Dehogynem! A mellrák nincs életkorhoz kötve, fiatalon is kialakulhat, és még férfiaknál is előfordulhat. A hazai ajánlások azért csak a 45-65 éves korosztályba tartozókat invitálják kétévente mammográfiára, mert ez az a csoport, ahol a leggyakoribb a betegség előfordulása. Ám mivel mellráknál nem igazán tudunk klasszikus megelőzésről beszélni, ezért a szűrés marad az egyetlen hatékony fegyverünk, hogy csökkentsük a halálozást.
Előbb forgattam róla, mint hogy magam is átestem volna mammográfián
Épp 45 voltam, amikor életem első mammográfiájára mentem, éves kártyám volt egy biztosítónál és járt mellé egy mammográfia – gondoltam, úgyis épp beléptem az ajánlott korba, akkor igénybe is veszem. Rögtön találtak is valamit, amiért még számos vizsgálat várt rám. Nagy megkönnyebbülésemre ártalmatlan kis képződmények voltak (vannak) a mellemben.
Be kell valljam – nem vagyok rá büszke – az önvizsgálatot rendszeresen elfelejtem, viszont amikor valamiért nőgyógyásznál jártam, bármilyen okból, akkor megkértem, hogy ő vizsgálja meg a melleimet, ő mégiscsak jobban tudja, mit érez az ujjai alatt. Sosem éreztem kellemetlennek, hogy erre kérjem az orvost, még akkor sem, amikor fiatalasszony voltam. Aztán ugye eljött a 45. év is, én is beléptem a nagyobb kockázatú csoportba az életkorom miatt. Híradósként (már akkor is egészségügyi szakújságíróként) sokat forgattam mellrákról és mammográfiáról. Amikor a vágóképeket csináltuk, mindig kerekre nyílt szemmel néztem, hogy mennyire laposra nyomják össze a mellet a vizsgálat alatt – mégsem féltem a mammográfiától, mert egyik hölgy sem szisszent fel vagy mondta utólag, hogy fájt volna. Persze, nem kellemes, ezt elismerték, de a fájdalomtól távol állt.
Én akkor az eredménytől sem féltem előre, sosem volt bennem olyan érzés, hogy „inkább el sem megyek, mert mi van, ha találnak valamit”, számomra mindig logikus volt, hogy minél előbb felfedeznek egy problémát, annál könnyebben lehet a bajt orvosolni.
Mondjuk nem állítom, hogy ne rémültem volna meg, amikor a felvételek elkészülte után (még a váróból) visszahívtak egy újabb körre, hogy a gyanús pontot célzottabban meg tudja nézni a doktornő. Annyira kicsi volt, hogy a 3 millimétert sem érte el – tudtam, hogy ha véletlenül rosszindulatú daganat lenne, akkor ez a méret a korán felfedezett és jól gyógyítható kategóriába tartozik.
Ne a szűréstől féljünk, hanem attól, ha elszalasztjuk a lehetőséget a korai diagnózisra!
Édesanyámnak is volt oka ijedtségre: neki konkrétan csomót találtak a mellében, és azt el is távolították. A szövettan viszont megkönnyebbülést hozott: jóindulatú volt az elváltozás, amit kivágtak belőle.
Amikor nálam végül a diagnózis megszületett, hogy ártalmatlan meszes csomók vannak bennem, és a rendszeres vizsgálaton kívül nincs teendőm, megnyugodtam. Tudtam, ha csak „ennyi az ára”, hogy biztonságban legyek, akkor félévente vagy évente (ahogyan kérik) visszajárok ellenőrzésre. Nagy badarság lenne, ha ezt kihagyva tényleg rosszindulatú folyamat indulna el, és én meg persze főleg az orvos nem tudna róla időben.
Régebben ment a riogatás nemcsak a mammográfia fájdalmasságáról (amit én sosem tapasztaltam), hanem arról is, hogy a sugárterhelés több kárt okoz, mint hasznot. Mint minden ijesztő hír, ez is sok helyütt felbukkan azóta is, pedig számtalanszor cáfolták már szakemberek.
