Nemrég a Magyar Tudományos Akadémia figyelmeztetést adott ki arról, hogy már egy generáción belül katasztrofális következményei lehetnek az antibiotikum-rezisztenciának. Úgy tűnik tehát, hogy a baktériumok a következő évtizedekben komoly kihívás elé állítják az emberiséget.
Miközben a COVID árnyékában élünk, és a világ tudósai újabbnál újabb antivirális szereket kísérleteznek ki, vagy meglévő hatóanyagok kombinációjától várják a SARS-CoV-2 elleni háborúnyerést, egy jóval hamarabb kezdődött és állóháborúvá fajult helyzettel is meg kell küzdenünk. Bár mostanra az új koronavírus halálos áldozatainak száma elérte és meghaladta az 1 milliót, hosszú évek óta halnak meg emberek antibiotikum-rezisztens fertőzések következtében is. A becsült szám 700 ezer ember évente, világszerte. És ha így folytatódik az antibiotikum-használatunk, akkor pesszimista becslések szerint 2050-re 10 millió ember életét is követelheti majd nem kezelhető baktériumfertőzés olyan betegségek miatt, melyeket pár éve, de még most is könnyedén gyógyítani vagyunk képesek.
Az élet elleni szerek az életünket védik
Az antibiotikumok elnevezése („élet elleni ágensek”) magyarázatot igényel. Természetesen nem az emberi szervezet élete ellen harcolnak, hanem mikroorganizmusok ellen. Olyan élettani folyamatokat gátolnak a baktériumok, gombák és más egysejtűek esetében, amelyek a sejtek életben maradása szempontjából létfontosságúak – például tönkreteszik az őket védő burkot.
Az az igazság, hogy nem mi találtuk fel az antibiotikumokat, hanem a természet. Mi, emberek csupán felfedeztük és megtanultuk a használatát. Illetve az idő előrehaladtával képesek lettünk utánozni a felépítésüket, újabb és újabb antibiotikumokat tudtuk előállítani. Felfedezésükkel, ipari mennyiségben való előállításukkal azelőtt halálos betegségek gyógyítása vált lehetségessé – a várható élettartam megnőtt, a csecsemő- és kisgyermekkori halálozás csökkent.
De mi is az az antibiotikum-rezisztencia?
Egyszerűen fogalmazva: az, amikor a baktériumok fittyet hánynak az ellenük használt gyógyszerekre. Sőt, akár még szaporodnak is a hatására.
A baktériumok parányi méretűek, egyetlen sejtből állnak, mégis van saját anyagcseréjük, így önmagukban is életképesek (ellentétben a vírusokkal). Olyannyira alkalmazkodóképesek, hogy még a legextrémebb környezetben is találtak baktériumokat: például 90 Celsius-fokos hőforrásokban a csendes-óceáni Mariana-árokban, ráadásul hatalmas nyomásnak kitéve! Egy másik baktériumfaj pedig olyan mértékű radioaktív sugárzást is képes elviselni, amely 3000-szerese az ember számára halálos dózisnak. Ezek után talán kevésbé meglepő, hogy képesek alkalmazkodni egy olyan ellenséges környezethez is, melyet mi hozunk létre gyógyszerekkel.
Az, hogy a baktériumok stressztűrőbbek, mint gondoltuk, hamar kiderült. A penicillin felfedezése után pár évvel maga a kutató, Alexander Fleming hívta fel a figyelmet arra, hogy valószínűleg nem létezik olyan kemoterápiás szer, amelyre a baktériumok megfelelő körülmények között ne lennének képesek ellenállással (rezisztenciával) reagálni.
Ijesztő esetek
Amíg egy-egy baktérium csupán 1-2 antibiotikummal szemben ellenálló, de a többitől elpusztul, addig „csak” pluszkiadás a kezelés, hosszabb felépülés és drágább ellátás a következmény. Ám mostanra számos baktériumtörzs multirezisztens (sokféle gyógyszernek ellenálló) vagy pánrezisztens (minden hatóanyagnak ellenálló) lett! Sokan haltak meg már emiatt. Az MTA hírlevelében említenek konkrét esetet is: egy nevadai nő olyan Klebsiella tüdőgyulladásban halt meg, amely az Amerikai Egyesült Államokban elfogadott összes (26-féle) antibiotikummal szemben rezisztens volt! Nem volt mivel kezelni. Az antibiotikum-rezisztencia részben az emberi felelőtlenség következménye is: a helytelen, mértéktelen és gyakran ellenőrizetlen antibiotikum-használat (nemcsak a gyógyászatban, hanem az állattenyésztésben is), az állati eredetű termékek nemzetközi kereskedelme, a turizmus világméretűvé válása mind-mind elősegíti az ellenálló baktériumok kialakulását és globális terjedését.
Mit tehetünk?
Bár a probléma megoldása globális fellépést kíván, mégis az egyén szintjén is felelősök vagyunk az összefogás sikeréért! Az alábbi teendőink vannak:
- Csak akkor szedjünk antibiotikumokat, ha azokat orvos írta fel! Szigorúan tartsuk be a használattal kapcsolatos előírásokat, legfőképp azt, hogy SOHA ne hagyjuk abba az antibiotikum-kezelést az orvos által meghatározott időtartam előtt, mivel a megmaradó, életben maradó kevés baktérium a túl hamar abbahagyott „bombatámadás” után megerősödik, és azzal a hatóanyaggal szemben a legközelebb már rezisztens lesz!
- Soha ne szedjünk be antibiotikumokat vírusfertőzésekre (pl. nátha, vírus okozta megfázás esetén). A vírusokra nem hat az antibiotikum, viszont kiírtja bennünk a jó (védő-)baktériumokat is, így a szervezetünkben több élettér marad a rossz, káros, betegséget okozó kórokozóknak.
- Az általános higiénés előírások betartásával (rendszeres kézmosás, ételek megfelelő módon való előkészítése, beteg emberekkel való közvetlen kontaktus elkerülése, biztonságos szex, megfelelő oltások beadatása) csökkenthető a fertőzések száma, így kevesebb antibiotikum használatára lesz szükség, kisebb lesz az esély arra, hogy egyes fajok „megtanulnak együtt élni” az általunk kifejlesztett gyógyszerrel.
Kéky Kira
