Mitől szerethető egy férfi még 25 év után is?

Olyan értékeiért, amelyeket a legtöbb kamaszlány és fiatal felnőtt nő figyelmen kívül hagy, mert nem érti, hogy vajon mi lehet vonzó abban, ha egy férfi megbízható, önzetlen, segítőkész, megnyugtató-elfogadó, „megtart” (nem eltart!), és szabaddá tesz. Az ilyen férfiba talán a nő lassabban lesz szerelmes, viszont az érzés tartós és végtelenül erős kapoccsá válik.

A megbízható férfi

Amikor az ember lánya még csak ismerkedik, bizony hajlamos a rosszfiúkat (is) szeretni: él bennünk egy romantikus elképzelés, hogy majd miattunk változik meg a teremtés koronája, és lesz csélcsap, folyton késő, felelősséget nem vállaló, de vonzó, kalandosnak és erősnek tűnő férfiból igazi családapa. Ám ez a legritkább esetben van így – csakhogy ezt az ember tizenévesen vagy húszas évei elején még nem tudja. A randira meg nem érkező, aztán másnap csokorral bocsánatot kérő, az autójával/motorjával (szabályokat áthágva, kockáztatva) száguldozó, a lány szépségét bőségesen dicsérő és szenvedélyes férfi bizony vonzó – csakhogy legfeljebb a hasonlóan életrevaló utódot nemzőszerep áll jól neki, nem valószínű, hogy lesz belőle gondos, a gyermekeit felnevelő családapa, aki mellett a nő valódi biztonságot kap.

A megbízható férfi talán visszafogottabb, talán nincsenek olyan látványos gesztusai, nem okoz romantikus meglepetéseket (bár igyekszik), de ha a nő bajban van, vagy csak támogatásra szorul, akkor bizony ott terem és társként viselkedik még akkor is, ha neki ez fáradtságába, plusz energiájába kerül. Az idejét adja oda és a lelkét, és mellette nem kell megjátszani magunkat. A megbízható férfi kincs, és ezért a tulajdonságáért fel tudok nézni rá. Összeszedtem néhány tulajdonságot, amiről úgy gondolom, hogy többet érnek egy kapcsolatban, mint azt sokan gondolnák.

Az önzetlen férfi

A férfi, aki, ha fázom, leveszi a zakóját, ha az nincs neki, akkor a pólójával takar be, védelmező és lemond a saját komfortjáról miattam, igazán szépen mutatja be, hogy fontosnak tart, nagyon fontosnak. De ugyanilyen gesztus az, hogy a vacsora az lesz, amit a nő szeretne aznap enni, és ha a nő mégis szemet vet a férfi tányérján lévő falatra, akkor abból is kap. És önzetlen az ágyban is: a partner öröme legalább annyira fontos (ha nem fontosabb), mint a saját kielégülése. Az önzetlen férfi nem papucs, hanem egyenrangú társnak tekinti a nőt, a kedvében szeretne járni, mert a párja boldogsága egyben az ő boldogsága is! Tudja, érzi, hogy a boldog, szárnyaló, belé szerelmes nő az ő boldogságának is a záloga, és a csendes, unalmas hétköznapokat is gördülékennyé teszi.

A megnyugtató-elfogadó férfi

Nem átgyúrni, átformálni szeretne, hanem szereti a nő lényét, kisugárzását attól függetlenül, hogy a nő épp szépsége teljében van, vagy beteg, vagy a kor (esetleg az eltöltött évek, a szülések) már nyomot hagytak rajta. Persze ez nem jelenti azt, hogy ha a nő változtatna magán, akkor ne támogatná a döntésében, de az igazi férfi más (szerelmes, ezért szépítő) szemmel nézi a magát esetleg kövérnek vagy csúnyának érző nőt. Jelenlétével, szavaival, tetteivel megnyugtatja, a magával szemben kíméletlen női lelket lefegyverzi azzal a mondattal, hogy „így szeretlek, mindenhogy szeretlek, szeretni is foglak”. Hogy fontos vagyok, hogy szerethető vagyok, hogy megérdemlem a boldogságot – ez sok nőnek nem alapvető beállítódás, így fontos ebben megerőseni őket. Mi nők nagyon-nagyon bonyolultak vagyunk és nálunknál jobban senki nem tudja bántani magunkat. Az önbántás (önostorozás, kishitűség) csapásait egyedül egy elfogadó-megnyugtató férfi tudja elhárítani. Néha elég ehhez egyetlen ölelés, néha hosszabb beszélgetésre és érzelemkinyilvánításra van szükség, de a megnyugtató-elfogadó férfi kincs.

A férfi, akivel mindig lehet miről beszélgetni

Az, hogy az ember testileg passzol a másikkal, nagyon jó és fontos, de a szexen kívüli órák nem telhetnek kínos csendben, ha a kapcsolatot hosszú távra tervezi az ember. A kommunikációs igény lehet különböző, de a közös hang, a közös érdeklődés, jó esetben a hasonló iskolázottság vagy legalábbis a világ megismerésére való hasonló igény, a másik őszinte érdeklődéssel történő meghallgatása elengedhetetlen. Még ha a férfit nem is érdekli különösebben a „nőcis téma” vagy aprónak érzi a nő problémáját, a meghallgatás és érdeklődés képessége kincs egy férfinál.

A férfi, aki megtanulta értelmezni a női jelzéseket (vagy legalábbis nagyon igyekszik)

Elképesztően különböző megoldási sémái vannak a nőknek és a férfiaknak, ezt talán magyaráznom sem kell. A férfi azonnal megoldást akar mindenre, a nőknek ehhez képest gyakran „csak” arra van szükségük, hogy meghallgassák és megértsék az érzelmeiket. A párjára odafigyelő férfi megtanulja, hogy mitől nyugszik meg a nő, és persze utána a konkrét segítség is jól jön, amiben a férfi gyakran járatosabb és rutinosabb, de meghallgatás/megértés nélkül az erőfeszítései csak további csalódottságot, bánatot okoznak a nőnek! A nőket megértő férfi érzi, mikor lehet hinni egy olyan válasznak, hogy „nincs semmi gond” és mikor kell másként értelmezni a (rejtett) üzenetet. Ha a nő sokat hallgat, ha folyton fáradt, ha semmire nincs energiája, akkor közbelép (akár kérdéssel, gesztussal, odafigyeléssel, akár fizikailag, a munkában nyújtott önzetlen részvételével) és segít visszabillenni az egyensúlyba.

Vannak persze még tulajdonságok, amelyek nagyrészt ráillenek arra a férfira, aki mellett a nők nagy része szívesen leéli az életét. De a tulajdonságok között csak elvétve találunk (ha egyáltalán találunk) testi adottságról szólót! A boldogság sem színekben, sem formákban, sem centikben, sem pénzben nem mérhető. Az csak a figyelem felkeltésénél vethető be – utána már gyakorlatilag elveszíti a jelentőségét.

„A jó házasságban az ember nem megláncolva érzi magát, hanem szabadnak és kiteljesedettnek” – mondta a férjem nemrég a házassági évfordulónkon a lányunknak. Nagyon-nagyon jó volt hallani ezt a mondatot, és magam sem mondhattam volna különbül.

Kéky Kira