A ’80-as években voltam kisiskolás és emlékszem, milyen „öregnek” tűnt a tanárnő, akiről kiderült, hogy „már” elmúlt 40 éves. Akkor még nem tudtam, hogy igazán ebben a korban kezdhetünk el élni.

Újat építeni a régiből

A „40 az új…” kezdetű közhelyek elgondolkodtattak. Hiszen ha jól érezzük magunkat a bőrünkben, nincs szükség arra, hogy másokhoz, másik korosztályhoz hasonlítgassuk az életünket, a kinézetünket. Egyszerűen csak nem érdekel. És igen, jó, hogy eljutottam ebbe az életszakaszba.

Ugyan a táskák és a karikák a szemünk alatt erősebbé válhatnak, azonban a ráncaink is, amelyek a több ezer mosolyt gyűjtötték össze arcunkra. Vagy a mogorván eltöltött órákat. Megfigyelték, hogy kinek mely ráncai hangsúlyosak? Bizony, beszédesek és árulkodnak gazdái személyiségéről. De nem csak 40 éves korunkig, hanem azt követően is érdemes figyelnünk a hangulatunkra, hiszen nem csak a ráncainkra vagyunk így hatással, hanem a mindennapjainkat, az életünket is befolyásoljuk általuk.

Értékeljük az időt

40 évesen már érzékeljük, milyen gyorsan repül az idő. Hogy rajtunk múlik, vesztegetjük-e, és ha igen, akkor mire. Hogy a saját döntéseinkért mi magunk vagyunk a felelősek, tehát ha A-t vagy B-t választjuk, senki szemére nem vethetjük. Az addig gyűjtött tapasztalatunkkal már tudjuk legbelül, hogy jó irányba haladunk-e. Az egyik legjobb példa erre a párkapcsolat. Hogyan érezzük magunkat a társunkkal? A tenyerén hordoz, és szeretünk hozzá bújni? Vagy manipulál, megaláz és egyszerűen szolgálnak használ otthon? Bármelyiket elfogadhatjuk. Saját döntés. De amikor eljön a 40. születésnap, és összegzünk, felmerülhet a kérdés, biztosan így akarok tovább élni? Tudnám jobban csinálni, mint eddig? Vele vagy nélküle? Vagy egyszerűen csak valami mást akarok? Más életét élem a megfeleléssel, vagy választom-e önmagamat? Bármely nap elgondolkodhatunk ezen, de a kerek számok mindig plusz jelentőséggel bírnak, és adhatnak lendületet számunkra.

Okosabban

Ahogy az életünkbe betoppantak az okos eszközök, mintha azzal a momentummal kezdtünk volna távolodni a saját tudásunktól, megérzéseinktől. Kényelmesebb valami vagy valaki másra hagyatkozni, mint ahogy tettük matekórán a számológéppel is, de nem vehetjük semmibe a tapasztalatainkat, amelyek bölcsebbé tesznek. Nem kell már mindent kipróbálnunk, amellyel nem csak órákat, napokat spórolhatunk meg, hanem kellemetlenségektől is megóvhatjuk magunkat. A gondolkodás nem hátrány, jobb azt a néhány percet rászánni, mint utána bosszankodni, hogy persze, erre magam is rájöhettem volna, megvoltak hozzá az ismereteim.

Ugyanakkor a tapasztalatok által megspórolt energiát önmagunkba fektethetjük, és az „okosabban” jelszó helyett a „boldogabban” lép előtérbe. Arra megyek, ahol jobban érzem magamat.

Aktívan

A külső szemlélők sokszor a frusztrációból való kilépés vagy az életközépi válság jeleként azonosítják a 40 éves korunk felett ránk törő aktivitás utáni vágyat. Ez lehet egy újabb idegen nyelv elsajátítása, főzőtanfolyam és művészeti kurzus, amelyek igazán a szellemi frissességünket tartják szinten. Előfordul azonban, hogy az addig sportkerülő, önmagát háttérbe szorító személy rájön, hogy az életben maradásához bizony aktívabb életmód szükséges. Az egészséget pedig nem adják ingyen, munkát kell belefektetni. A cél ilyenkor nem csak a fogyás, hanem annak megismerése is, mit tudunk kihozni a testünkből. Az eredmények elérése megerősítik bennünk, hogy értékesek vagyunk, hiszen elértük, amit akartunk. Ha apró lépésenként is érjük el a sikereket, további motivációt kapunk általuk a mindennapokra is.

A bizonyítási vággyal felvértezve pedig akár egy maratoni táv futásáig is el lehet jutni, békésen, csak úgy a saját magunk kedvéért. Nem kell szükségszerűen másokkal versenyezni. Ha kikapcsol és megnyugtat a tevékenység, amit csinálunk, sokat tettünk magunkért.

A lelki békénket már nem hagyjuk el szívesen, ha egyszer egymásra találtunk. Innentől ragaszkodunk hozzá, még ha sokan meg is próbálnak minket kibillenteni az egyensúlyunkból. Ha nem hagyjuk, az azt jelenti, hogy tudatában vagyunk: az idő véges, és erre a kerek születésnapok mérföldkövekként emlékeztetnek.

Wágner Rózsa