Orvosok, sztáredzők és a szomszéd. Mindannyian birtokában vannak a tudásnak, hogyan élhetünk a leghosszabban csúcs formában. De mi lehet a valóság? Kinek higgyünk és hogyan maradjunk az úton?
Nem csak számok
Az egy főre jutó tápanyag bevitele 1970-ben 3098 kcal, 2018-ban már 3352 kcal volt. Az átlag rövid idő alatt közel 250 kcal-val nőtt személyenként. Nem mondhatjuk, hogy a ’70-es évek elején az éhezés miatt jutottak volna kevesebb kalóriához honfitársaink vagy hogy 2018-ban a megnövekedett tápanyaghoz alkalmazkodva magasabbak is lennénk. Az említett közel 50 évre jellemző, hogy az üzletek polcain szélesebb választékból kerülhet a kedvenc ételünk a bevásárló kosarunkba. Az adatok azt mutatják, hogy bár a lehetőségek száma emelkedett, az általa nyújtott szabadság nem az egészséges ételek felé billentette a mérleg nyelvét.
Ezek figyelembe vételével már nem is meglepő, hogy a cukorbetegséggel háziorvoshoz fordulók száma 1999-ben 422 063 fő, míg 2017-ben már 1.052.797 fő volt (forrás: ksh.hu). A magasvérnyomással orvost felkeresők szintén évről évre egyre nagyobb tömeget képviselnek hazánkban is. 1999-ben 1,6 millió főt érintett a betegség, napjainkra megközelíti a 3,5 millió főt. A diabétesz és a hipertónia is azon krónikus betegségek közé tartoznak, amelyek az életmód tudatos alakításával, aktivitással és személyre szabott étrenddel élhető keretek között tarthatók. Sőt, a szabályok betartásával akár megelőzhetők is. Mi oka lehet bárkinek, hogy ne tegyek az egészségéért?
Érdekel egyáltalán valakit?
Mivel hazánk a legelhízottabb nemzetekhez tartozik, még akár hihető is, hogy kevesen tanakodnak a reggeli mogyoróvajkrémes fehérkenyér szeletük felett a napi cukorbevitelükről. Felnőttként nem foghatja senki a gyerekkori szokásaira, a szüleitől látott helytelen mintára, hogy mi és miért kerül a tányérjára vagy poharába. Ugyanis az a jó a felnőtt korban, ami a hátránya is. Felelősen dönthetünk és cselekszünk. Tehát mi választjuk ki, hogy a sok földi jóból mi kerül az asztalunkra.
Ennél szomorúbb a kép, amikor a szülő „szeretetből” hízlalja a gyermekét, és a jó gazda szemével növeli őt, széltében. Jancsi és Juliska boszorkánya elbújhat mögöttük. Több orvos-interjúm alkalmával is hallottam szakemberektől, hogy a külön hangsúlyozott felhívásuk ellenére sem fogadták meg a szülők a tanácsukat a gyermekük testsúlyára vonatkozóan, és a következő kontroll alkalmával az ajánlott fogyás helyett testsúlygyarapodásra utaló számok jelentek meg a mérlegen. Az orvos elkeseredik, látván, hogyan lesz egy kisgyerekből rövidesen krónikus beteg, de az intésen túl nem tehet sokat.
Életmódunk befolyásol
Mi pedig az életmódunkat. Viszont itt is a könnyebb ellenállás felé mozdulunk, azaz kemény elhatározás és akarat nélkül nem fog menni a változtatás. Ha szem előtt tartjuk, hogy milyen eredményeket érhetünk el, és milyen életünk lehet egészségesen, egyszerűbb lesz a választás. Ha megtaláljuk a célunkat az életünkben, elménk szinte tudat alatt támogat minket annak elérésében. Ezért ha nem is az elsődleges cél az egészségünk javítása, a motiváció összességében mégis támogatja azt. Ugyan nem a testi épség kerül az előtérbe, a kitűzött cél eléréséhez azt eszközül használva építjük újjá. Amint egészségesebben kezdünk táplálkozni, többet mozgunk és a rekreációs időt is hatékonyan kihasználjuk, nem csak fizikailag, hanem szellemileg is fittebbé válunk.
Nicsak, ki beszél?
Mégis kinek hihetünk, ha az egészséges életmódot választjuk követendő utunknak? Bár az online felületek, a média is ontja magából az önjelölt szakértőket, érdemes utánajárni, kinek a tanácsait követjük. A szakmai tapasztalat, a végzettség és sikertörténetek mind a kiválasztott edző, táplálkozási tanácsadó mellett szólhatnak. A marketing trükkök kiszűrése persze ez esetben is komoly feladat, hiszen az egészségünk a tét. Legyen gyanús, ha valami nem kevés pénzért, ám munka nélkül gyors sikert ígér. Tabletta, amit ismert emberrel reklámoznak, vagy rezgő mozgás, amely kényelmes és izzadásmentes fogyással kecsegtet? Vajon mi lesz az eredmény?
Wágner Rózsa
