Az „időpocsékolás” vagy „halogatás” kifejezése mindenki számára ismerős lehet, hiszen sokan találkoztunk már azzal az érzéssel, amikor egy-egy feladatot könnyebb elnapolni, mint azonnal nekiállni elvégezni. Ugyanakkor a pszichológia egy másik oldaláról is megközelíthetjük ezt a viselkedést, az „előgetés” fogalmát, ami éppen az ellenkezője az idő elpazarlásának.
Az előgetés, vagyis a korai befejezés a feladatok túlzottan gyors előrevétele és elvégzése. Azok, akik hajlamosak rá, állandóan törekednek arra, hogy minél hamarabb kipipálják a kijelölt teendőiket, még akkor is, ha erre valójában nincs szükség. Ez egy olyan viselkedésforma, amely az élet különböző területein megjelenhet, beleértve a munkát, az iskolát és az egyéb kötelezettségeket.
Friss tanulmány
2014-ben a Kaliforniai Egyetem pszichológusa, David A. Rosenbaum, egy kísérletet végeztetett. A résztvevőknek két vödröt kellett végigvinniük egy úton. Az egyik vödör közel volt hozzájuk, a másik távolabb. Mindkét vödör ugyanolyan súlyú volt, és a résztvevők szabadon választhatták ki, melyiket veszik fel és viszik célba. Rosenbaum és kollégái azt várták, hogy a résztvevők a távolabbi vödröt választanak majd, azonban ők a közelükben lévő vödröt vitték magukkal, még akkor is, ha tovább kellett cipelniük, mert a célhoz képest az valóban távolabb állt. Gyakorlatilag hajlandóak voltak hosszabb fizikai terhelést vállalni, abban a reményben, hogy azonnali feladatmegoldásért jutalmat kapnak.
Az „előgetés” kifejezést a kutatók szándékosan választották az eddig ismert „halogatás” szó ellentétéül. Ahelyett, hogy azonnal elvégeznék dolgokat, amiket később is megtehetnének, az előgetés során azonnal elvégzik azokat a dolgokat, amiket később esetleg hatékonyabban meg lehetne oldani – például a távolabbi cél felé elvinni a vödröt, ahelyett hogy azt választanák, ami könnyebb és gyorsabban érhető el a célig.
Az egészséges időgazdálkodás
Az előgetés akkor válik problémássá, amikor az egyén túlzottan siet, anélkül hogy megfelelő időt és figyelmet szentelne a feladatoknak. Ez a viselkedés hosszú távon stresszt és kimerültséget okozhat, valamint csökkentheti a teljesítményt és a hatékonyságot. Az állandó sietésnek komoly következményei lehetnek az egészségre is, beleértve a fizikai és mentális állapotunkra is.
Ha valaki folyamatosan hajszolja az időt, és mindent azonnal el szeretne intézni, akkor könnyen kimerülhet, alvásproblémákkal küzdhet, vagy akár szorongásos tünetek is kialakulhatnak. Az életminőség is romolhat, mivel az egyén kevés időt szán a pihenésre, kikapcsolódásra vagy a személyes kapcsolatok ápolására.
Hogyan kerülhetjük el az előgetést?
- Priorizáció és tervezés: Határozd meg a fontos és sürgős feladatokat, majd tervezd meg, mikor és hogyan végzed el őket. A tudatos tervezés segíthet elkerülni a felesleges sietést.
- Időgazdálkodás: Tanuld meg hatékonyan beosztani az idődet, és ne próbálj mindenből azonnal mindent elvégezni. Engedd meg magadnak a megfelelő időt a feladatok elvégzésére.
- Figyelem, koncentráció: Amikor egy feladattal foglalkozol, szenteld neki a teljes figyelmedet, és ne siettesd. A koncentrált munka eredményesebb lehet, mint a gyors, felületes megközelítés.
- Szünetek beiktatása: Ne hagyd figyelmen kívül a pihenőidőket. Az időnkénti szünetek segíthetnek frissen tartani az agyat és megelőzni a kimerülést.
- Megfelelő pihenés és alvás: Ne hanyagold el a megfelelő pihenést és alvást. A kimerült test és legyengült mentális állapot hajlamosabbá tehet az előgetésre.
Összességében fontos megtalálni az egyensúlyt a hatékonyság és a jóllét között, hogy elkerüljük mind a halogatás, mind pedig a túlzott sietés káros hatásait az egészségünkre. Könnyítsük meg a munkánkat, és koncentráljunk a hasznos teendőkre. Nézzük meg, melyek azok a tevékenységeink, amelyek egyébként nem hasznosak a számunkra, sőt a kötelezettségeink közé sem tartoznak. Osszuk le a feladatok azon részét, amelyet más is megcsinálhat, mert nem a személyünkhöz vagy a munkakörünkhöz kötődnek. A szervezésen sok múlik, időt takaríthatunk meg.
A magánéletünkben is legyen prioritása azoknak a tennivalóinknak, amelyek fontosak az életünkben. Szánjunk időt a pihenésre, találkozzunk a családunkkal és a barátainkkal, meditáljunk, olvassunk, sportoljunk vagy sétáljunk a természetben. Ha pedig feltöltődtünk, a rangsorolt teendőknek a szükséges tempóban lássunk neki.
Wágner Rózsa
