Ismerjük azt a nyugtalanító érzést, amely hétvégenként motoszkál bennünk: eszünkben tartja, milyen teendők várnak ránk, ezzel csökkentve a teljes kikapcsolódás lehetőségét. Nézzünk néhány trükköt, amelyek segítenek könnyedebbé tenni a szabadnapjainkat!
Mielőtt lelombozódnánk
A kolléganőimmel már csütörtökön soroljuk, milyen feladatokat kellene elvégeznünk hétvégén, és ez a lista bizony házimunkát is tartalmaz. A lelkesedésünk tehát nem felhőtlen. Ugyanakkor a hétvégék, a heti szabadnapok arra is hivatottak, hogy kipihenjük magunkat.
Hasonló a helyzet vasárnap délután, amikor kényelmesen ülünk a fotelben, vagy kerékpározunk a természetben és eszünkbe jut a hétfői munkanap: egy szempillantás alatt foszlik szerte a meghitt hangulat, amelyben addig részünk volt.
Tervezzünk!
De hogyan alakíthatjuk a napjainkat és terelhetjük gondolatainkat abba az irányba, hogy a hétvégénk ne a házimunka vagy a hétfő szellemétől váljon fárasztóvá.
- Pénteken vagy szombaton végezzük el a kötelező feladatainkat, ne halogassuk! Menjünk el bevásárolni, süssünk-főzzünk előre! Ha a takarításról van szó, azon is jobb túlesni. Milyen jó érzés úgy felkelni már szombaton, hogy nem tornyosulnak előttünk a házimunka végeláthatatlan feladatai. Nem nyomasztanak minket addig, amíg rendet nem rakunk, ki nem teregetünk, hiszen már készen vagyunk. Így szabad maradhat a szombatunk egy része és a vasárnapunk is.
- Ne tervezzünk minden vasárnapra programot! Vagy csak pihentetőt. Sokszor vettem már észre, hogy hétfőn fáradtabb voltam, ha vasárnapra előre beírt találkozókon, kirándulásokon vettem részt. Még akkor is, ha összességében, szép helyen voltam, és a társaság is kellemes emberekből állt. Még ha élveztem is a velük töltött időt, szükségem lett volna a vasárnap délutáni „chill”-re, amikor csak a fotelben vagy a kertben olvasom az aktuális könyvet, így rákészülve a következő heti hajtásra a munkahelyen. Mivel a kirándulásokról és a barátokról nem mondok le, ezért ezeket a találkozókat főként szombatra teszem, és csak kevésszer vasárnapra.
- Digitális detox. Napokra le lehet tenni a social mediát úgy, hogy ne is hiányozzon! Egyszerűen csak el kell hinnünk, hogy a saját életünket meg tudjuk tölteni több tartalommal, mint amit a képernyő előtt töltünk a távoli ismerősök fotóinak és az influenszerek hamis világának követésével. Sokkal értékesebb az időnk ennél! Találjuk meg azt a tevékenységet, amelyben éppen megtalálhatjuk a flow-t, és teljesen kikapcsolódhatunk. Ráadásul a közösségi felületek nélkül eltöltött néhány nap segít abban, hogy később is szokásunkká váljon ez az elhatárolódás.
- Tudatosság, meditálás. Keressük a lelassulás pillanatait minden napunkban! Teremtsünk lehetőséget magunknak arra, hogy egy kis időt a gondolatainkkal, az érzéseinkkel tölthessünk és elemezhessük őket. Minél tisztábban látjuk a körülöttünk lévő történéseket, és hogy mi miért cselekszünk vagy reagálunk úgy, ahogy, egyre közelebb kerülünk magunkhoz, kiegyensúlyozottabbak lehetünk.
- Tervezzük meg a szabadidőnket! Néha persze jól esik egy kis spontaenitás, és hagyjunk is neki teret, de segíthet a hétvége céltudatos eltöltésében, ha előre kitaláljuk, mit, mikor és kivel szeretnénk tenni. Cél természetesen lehet az is, hogy már pénteken kiporszívózunk és megfőzünk, hogy hétvégén csak a hobbinknak élhessünk. Készíthetünk terveket hosszú távra is, sőt, feldobhatjuk a napjainkat azzal, ha már a következő szabadságunk helyszínéről álmodozunk, amely lehet akár egy hosszú hétvége is.
- Pénteken készítsük elő a következő hetet. Amikor elhagyjuk az irodát, már tudjuk, milyen feladatokat hagyunk ott hétfőre. Észben tartjuk azt is, hogy a munkán kívül miket kell majd elintéznünk, például egy hivatalban, vagy vár ránk a fodrász, esetleg mennyi napra tervezzük be a sportolást. Ha már pénteken felírjuk ezeket a noteszünkbe és fejben felkészülünk rájuk, előkészítjük az ezekhez szükséges dolgokat, nem maradnak vasárnap estére.
- Egy kicsi mozgás… Nézhetjük a lépésszámot vagy egyszerűen csak aktivizáljuk magunkat minimum 20 percre. Előfordul, hogy szombat délelőtt is a laptopnál ülök és munkával töltöm az időt, ezért nem is beszélek meg senkivel találkozót előre. Azt viszont észben szoktam tartani, hogy ha az időjárás engedi, menjek el sétálni, akár csak a városban. Így sokszor összejön a nap végére a 18 ezer lépés is. Mivel az íróasztalnál töltött heti óraszám mellett nem engedhetjük meg magunknak a két nap fotelt, az egészségünk érdekében érdemes mozognunk, még ha csak egyedül gyűjtjük is a kilométereket a lábunkba!
Wágner Rózsa
