Nemrég még biztosan nem voltam koronavírus fertőzött – és erről papírom is volt. A „Jön a baba Hadas Krisztával” televíziós dokureality forgatása miatt ugyanis a produkció költségén, az akkor egyetlen, erre képes magánlaborban leszűrettük magunkat, hiszen én annak a műsornak a felelős szerkesztője és a szüléseket rögzítő operatőre vagyok. Mindjárt elmesélem a részleteket – de előbb muszáj néhány alapvető dolgot tisztáznunk!
Ez a járvány váratlanul ért minket – pedig számítottunk is rá. Az ellentmondást az okozza, hogy már jó pár éve tudják a szakemberek, hogy előbb-utóbb lesz egy újabb világjárvány, amellyel meg kell küzdenie az embereknek. Vagy az emberiségnek, ha úgy tetszik. Ám hogy mikor lesz, milyen kórokozó terjed el, hogyan hat ránk, azt csak megjósolni lehetett, bár abban talán a legtöbben egyetértettek, hogy a kiindulás (mint már többször) Ázsia lesz. Az ottani körülmények ugyanis kedveznek az új kórokozók kialakulásának.
Az, hogy kis területen nagyon sok ember él, és az ázsiaiak sajátos étkezési kultúrájában nagyon sok vadon élő, számunkra tabunak számító állat fogyasztása is normális, már nem először teremt lehetőséget arra, hogy egy vírus megtegye a fajátugrást. Így tett annak idején a SARS és a MERS is.
Apró, de nagyon „okos”
Vírusokból elképesztően sok van a Földön: elképzelni is nehéz, de becslések szerint több millió féle létezik belőlük. Ebből is látszódik, hogy azért viszonylag békében együtt tudunk élni velük – bár számos borzalmas, azon belül sokféle halálos betegséget tudnak okozni. Sokuk ellen védettek vagyunk úgy, hogy oltást kapunk ellenük, másoktól megfertőződünk, de meggyógyulunk, és vannak, amelyek jelenlétét észre sem vesszük. Az emberiség egész jól fennmaradt és szaporodik a vírusok jelenlétében is: mára elértük a nagyjából 8 milliárd főt. De még mindig kimondhatatlanul kevesebben vagyunk, mint ahány vírus jelenleg „él” a Földön.
Egyes vírusok nagyon ellenállóak, mások könnyen hatástalaníthatóak. A korinavírusok az utóbbiak közé tartoznak! Elég nekik egy kis szappanos víz és máris tönkremegy a lipidburok, ami körülveszi őket. Ennyi elég és a vírus megsemmisül. Ha jobban tetszik: szétesik. Kipurcan. Megdöglik. (De jó ezeket a szavakat leírni – egy kis biztonságérzetet adnak!) A közönséges tisztítószerektől mindez gyorsan bekövetkezik, még csak fertőtlenítő sem kell hozzá, ezért elég az alapos, szappanos kézmosás. Ha tisztítószer sem éri, akkor is tönkremegy, csak kicsit több idő kell hozzá. Gazdatest hiányában minden vírus megsemmisül magától is.
Miattunk veszélyes?
Tulajdonképpen ebben van némi igazság. A fertőzöttek egy része (mégpedig nagy része) vagy teljesen tünetmentes, vagy legalább is lábon kihordja a fertőzést, és – ha maradunk az előbb emlegetett szókapcsolatnál, hogy „lábon kihordják”, akkor – a lábukkal, a jövés-menésükkel terjesztik is azt anélkül, hogy tudatában lennének: most éppen „életveszélyes testi sértést” követnek el! Olyan biológiai „fegyvert” adnak át a veszélyeztetett embereknek, amely miatt ők 8 napon túl gyógyuló betegséget szenvednek, adott esetben meg is halhatnak. Ha szigorúan nézzük, akkor potenciális gyilkosok vagyunk, úgy ölünk, hogy nem is vagyunk tudatában ennek.
Mivel a vírust a kilégzésünk, szuszogásunk is terjeszti, a köhögésről, tüsszentésről nem is beszélve, illetve a kezünkkel is odakenhetjük a tárgyakra, így érthető, hogy miért tesszük jobban, ha kerüljük az embereket és a tárgyak érintését is. Egyelőre nem ismert, hogy pontosan mennyi ideig marad fertőzőképes a vírus a felületeken, annyi azonban bizonyos, hogy az egyszerű fertőtlenítőszerek elpusztítják.
