„Sokkal fontosabb azt tudni, milyen embert érint a betegség, mint azt, hogy milyen betegség érinti az embert.”/Hippokratész/ Napjainkban egyre nagyobb teret hódít a személyre szabott orvoslás. Ez egyrészt a hagyományos gyógyszerek egyénre szabott kombinációját, másrészt új gyógymódok bevezetését foglalja magában.
A személyre szabott orvoslás eszméje egyidős a gyógyítás történetével. Az orvosok tudása a betegségekről, betegekről jelentősen bővült kezdetektől napjainkig. Régen, azonos tünetekkel rendelkező betegeknél az orvosok ugyanazt a gyógyszert, kezelést alkalmazták, és próbálták megfejteni, miért hatásos az egyiknél, és miért nem segít a másikon. Az utóbbi évtizedek genetikai, genomikai (egy élőlény teljes genetikai információjának vizsgálata) kutatásai és a molekuláris diagnosztikai technológiák fejlődése lehetővé tette a beteg genetikai profiljának vizsgálatát. Ezáltal a tünetek és sejtszintű elváltozások helyett már lehetőség van a molekulaszintű eltérések, ill. a gének és a környezet kölcsönhatásainak megismerésére. Mindez hatással van a kezelés megközelítésének módjára is. Az orvosok ma már képesek azonosítani a betegség kiváltó okát, és ezáltal jobban meg tudják jósolni, hogy egy-egy páciens hogyan reagál az adott kezelésekre, hatásos lesz-e vagy sem. Lerövidül a betegség felfedezésétől a terápiáig tartó időszak, a kifinomult diagnosztikai tesztek és eszközök pedig lehetővé fogják tenni azt is, hogy speciális genetikai hibák vagy működési zavarok észlelhetőek és akár kezelhetőek legyenek. A digitális technológia korában az orvosok egyre jobban tudnak a betegek igényeihez és szükségleteihez igazodni, a hangsúly a prevenció irányába tolódik. A kockázati tényezők megismerése azért kulcsfontosságú, mert a rizikótényezők kiiktatásával, megfelelő életmód kialakításával, és rendszeres, célzott orvosi vizsgálatokkal sokat tehetünk a betegség kialakulásának megelőzéséért.
