A tavaszi szezon után a második legaktívabb időszak a kullancsok életében a koraősz, egészen pontosan a szeptember. Ahogy a száraz, forró levegőt felváltja a langyosabb, több csapadékot hozó időjárás, úgy váltanak át a kullancsok a passzívabb életmódból áldozatkeresővé. Ezzel együtt a kullancs miatt az orvosi ügyeletet felkeresők száma is nő, pedig ez a legtöbb esetben nemcsak felesleges, de kifejezetten ártalmas is lehet.
Furcsának tűnik a kijelentés? Az a helyzet, hogy kullancscsípés esetén a legfontosabb tényező az idő, és vele szorosan együtt az óvatosság. Tehát minél előbb távolítjuk el a kullancsot és minél kíméletesebben tesszük ezt, annál kisebb az esély a megfertőződésre.
Tiltott cselekvések listája kullancscsípés esetén
De akkor miért is nem érdemes az ügyeletre rohanni? Mert ott bizony várni kell. Akár fél napot is – közben pedig a kullancs táplálkozik belőlünk és a nyálával kórokozókat juttat a szervezetünkbe. Ráadásul a rendelők egy részében nincs erre alkalmas csipesz, és a nagyobb eszközzel csak a kullancs roncsolásával tudják eltávolítani a rovart.
A parazita eltávolításához nem orvosi diploma kell, csupán akarat, és az alapinformációk birtoklása. Ma már, amikor mindenkinél van mobiltelefon, számtalan internetes felületről megnézhető, hogy miként kell – akár eszköz nélkül is – eltávolítani az élősködőt.
Azt kell még megjegyezni, hogy mi tilos: zsírral vagy krémmel bekenni, folyadékkal átitatott textillel letakarni és megfullasztani, a testét összenyomni, miközben még a kullancs a bőrben van – ugyanis ezekkel a módszerekkel szinte kényszerítjük arra a vérszívót, hogy testnedveit (a bennük lévő kórokozókkal egyetemben) az emberbe öklendezze. Tilos gyufával körbe „kenegetni”, várva, hogy ettől majd magától kijön és rámászik a gyufaszálra, mint ahogy egy adott irányba forgatva (mint egy csavart) sem lehet az ízeltlábút eltávolítani, a kullancs feje ugyanis nem menetes.
Ezek a módszerek mind városi legendák, tévhitek.
De akkor hogyan kell kiszedni a kullancsot?
Gyorsan, óvatosan, és tulajdonképpen egyszerűen. Ideális esetben a csípés után nem sokkal megtaláljuk a vérszívót, mert ugye betartjuk a szabályt, hogy a szabadban töltött időt követően (mondjuk zuhanyzáskor) átnézzük a bőrfelületünket, vagy szappanozáskor kitapintjuk a bőrünkből kiálló „valamit”.
Élve a kor adta lehetőségekkel, készítsünk fotót az „állatról”. Közelebbit is, és olyat is, amin jól látható, hogy hol fúródott bele a bőrünkbe. Ennek később lehet jelentősége!
Ha tehát otthoni körülmények között vagyunk, akkor valamilyen fertőtlenítőszerrel tisztítsuk meg a kezünket (pontosabban annak a kezét, aki a kullancsot ki fogja szedni). Ha még a természetben vagyunk és nincs lehetőség kézmosásra, nincs nálunk törlőkendő, fertőtlenítő, esetleg tiszta gumikesztyű (bár, ha nő is van a társaságban, akkor valami ezek közül szinte biztosan lesz!), akkor így jártunk, próbáljunk óvatosak lenni a kiszedésnél, ne érjünk hozzá a keletkező sebhez. Vagy ha erre lehetőségünk van, akkor siessünk mielőbb olyan helyre, ahol ezek a feltételek rendelkezésre állnak. Fontos, hogy 24 óránál hosszabb ideig ne legyen bennünk a kullancs, nagyjából akkortájt kezd annyira jóllakni, hogy mindenképp ürít testnedvet a seben keresztül a szervezetbe.
Ha például van kullancskiszedő eszköz otthon, akkor azt bontsuk ki és használjuk a leírás szerint. Ha az nincs, akkor egy szemöldökcsipesz is megteszi, de akár egy kés élével is el tudjuk távolítani az élősködőt. Tényleg számtalan jó módszer van – videós segítséget is találunk erről.
A lényeg, hogy közben ne piszkáljuk, ne nyomogassuk a kullancsot, ne öntsünk rá semmit (az érintett bőrfelületet majd utólag fertőtlenítjük, nem kell előre)! Egyáltalán semmit ne tegyünk rá a rovarra, ne próbáljuk meg cigarettával vagy más dologgal megégetni, míg a bőrünkben van. (Bánjunk vele hímestojásként – a magunk érdekében.)
Összesen annyi a teendőnk, hogy a csipesszel vagy kés élével nyúljunk a kullancs alá, a lehető legközelebb kerülve a bőrhöz. Amint ez megvan, húzzuk a megragadott rovart finoman és egyenletes erőkifejtéssel, határozott mozdulattal magunk felé.
