Rövidnek érzi a hétvégét és annál hosszabbnak a hét első napjait? Ha kicsit másként tekintünk rájuk, javulni fog a kedvünk és fütyörészve indulhatunk munkába is.
Míg néhány évtizede munkanap volt a szombat, sőt iskolába is jártak a gyerekek, addig mára egyes hírek szerint a 4 napos munkahetet preferálnák, vagy 40 év felett a heti 3 napot. Ezek jól hangzanak munkavállalói oldalról, de az így megmaradó óraszám elegendő a nemzetgazdaság fenntartásához? A hírek arról nem szóltak, hogy a fizetés a ledolgozott óráknak megfelelően alakulna-e, mert úgy már több más kérdés is felmerülhetne. Tartani azonban nem kell a lazább munkahetektől, hiszen itthon még a home office rendszerben sem bíznak a munkaadók. Amíg közeledünk Európához, addig is tegyük kellemesebbé a munkahelyünkön töltött időt!
Hétfő
Nem túl népszerű a hét első napja, és ha engedünk a külső nyomásnak, minket is hatalmába keríthet a rosszkedv. A közösségi médiában a hétfői mémek tömkelege fogad, a munkatársak pedig álmosan pislogva próbálják felvenni a ritmust velünk együtt. Egyelőre semmi nem tűnik pörgősnek, úgyhogy ha ki szeretnénk jönni a gondolataink mókuskerekéből, fel kell kötnünk az alsóneműnket!
Korábban kelni
Mi az, amit szívesen megteszünk szombaton reggel? Kényelmesen ébredezünk, elkészítjük a reggelit és azt a konyhában üldögélve fogyasztjuk el? Mindeközben simogatjuk a macskát, és van időnk a forró teát is szürcsölgetni. Miért ne tehetnénk meg ezeket hétköznap reggelente is? Éveken keresztül hagytam magamnak időt, hogy munkába menet előtt nyugodtan reggelizhessek. Elkészítettem a tükörtojást, paradicsomot és salátát tettem mellé, és szinte elfelejtve, hogy nemsokára indulnom kell, élveztem az ízeket, és a színeket a tányéromon. Aki azonban nem szokott ébredés után enni, lapozgathatja a kedvenc újságját és feldobhatja a frissítő zuhany is. Ha 4:30-kor szólal meg az óra, mert a reggeli műszakban kezdünk, csempésszünk kényeztető momentumokat a délutánba!
E-mailek
Reggel bekapcsolja a számítógépet, és a postafiókjában 20 olvasatlan e-mail várja. Jobb esetben. Mindez még fenyegetőbb, ha szabadság után nézzük meg ezeket. Érdemes egy hatékony módszert kitalálni, ugyanis igazi stresszhelyzetet okoz a ránk zúduló levéltömeg akkor is, amikor még nem is olvastuk őket. Első körben töröljük az érdekteleneket, majd rendszerezzünk! Jelöljük be azokat, amelyekkel foglalkoznunk kell és találjunk ki hozzájuk fontossági sorrendet. Ha megvagyunk, kezdjünk egyéb feladataink elvégzésébe és hogy azokat minél előbb befejezhessük, az e-mailjeinkre csak bizonyos időközönként tekintsünk újra.
Motiváló célok
Egy jó hobbi többet ér, mint a nyugtatók szedése! Amint találunk egy olyan tevékenységet magunknak, amely kihívást jelent vagy egyszerűen csak szórakoztat, kikapcsol, könnyebben telnek a hétköznapok is. Sportolás esetében várjuk az edzések napját, és már reggel felvillanyoz a tudat, hogy délután az edzőteremben leszünk. Ha vasút modellező klubba járunk, az vezet minket át a héten anélkül, hogy felvennénk a munkahelyi nehézségek legtöbbjét. Ha utazást tervezünk, hónapokra előre segít a hangulatunkat fenttartani, még hogyha csak egy hosszú hétvégi kiruccanásról is van szó.
Megfelelő munkahelyen vagyok?
Ha minden nap idegesíti a gondolat, hogy be kell mennie az irodába, el kell gondolkodnia, vajon miért reagál így? Mi az, ami nem hagyja, hogy nyugodtan végezze a feladatait? Szereti a munkakörét? Elégedett a fizetésével? Ha nem, vizsgálja meg reálisan a kérdést, és ne a külföldi bérekhez hasonlítsa a sajátját, így megóvhatja magát egy kis felesleges mérgelődéstől. Ha azonban az itthoni fizetésekhez képest is kereshetne jobban, mint a jelenlegi állásában, vagy egy másik munkakörben lelkesebben tudna dolgozni és kiteljesedni, pályázzon! Ha érdemes, próbálja meg cégen belül, de ha megválna az emlékektől, adja be önéletrajzát új helyekre!
Hobbinkkal, baráti találkozókkal, délutáni sétával a parkban vagy egy esti filmnézéssel színesíthetjük a munkaidőt követő órákat. Ha a hétvégéink után a munkánkat szürkének is érezzük, apró trükkökkel, saját bevált praktikáinkkal könnyebben telhetnek a munkanapok.
Wágner Rózsa