Akik meghalnak, egyébként nem halnának meg?
Erre furcsa választ lehet csak adni – hiszen senki nem él örökké, tehát mindenki meghalna – csak nem mindegy, hogy mikor és hogyan! Magyarországon évente körülbelül a lakosság egy százaléka hal meg, nagyjából százezer ember. Ha most a járványt nem sikerül annyira lelassítani, hogy az egészségügyi ellátás minden súlyosan beteg ember gyógyítását a szokásos eredményességgel kezelje, akkor az egyébként idős, krónikus beteg, többszörös szervi betegségekkel küldő emberek most halnak meg, vagy mert elkapják a vírust, vagy mert rájuk nem marad elég figyelem, orvos, gyógyszer, eszköz. Ők azok, akiknek még lehetett volna pár boldog évük – illetve lesznek olyanok is, akik még évtizedeket élhettek volna a vírus felbukkanása nélkül, mert fiatalok és vírus híján az alapbetegségükkel még hosszú, boldog életre számíthattak volna!
Kideríthető, ki a beteg?
Térjünk vissza kicsit a teszteléshez. Nem mennék bele, hogy mennyi teszt kell és kiket kell tesztelni – én azt látom, ahány ország, annyi válasz van erre. Az biztos, hogy a legnagyobb előrehaladás a kutatások területén a tesztelésben van: egyre több és olcsóbb teszt lesz elérhető heteken belül. És ez nagyon jó, mert egyrészt az izolációt segíti, ha kideríthető, hogy valaki épp fertőzőképes-e, másrészt az is kimutatható lesz nemsokára, ha valaki már átesett a betegségen és a szervezetében az ellenanyagok ott vannak – az ilyen emberek visszatérhetnének a munkába: legyen szó orvosi ellátásról vagy bármilyen szolgáltatásról! A többiek pedig, akik még nem kapták el, majd a várhatóan nagyjából 1 év múlva elkészülő oltástól szerezhetnek védettséget.
Én nemrég még biztosan fertőzésmentes voltam, mivel teszteltek engem is. Az egész 30 másodperc volt: a torkomból (jó mélyről) 4x odanyúlva vettek mintát. Azt vizsgálták be, a túlterhelés miatt kicsit lassabban az ígért 24 óránál. Azán megjött az eredmény:
Coronavírus (COVID-19) meghatározása molekuláris biológiai módszerrel:
Negatív (A vizsgálat Primerdesign genesig Coronavirus (COVID-19) RT PCR teszttel készült.)
Nem szoktunk hozzá, hogy valami rajtunk múlik!
Ahhoz, hogy ezt a biztonságos állapotot fenn tudjam tartani, csupán egy dolgot kell tennem: a családom és én is otthon maradok, és nem érintkezem sem tárgyakkal, sem emberekkel, akik vagy amelyek a vírust hordozhatják. Ha óvatlan vagyok és mégis érintkezem, vagy a higiénés szabályokat semmibe veszem, akkor a következő másodpercben akár össze is szedhetem a kórokozót, és akkor onnantól én magam is biológiai fegyverré válok.
Ráadásul az sem derül ki feltétlenül, ha fertőző leszek, és akkor a mászkálásommal máris elkövetném, amit fentebb írtam.
Ezt szem előtt tartva élem az életem – és dolgozom itthonról. Ha kimegyek, akkor másoktól másfél-két méter távolságot tartok, senkivel nem állok le beszélgetni. A boltba saját kosárral megyek, csak azt fogom meg, amit megveszek. Ha hazavittem, a nem romlandó élelmiszert „karanténba” teszem, és csak 2-3 nap elteltével viszem be a lakásba. Amit be kell vinni vagy hűtőbe kell tenni, azt szappanos vízzel lemosom. Péksüteményből csak előre csomagoltat veszek.
És még egyszer mondom: maradok otthon, amit lehet, itthonról intézek. Ha mindenki így tesz, akkor a járvány szelídebb lesz és kevesebb áldozattal jár. Ez most rajtunk is múlik.
Kéky Kira
