Az évek múlásának egyik legnagyobb előnye a tapasztalat. Az információk sokasága érzelmekhez kötődik, és az eszünkkel már tudjuk, mire hogyan érdemes reagálnunk. Mégis előfordul, hogy behergeljük magunkat egy olyan dolgon, amire egyébként egy nap múlva már nem is emlékszünk. Amíg viszont tudunk nevetni a saját butaságainkon, addig nincs nagy gond!
Megtalálni a békét
Az önismereti útra számtalan lehetőség nyílik a 21. században. Mindegyik módszer munkát jelent a lelkünknek, amelyet az igazi eredmény elérésének reményében bizony nem spórolhatunk meg. Miközben magunkon dolgozunk, felváltva találjuk magunkat fent és lent, könnyektől sem mentesen. Választhatunk pszichológust, drámacsoportot, de akár el is utazhatunk egyedül vagy elmehetünk zarándokútra, ahol a csendben megtett kilométerek alatt a lelkünk legmélyéről is ránk köszönnek felismerések. Ugyanakkor az önmagunkon való munka az, amely biztosan megéri, ha magunkkal békében szeretnénk élni napjainkat.
Jó irányban
Évek óta dolgozunk a nyugalmunkon, amelyben egyre többször fürdőzhetünk is. Nem tud felidegesíteni buszon a mellettünk álló, akinek a szatyra folyton a lábunkhoz ütődik a fékezések és kanyarok következtében, de a kolléga hisztije is hidegen hagy hétfőn, pedig korábban eszünkbe jutott néhány retorziós módszer a kötekedésének jutalmazásaként. Ha már gondolatban sem játszunk el mostanában azzal, hogyan tudnánk helyükre tenni a szerintünk arra érdemeseket, valóban a harmónia felé haladunk. Önuralom, gyakorlás, kitartás és egyre több szintet tudhatunk magunk mögött, amelyekre visszanézve már hálásak is vagyunk magunknak. Megérte!
Jöhet egy kis humor is!
Miért ne hívhatnánk elő az emlékeinket a lobbanékony vagy rágódós énünkről, amely mozzanatait vicces kontextusba helyezve erősíthetjük meg magunkat abban, hogy a hozzáállásunk változtatásával nem is várhattunk volna tovább. Hogy bátorítsuk magunkat és a sikerünket is ünnepelhessük, a baráti vállon veregetés helyett saját stand up perceket tarthatunk – természetesen főként saját részre. Ezúttal persze szigorúan kisarkítva vegyük sorra az alábbi pontokat, és a végére érve láthatjuk, mennyit fejlődtünk az elmúlt időszakban. Még ha évekbe is került ez az előrelépés!
- Vegyünk mindent zokon! Ha ez működött régen ahhoz, hogy idegesek legyünk és egy pillanat alatt az egekbe szökjön a pulzusunk, miért ne tudnánk felidézni? Melyek voltak azok a mondatok, gesztusok, mimikák, amelyekkel a világból is kikergethettek minket úgy, hogy azt sem tudtuk, hány napig fogunk mérgelődni az adott szituáción?
- Szűrő nélkül mondjuk, ami eszünkbe jut! Végre, mi is megmutathatnánk, hogy tudunk irritálók lenni, hiszen ha nyugalmi állapotból indulunk, a kreativitásunkat nem nyomja el a stressz. Azért játszani jó volt ezzel a gondolattal, nem?
- Ne húzzuk meg a határainkat! Ha sokan kihasználtak, és a megfelelési kényszerünk miatt nem tudtunk nemet sem mondani, bőven lehetnek emlékeink azokból az időkből, amikor elvállaltunk feladatokat, amelyekhez nem volt kedvünk, vagy nem kértük ki magunknak az elhangzottakat.
- Ne engedjünk a tökéletességből! Nem hajtogattuk össze egyből a megszáradt ruhákat vagy a vacsora után az edények a mosogatóban maradtak? Bár a szemnek megnyugtató a látvány, valójában semmi nem történik, ha néhány órát várunk ezekkel a feladatokkal. Tehát ha nem nyaggatjuk magunkat a ránk váró teendőkkel, egy gonddal kevesebb is lehet.
- Hasonlítsuk magunkat másokhoz! Ehhez a legjobb korban élünk, hiszen a közösségi média, a televízió és képes újságok a celebek „luxus” életének fényképeivel van tele. Ezért nem szabad elfelejteni, hogy mindig nézzük meg, kihez mérjük a saját életünket, milyen értékeket tartunk fontosnak és mit képviselünk.
- Legyünk elégedetlenek! Ugye, láttunk már olyan embert, aki bármit kap, egy percnél tovább nem tud neki örülni és máris valami másra vágyik? Ez az örök elégedetlenség a boldogtalanság egyik kulcsa. De talán, ezt mi már magunk mögött is tudjuk, ha részünk volt benne egyáltalán.
- Alkohol, gyorsétterem, édességek. Ezeket csak akkor vegyük be a napi étrendünkbe, ha a mozgásszegény életmódot és kevés alvást is előnyben részesítjük. Ettől leszünk fáradtak, stresszesek, ingerlékenyek. Szinte nem is kérdés, hogy a belső béke még várat magára.
Utólag néhány pillanat komikusnak hathat, tekintve a tényt, hogy a későbbi életünkre mennyire nem voltak hatással. Ugyanakkor valamiért abban az életszakaszunkban helyük volt. Ha másért nem, hát azért, hogy tanuljunk belőlük és tegyük meg magunkért azt a lépést az önismereti úton, hogy a nyugalom az életünk része lehessen.
Wágner Rózsa
