Kevés ijesztőbb diagnózis létezik – főleg egy nő számára – mint a meddőség. Globális jelenségről van szó, a KSH adatai szerint ma hazánkban minden 5., 6. párt (nagyjából 150 ezer) érint a probléma. A sikertelen gyermeknemzés okai 40%-ban a nőknél, 40%-ban a férfiaknál és 20%-ban mindkét félnél keresendők.
Jó, ha tudjuk azonban, hogy a meddőség mást jelent a köznyelvben és mást orvosi körökben. A köznapi ember számára a meddőség végleges állapot, amelynek következtében az embernek nem lehet gyermeke. Orvosi értelemben meddőség akkor áll fenn, ha fogamzásgátlást nem alkalmazva, rendszeres együttlét mellet sem történik teherbeesés egy éven belül. Ez alapján a nők 15-20%-a érintett. De ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy lehetetlen a fogantatás, sőt, hála a fejlődő orvostudománynak egyre több, a meddőség hátterében meghúzódó probléma kezelhető.
Ezek leggyakrabban hormonális jellegűek, mint pl. a pajzsmirigy alulműködés, vagy a korai petefészek kimerülés. E hormonális betegségek befolyással vannak a peteérésre, a beágyazódásra egyaránt, és okai lehetnek a vetélésnek is. Az elhízás, a cukorbetegség – hogy csak a két legfontosabbat említsük -, az életmódból adódó betegségek közé sorolhatók, amelyek felborítják a női hormonok működését, ezáltal a menstruációs ciklust, megnehezítve a teherbe esést. A meddőség hátterében állhatnak még mechanikai akadályok, mint pl. a petevezetők elzáródása, méhösszenövés, de az endometriózis és a mióma betegségek is e csoportba sorolhatók. Ezek gátolhatják a peteérést, annak mozgását, fejlődését, vagy akár a beágyazódást is. A fentiek ismeretében a lényeg, hogy már a gyermektervezés gondolatának pillanatától kezdve oda kell figyelni testünk jelzéseire, és elvégeztetni a szükséges vizsgálatokat.