Az az igazság, hogy mint minden gyógyszernél, kezelésnél, vizsgálatnál, a mammográfiánál is azt fontos megérteni, hogy az elvégzése miatti haszon (tehát a még nem tapintható tumor időben történő felfedezése) meghaladja-e azt a kockázatot, amit általában véve a röntgensugárzás okoz. Tudni kell, hogy mammográfiát az állami szűrés keretein belül kétévente, magánellátásban – orvosi ajánlatra – akár fél évente, évente végeznek. Ráadásul egyre modernebb gépekkel, amelyek egyre kisebb sugárterheléssel világítják át az emlőszövetet. Ehhez képest vannak, akiket sokkal gyakrabban röntgeneznek feltételezett felsőlégúti tünetek, repedések, törések, mozgásszervi fájdalmak miatt, vagy esetleg rendszeresen járnak CT-re is.
Az én édesanyám – akit már oly sokat emlegettem – az éves mammográfiáján kívül legalább 50-60 alkalommal volt CT-n, röntgenen és egyéb, sugárzással járó beavatkozáson, és őt 30-40 éve még a régi, kezdetlegesebb, nagyobb sugárterheléssel járó gépekkel vizsgálták. Ehhez képest minket már megfontoltabban, csak indokolt esetben, és modern, alacsony sugárdózist használó gépekkel vizsgálnak. Mert a tudomány fejlődik.
A radiológus szakemberek szerint (akikkel az utóbbi időben beszélgettem), egyre egészségtudatosabbak a nők ezen a téren is: élnek a szűrővizsgálat lehetőségével, ha tehetik, akkor akár magánellátóhoz is elmennek, hogy „idejében elcsípjék”, ha valami oda nem való dolog kezd nőni a mellükben.
Hány éves kortól végeznek mammográfiát?
Először is tisztázzuk, hogy pontosan mit nevezünk mammográfiának. Ez a vizsgálat speciális, kisenergiájú, úgynevezett lágy röntgensugárzást használ képalkotásra. Amikor az emlőn áthalad (a másodperc törtrésze alatt!) akkor csak nagyon alacsony sugárdózis éri az emlőt. Ha valakinek mond valamit ez az adat, akkor ezt is jó tudnia: egy mammográfiás vizsgálat során a természetes környezeti háttérsugárzásnak csupán a töredéke éri a szervezetet. Magyarán szólva a mindennapi életünkben jóval több sugárzást kapunk és viselünk el, mint egy mammográfia során.
40 alatt akkor végzik el a mammográfiás vizsgálatot, ha valamilyen tünet vagy panasz van. Ilyen esetben akár 30 éves kor előtt is átvilágítják a mellet, ha az orvos így ítéli jónak. Ugyanis a mammográfia az egyetlen, tudományosan igazolt eljárás az átlagos rizikójú nők szűrésére, és ezzel együtt az időben kezdett kezelések hatására az emlőrákos halálozás csökkentésére is.
Az is könnyíti a diagnosztikát, hogy a klasszikus mammográfián túl is vannak még képalkotási lehetőségek. A digitális 3D tomoszintézis például kis sugárdózissal, rövid idő alatt 10–15 átfedő digitális képet készít a mellről, így a rejtőzködő elváltozások is könnyebben felfedezhetők. Különösen azoknál hasznos, akiknek úgynevezett (denz fibrotikus, fibroadenotikus) szerkezetű mellük van. Ez azt jelenti, hogy az ő emlőszövetük sűrű, a mirigyállomány között igen sok a kötőszövet. A nők csaknem egyötödének van denz emlőszerkezete, ez genetikai adottság. Esetükben a hagyományos mammográfiával esetleg elbújva maradnak kicsi, kezdődő daganatok, ezért – ha van rá lehetőség – esetükben ezt a vizsgálati módszert választják a szakemberek.
Kéky Kira