Ne csavargassuk (emlékezzünk: a feje nem menetes!), ne nyomorgassuk (mert magunkba fecskendezzük a testnedveit) és ne rántsuk ki egyetlen mozdulattal. Szerencsés esetben a kullancs fejjel együtt kijön az óvatos húzásra, de az sem gond, ha a feje beleszakad a bőrbe: az önállóan már nem fertőz! Gyulladást sem szokott okozni, a szervezet pár nap alatt kilöki magából. Álljunk tehát ellent a kísértésnek, hogy kipiszkáljuk onnan, mert csak sebet ejtünk magunkon, ami viszont könnyen elfertőződhet. (És az ügyeletet se zaklassuk azzal, hogy valaki szedje ki a beszakadt kullancsfejet – nekik az életmentés a dolguk.)
Most, a kullancs eltávolítása után jön el a fertőtlenítés ideje: Betadinnal vagy egyéb fertőtlenítővel kenjük le a helyét, rakhatunk rá egy sebtapaszt is. Magát a kullancsot (a maradványát) próbáljuk meg egy kis fiolába betenni, vagy cellux-szal egy papírra felragasztani és mellé írni a dátumot. A „holttest” segíthet a diagnózis felállításában, ha baj lenne később.
Fotó, alkoholos filctoll, kis üvegcse – a későbbi problémák megítélésében ezek segítenek!
Ha teljesen sikerült eltávolítani a parazitát, akkor még egy fontos dolgunk van: készítsünk ismét fotót, jó minőségűt, közelit és a konkrét testtájat befoglaló képet is. Ezen túlmenőleg megjelölhetjük alkoholos filccel (fertőtlenítés után) a csípés helyét, akár egy nyilat rajzolva a csípés felé, vagy tágabban körberajzolva a csípést.
Jegyezzük fel mondjuk a naptárunkba, hogy melyik nap mászott belénk az állat, melyik testrészünkön volt és pontosan hol, mikor vettük ki, hogyan sikerült eltávolítani, és azt is jegyezzük fel, hogy hol talált meg minket a vérszívó (megye, város, szűkebb meghatározás, például a saját kertünkben, a városi parkban…)
Ezek az infók fontosak lesznek, ha később tünetek alakulnak ki és orvoshoz kell fordulnunk.
A rajzolás egy másik fontos előnye, hogy ha a csípés helyén bepirosodna a bőr, akkor látni fogjuk, hogy eléri a rajzolt kört, azon túlmegy. Ekkor érdemes orvossal konzultálni. Legalább 3-5 napig, de akár 1-2 hétig is figyelni kell a csípés helyét és minden nap rögzíteni a nagyobbodást – ha van. Ennek pontos módszere az, ha naponta ugyanabban az időben 4-5 helyen egy-egy pontot teszünk az aktuális piros folt határára – így látjuk, hogy másnap azon már túlnyúlik-e a folt. A foltnak tényleg nagynak (5-8 centisnek!) kell lennie ahhoz, hogy az Lyme-kórra utaljon.
A csípés után félelemtől vezérelve, indokolatlanul szedett antibiotikum képes „elmosni” azokat a tüneteket, amelyek később az orvost a valódi diagnózis felállításában segíthetik!
A kullancsot automatikusan ne küldjük be vizsgálatra! Sok kullancs tartalmaz kórokozót, de ha idejében „elcsípjük”, hogy megcsípett, akkor azokat nem juttatta belénk. A kullancsok akár fele is tartalmazhat veszélyes kórokozót, de csupán nagyjából az esetek 2 százalékában „sikerül” átvinni az emberre a fertőzést. A döglött, bevizsgáltatott kullancs „pozitivitása” viszont szintén felesleges gyógyszerezésre sarkallhatja az orvost, ami hónapokig tartó antibiotikumkúrát jelenthet – feleslegesen!
Megőrizni viszont érdemes a vérszívót, hogy baj esetén az orvosnak oda tudjuk adni a tettest.
Kihez forduljunk, ha tüneteink lesznek?
A szakemberek (infektológusok) tapasztalatai szerint az orvosok egy része nem ért a kullancsokhoz és az általa terjesztett betegségekhez – nem is feladatuk ez. Ha kokárda alakú folt jelenik meg a csípés helyén vagy láz, általános rosszullét, akkor érdemes infektológiára menni, esetleg kifejezetten kullancsszakrendelést felkeresni. Az ott található szakemberek nem követik el azt a hibát, hogy minden foltot Lyme-kórnak néznek, hogy megelőzésként folt nélkül is antibiotikumot írnak fel vagy más módon, jó szándékkal, de nem jó irányba kezdik diagnosztizálni a beteget.
Védekezés a kullancsok ellen – előre
A csípés ellen a zárt ruházat, a hatékony (nem bioolajos vagy B-vitaminos) riasztószerek megfelelőek. A rovar hosszú ideig tartó táplálkozását (és így a kórokozók átadását) a test átvizsgálásával és a kullancs gyors eltávolításával tudjuk megakadályozni. A kullancs által okozott agyvelőgyulladás ellen oltás kérhető – ez olyanoknak mindenképp ajánlott, akik rendszeresen tartózkodnak kertben, parkban, edzenek szabadban. Lyme-kór esetén az infektológus által felállított diagnózis alapján antibiotikum szedésével lehet a szövődményeket elkerülni.
Kéky Kira
