Érdekes, hogy a karácsony közeledtével mennyi szó esik a konfliktusokról, a megfelelési kényszerről, és hogy a túlzásba vitt ajándékozás elviszi a figyelmet ezen ünnep valódi jelentéséről, a szeretetről. Növekszik a feszültség a decemberi napok teltével, egy-egy kiadós összeveszés pedig csak órák kérdése.
Összezördülés nélkül?
Ha két lábbal állunk a földön, tudjuk, hogy konfliktusmentes élet nincs. Magánélet vagy munka, otthon vagy az ismerősökkel, barátokkal? Mindig adódhatnak helyzetek, amikor a pulzusszámunk emelkedik, és sejtjük, hogy ebből balhé lesz.
Jobb esetben gyerekkorunkban már láttunk elfogadható mintát arra vonatkozóan, hogyan kezeljük a vitahelyzeteket, hogy lehetőség szerint egyik fél se sérüljön. És ez bizony nehezen elkerülhető, hiszen ilyenkor többnyire az érzelmeinket is belevisszük a civódásba, nem csupán száraz tényekről, számokról folyik a vita.
Tehát ha gyerekként megtanították nekünk, hogy a másikat nem eltaposni kell egy incidens során, még akkor is előtérbe helyeződhet a saját egyéni habitusunk, amely valamelyik irányba elmozdíthatja az érdekütköztetés menetét a részünkről. Ha azonban az erőszakmentességnek halvány nyoma sincs a nézeteltéréseink kezelési módjában, jaj annak, aki velünk szembe kerül. Kapni fog hideget, meleget, a konkrét tárgytól eltérően személyeskedést és sértegetést is. Ha ezeket a jeleket felismertük magunkat, érdemes utánajárni, hogyan javíthatunk stílusunkon úgy, hogy az nekünk is előnyünkre válhasson.
Hogyan induljunk vitába?
Olyan ez, mint egy csata, jól fel kell készülni, ha eredményt szeretnénk elérni. Legyen az életünk bármely területe, néhány alap dologra odafigyelve sokat javíthatunk a technikánkon.
- Hagyjuk békén a múltat! Újra felmelegíteni a korábbi hibákat nem a legcélravezetőbb, legalábbis, ha megoldást szeretnénk találni az adott problémára. A jelen szituáció elemzése közelebb visz minket a célunkhoz.
- Kerüljük a szélsőséges kijelentéseket, mint a „soha” és „mindig”. Ehelyett vegyük sorra a tényeket, és konkrét példákat hozzunk fel.
- Ne állítsuk sarokba a másikat és ne sértegessük! A személy szerint neki szegezett mondatokkal több érzelmet viszünk a vitába, mint amennyi szükséges lenne. A „Te” és az „Ön” minősítéseit hanyagoljuk lehetőség szerint.
- Ehelyett mondjuk el, hogy mi mit éreztünk, amikor a kérdéses helyzetben voltunk. „Nagyon dühített engem, amikor…”. A vitapartnerünk ugyanis sok esetben nincs vele tisztában, mit okozott nekünk, és a szemfelnyitás egy jó alap lehet egy konstruktív beszélgetéshez.
- Keressük a négyszemközti megbeszélés lehetőségét, mert a bizalmas információkat is tartalmazó egyezkedés nem tartozik másokra! Ugyanakkor bevonhatunk mediátort, aki objektíven szemlélve az eseményeket a segítségünkre lehet a vita elrendezésében.
- Hallgassuk meg a másikat anélkül, hogy félbeszakítanánk a mondandóját!
- Foglaljuk össze, hogy mit hallottunk. Így kiderül, jól értjük-e, amit a partnerünk mondani szeretne.
- Ajánljunk fel kompromisszumot vagy megoldást!
A béke szigete
Mi lenne, ha mindenkit meglepve nem vennénk fel a kritikákat, nem akarnánk mindenáron megfelelni a számtalan helyről érkező elvárásnak? Tegyük le a terheket, és a karosszékben ülve gondoljuk át egy kicsit év végén, mi az, amin változtatnánk a jövőben. Megvannak-e ehhez a saját erőforrásaink, vagy külső segítőt kell igénybe vennünk egy coach vagy pszichológus személyében? Az önismeret és önfejlesztés útján a magánéletünkben és a munkahelyünkön is hatékonyabban leszünk képesek kiállni az érveink mellett. Hosszú távon a saját békénk megfizethetetlen. Így az ünnepek valóban az ünnepről szólhatnak, a mindennapjaink kiegyensúlyozottabbak lehetnek, és az évközben fellépő problémák megoldását is gyorsabban megtalálhatjuk.
Wágner Rózsa
