriné. A túrázás előnyösen hat a csontsűrűségre és az ízületekre is. Persze ez utóbbiakra érdemes szintén nagyobb figyelemmel lenni, hiszen sérüléseket kerülhetünk el. Például a túrabot használata csökkenti a térdek terhelését, és nem maradunk ki a soron következő túrából sem.
A szív és az érrendszer is edzésben van egy emelkedőkkel tarkított túra alkalmával, és hosszú távon javulhat a vérnyomásunk is. A szénhidrátanyagcsere zavaraival kapcsolatban szintén ajánlott terápiás módszer a mozgás. A túrázás a betegségek megelőzésére is megfelelő mozgásformának bizonyul, ha aktív életmódunk részévé válik.
A lelkünkre is hat
A WHO 2020-as évi adatai szerint 264 millióan szenvedtek krónikus depresszióban. Az EU-ban közel 30 millió embert, azaz a lakosság 7,2 %-át érintette ez a súlyos lelki betegség, amely a tartós munkaképesség-csökkenés harmadik leggyakoribb oka hazánkban is. Szintén WHO adat: a depresszió gyakorisága 1990. és 2017. között 50%-kal nőtt a világban.
A Pittsburgh-i Egyetem egyik tanulmányának eredménye, hogy a rendszeres túrázás akár 50 %-kal csökkenti az időskori memóriazavart, mindemellett növeli a koncentrációképességet. A mérési módszer egyszerű volt: a túrázást követően kitöltött koncentrációt pontozó tesztek lényegesen jobban sikerültek, mint a városi sétán résztvevőké, vagy a kanapén üldögélőké.
Az erdei séták pozitív hatásait vizsgálta a Salzburgi Egyetemi Klinika is. A 9 hétig tartó túrasorozattal összefüggést kerestek a túrák, a természetben szerzett élmények és a depresszió, reményvesztettség csökkenése között. Bizonyításra került, hogy a hegyekben növekszik az önbizalom és csökken a stressz jelenléte is.
A 21. század egyik legnagyobb egészségi problémájának számít a mozgásszegény életmód. Míg elődeink a kőkorban 30-40 km-t tettek meg egy nap alatt, mára ez a szám olyan mértékben csökkent, hogy az emberiség 60 %-a szinte egyáltalán nem is mozog. Eltávolodtunk a természettől is, a kényelem fontos szemponttá vált. Az erdei séták, hegyi túrák remek lehetőséget nyújtanak a kikapcsolódásra, a gondolataink tisztázására, a nyugalom elérésére. A túrák teljesítésével újabb sikerélményeket könyvelhetünk el, és az élet más területein is hasznát vehetjük a magabiztosságnak, bátorságnak.
Wágner Rózsa
