Bár a statisztikák valamivel több mint 9 százalékra becsülik ezt a különös állapotot, mégsem számolnak be nők tömegei arról, hogy ők is szenvednének tőle. A diszfóriás tejleadó reflex végtelenül ijesztő is tud lenni, hiszen az édesanya csak annyit tud elmondani, hogy amikor mellre teszi a kisbabáját, akkor haragot, szorongást, ingerültséget vagy komoly lelki fájdalmat érez, semmiképpen sem boldogságot vagy elégedettséget.
Reménytelenség, pánik, önutálat és rettegés szoptatás közben
Nem lehet bagatellizálni mindezt, mert olykor ön- vagy közveszélyes gondolatok is jelentkeznek az édesanyában diszfóriás tejleadó reflex esetén. A szoptató szülők által leírt egyéb érzések közé tartozik a reménytelenség, az elhagyatottság, a pánik, az önutálat, a rettegés vagy a valami végzetes dolog előérzete, esetleg öngyilkossági késztetés. (A diszfória az eufória ellentéte, tehát boldogtalanság, nyugtalanság.) Az édesanyákat megviseli ez az érzelmi hullámvasút, elbizonytalanítja őket abban, hogy elég jól gondoskodnak-e a kisbabájukról.
A diszfóriás tejleadó reflex tünetei lehetnek enyhék (ezért becsülik ilyen magasra az előfordulását), de lehetnek kifejezetten súlyosak is. Közös jellemzőjük, hogy néhány perccel a szoptatás után kezdődnek a tünetek, és a befejezés után még akár 10 percig is eltarthatnak.
Mit csináljak, ha úgy érzem, én is diszfóriás tejleadó reflextől szenvedek?
Az már nagyon fontos és komoly lépés volt, ha sikerült meghatározni ezt az érzést, és összekötni a szoptatással. Sajnos a védőnők, orvosok nagy része nem ismeri ezt az állapotot, így lehet, hogy komolyabb tájékozódásra lesz szükséged, ha segítséget szeretnél kérni. Leginkább angol nyelvű szakirodalmat találsz erről, és elsőként egy szoptatási tanácsadót érdemes megkeresned a problémával.
Mi okozza? Én vagyok az oka?
A diszfóriás tejleadó reflex (D-MER) pontos okát még nem teljesen értik, de az biztos, hogy nem az édesanya akaratán vagy a kisbabája által táplált érzelmein múlik! Ez egy hormonális reakció. Szoptatáskor (a tejleadó reflex kiváltódásakor) oxitocin és prolaktin szabadul fel. Ám ahhoz, hogy a prolaktin fel tudjon szabadulni, egy gátló hormonnak, ebben az esetben a dopaminnak csökkennie kell. Ez a folyamat természetes, és minden anyában megtörténik anélkül, hogy észrevenné! A nők egy része azonban rendkívül érzékenyen, akár heves sírással reagál erre a dopaminszint-csökkenésre.
Ez nem betegség, hanem inkább állapot, egyfajta reflex, amely a szoptatás alatt bekövetkező élettani és hormonális reakció hatására alakul ki, erősödik fel.
Hirtelen dopaminszint-csökkenés miatti váratlan, rövid ideig tartó depresszió
A dopaminszint (pláne váratlan) csökkenése számos problémát okozhat. A dopamin egy neurotranszmitter (ingerületátvivő anyag, hírvivő molekula), amely fontos szerepet játszik az agy és a test közötti jelzések küldésében. Jelenléte, mennyisége befolyásolja a hangulatot, konkrétan a depresszió jelentkezésekor is jelentkezik ez a hiány. De hatással van az alvásra (annak minőségére és mennyiségére), a memóriára, a tanulásra, a koncentrációra és a társas viselkedésre – beleértve a partnerkapcsolatot is.
A dopamin hiánya összefüggésben van a Parkinson-kórral és a figyelemhiányos hiperaktivitási zavarral (ADHD). Megfelelő egyensúlya elengedhetetlen a mentális jólét szempontjából.
Mit tehetek?
Nincs jóváhagyott gyógyszer az állapot, tünet kezelésére, bár súlyos esetben az orvosnak kell meghoznia a döntést, hogy valamelyik, a szoptatás alatt is szedhető dopaminszint-növelő gyógyszert felírja. A legnagyobb segítség a probléma meghatározása, annak a ténynek a megértése, hogy az édesanya nem „rossz szülő” amiatt, hogy ilyen érzések jelentkeznek nála szoptatás közben. A bűntudat enyhülése, jó esetben megszűnése már magában is segítség lehet ahhoz, hogy az édesanya képes legyen folytatni a szoptatást. Azonban az is előfordulhat – és egyáltalán nem elítélendő – ha az intenzív érzések hatására az elválasztás mellett dönt, és áttér a tápszeres táplálásra. A fejés ilyenkor nem megoldás, mert maga a tejleadó reflex beindulása aktivizálja ez a folyamatot. Érdekes módon az érintettek egy része arról számolt be, hogy a babájuk éhséget jelző sírására is beindult a folyamat, sőt néha akkor is, ha csupán a szoptatásra gondoltak. Szerencsére a szoptatások között visszaáll az optimális hormonális állapot, bár az édesanya és családja számára is rendkívül megterhelő átélni a diszfóriás állapotot.
Nem ezen múlik a „jóanyaság”! A kisgyermeknek az a legfontosabb, hogy kiegyensúlyozott környezetben, kiegyensúlyozott édesanyával legyen. Ha ennek az az ára, hogy a szoptatásról le kell mondani, akkor ez még mindig a kisebbik rossz, mint kockáztatni azt, hogy az akarattól független tünetek ön- vagy közveszélyes állapothoz vezessenek.
Rendkívül fontos, hogy az édesanya környezetében mindenki megértse és elfogadja, hogy ez nem akaratlagos döntés, hanem tőle teljesen független hormonális folyamat.
Kéky Kira
