A XXI. századra sajnos ez már nem csak egy szójáték, hanem annál sokkal több. A szemét ellepi bolygónkat, és úgy tűnik, hogy az évtizedes edukációs törekvések sem érték el céljukat a tömegeket tekintve. Tegyük meg, amit eddig nem!
Áprilisban a Föld és a víz, május 10-én a madarak és fák világnapján is megemlékezhetünk arról, mit kapunk a bolygónktól. Számos cikk és műsor születik, hogy miért és hogyan becsüljük meg ezeket az értékeket. Azonban a jelek azt mutatják, hogy az emberiség nem csak használta, hanem el- és kihasználta az ő jólétét szolgálókat.
Mit tettünk 2020-ban?
Amikor szeméthegyek jelennek meg a képzeletemben, bizony azok a képek jutnak eszembe, amelyeket a médiában láttam. Úszó szemétszigetek vagy több tíz méter magas dombok a szárazföldön, amelyekből a lebomlás következményeként felszabaduló gázok távoznak. Valamiért a közvetlen közelünkben, vagy Európában utazva ezek a helyek nem esnek utunkba. Amikor azonban szembesülünk a tényekkel, hogy az EU milyen mennyiségű szemetet exportál az EU-n kívüli országokba, elszégyellhetjük magunkat!
2020-ban 32,7 millió tonna hulladék került lerakásra olyan helyeken, ahol találhatunk még szennyezetlen területet, vagy a meglévő lerakó helyeket növeltük. Törökország 13,7 millió tonna szemetet fogadott az EU-ból, India 2,9 millió tonnát, de jutott az Egyesült Királyságba, Svájcba, Norvégiába, Indonéziába is. Pakisztánba 2004-ben még „csak” 0,1 millió tonnát szállított az EU, azonban 2020-ban már 1,4 millió tonnát.
Az összszállítmány 53%-a, 17,4 millió tonna vas- és acéltartalmú, ennek jelentős részét Törökország „kapta”. A szemét 19%-a, 6,1 millió tonna papír, amelyek célállomásai főként India, Indonézia és Törökország.
Az EU-ba importált hulladék 16 millió tonnát tett ki 2020-ban, a 4,1 millió tonna fémhulladék 32%-a, és a 2,2 millió tonna papír 41%-a származott az Egyesült Királyságból. (Forrás: eurostat)
Fejlett országok?
A képzeletünkben megjelenő képek alapjául szolgáló riasztó illusztrációk nem véletlenül származnak az EU-n kívüli országokból. Bár összekötjük az edukáció és az ország fejlettségi, gazdasági szintjével, hogyan bánnak az ott élők a környezetükkel, ugyanakkor a természeti népek életmódját vizsgálva juthatunk arra a következtetésre, hogy nem az anyagi helyzettől függ a szemetelési és hulladékgyártási hajlandóság. Sőt.
Erre irányuló tanulmányok korábbi adataiból kiderül, hogy a magasabb keresettel rendelkezőkhöz egyénenként nagyobb ökolábnyom tartozik. Ők azok, akik a „megtehetem” szemlélettel utaznak a Maldív-szigetekre vagy eszik a dél-amerikából származó zöldségeket, gyümölcsöket, nem tekintve a szállítás folyamán keletkező környezetkárosító hatásokat. A statisztika igazolni látszik a saját szemünkkel látottakat, de természetesen, kivételeket találhatunk.
Tegyük meg!
A lényeg, hogy mindenki nézzen szét saját maga körül, hiszen az átlag európai polgárnak is bőven van hova fejlődnie. Az említett nem EU-s országokba szállított EU szemét exportjából 2,4 millió tonna műanyag, 1,4 millió tonna textil, 0,6 millió tonna fa, 0,5 millió tonna állati és növényi eredetű anyag, 0,3 millió tonna üveg volt 2020-ban. Vajon ki mennyivel növelte ezt a szállítmányt?
A közösségi média csoportjai kifejezetten alkalmasak arra, hogy a megvalósításhoz segítséget nyújtsanak, és a velünk együtt tenni akarók tapasztalataiból tanulva léphessünk előre. A téma kimeríthetetlen a környezettudatosság terén, legyen az háztartás, étkezés, közlekedés, öltözködés, újrahasznosítás vagy zero waste.
Amikor megérkeznek a melegebb évszakok, több időt töltünk a szabadban. Nézzünk szét magunk körül, és becsüljük meg a természetet. Mielőtt 500 év alatt lebomló műanyag flakonos vizet vásárolnánk, gondoljuk át még egyszer, nem éri-e meg hosszú távon kulaccsal a táskánkban útra kelni, és a csapot használni az ivóvíz forrásaként? Jussanak eszünkbe az úszó szemétszigetek az óceánon, amelyekből nem csak mikroműanyag indul útjára, hanem számos más szennyező és mérgező összetevőre bomlik le, pusztítva ezzel az ártatlan élővilágot. A vásárlásnál a döntés a mi kezünkben van.
Wágner Rózsa
