Ha vannak barátaink, jót tesz a lelkünknek. Mégis nehezünkre esik előtérbe helyezni őket a kor előrehaladtával, nem is beszélve az új ismeretségekről. De hogyan léphetünk ki a kényelemből, hogy egy élményekkel fűszerezett új emberi kapcsolatnak adjunk esélyt?

Prioritás

Az iskolában egy padba ültettek minket, és már össze is barátkoztunk. Gyerekként nincsenek előítéleteink, és keressük az emberi kötődéseket. Könnyebben szavazunk bizalmat egymásnak, és jócskán jut idő a barátságok fenntartására is, mintha nem is tudnánk megunni egymás társaságát. Elsőbbséget élveznek a barátaink és élvezzük, hogy mi is fontosak vagyunk valakinek.

Felnőttként azonban a prioritások változnak. Előtérbe kerülnek a párkapcsolatok, gyerekek és munka veszik át a főbb szerepeket. Az otthoni tennivalókkal és a családnak szentelt idővel a mellettünk lévő barátok közelsége veszít fontosságából.

Nem könnyű

Költözés, munkahelyváltás, család: egy felnőtt ember életében sok állomás van, amely próba elé állítja a barátságokat. A távolság lehet kilométerben mérhető, de az időbeosztás vagy az érdeklődési kör is alakulhat úgy, hogy az eredmény az egymástól való eltávolodás lesz. Figyelmünk új irányt vesz, és ezzel az ismeretségi körünk magától átalakul. A közös témák pedig friss kötelékek kialakításában segédkeznek.

Ugyanakkor a kapcsolatok kialakítása már cseppet sem olyan könnyed, mint gyerekként. El kell fogadnunk, hogy 30-as, 40-es, vagy akár 60-as éveinkben a tudatosság már sokkal komolyabb funkciót tölt be. Hiszen nem csak odakeveredünk valaki mellé a jógaórán, és a kedvenc kolléganő társaságát is egyre tervezettebben keressük.

Egységben az erő

Ha szeretnénk hosszabban fenntartani a baráti kapcsolatainkat, érdemes a barátnőinket egymásnak bemutatni. Hiszen ha megvan az alap szintű szimpátia, a közel azonos érdeklődési körök, nagyobb valószínűséggel jönnek elő újabb témák is, amelyek közös kapcsolódást jelentenek majd. Ráadásul a nagyobb létszámú csapatban valakinek mindig eszébe jut jelentkezni, ha a többiek éppen nem is tették meg maguktól azon a héten.

Ugyanakkor azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy extrovertáltságunktól vagy introvertáltságunktól is függ, hogy milyen gyakran és hány fővel szeretnénk találkozni. Tehát semmi probléma nincs azzal, ha valaki csak egy-két barátnővel tartja szorosabban a kapcsolatot, és nem jönnek össze öten-hatan hetente egy süti-délutánra. Az önismereti munka gyümölcsét ez esetben is élvezhetjük, mert valójában azokkal tölthetjük együtt az időnket, akikkel igazán jól érezzük magunkat.

Olyan, mint a virág

Ahogy az értékes emberi kapcsolatok mindegyikét, a barátságokat is ápolni kell. Ne feledkezzünk meg egymásról, tudjunk értően hallgatni, ne csak beszélni. Mire figyelhetünk még felnőttként?

  1. Kerüljük a negatív gondolatokat, amelyekben csak magunkat hibáztatjuk, ha kevesebb barátunk van. Higgyük el, nem vagyunk egyedül ezzel az érzéssel!
  2. Legyünk proaktívak! Kérdezzük meg a szomszédot, nincs-e kedve eljönni az új sarki pizzériába vagy együtt kutyát sétáltatni. A kezdő lépés már meg is van.
  3. Mozduljunk ki! Ha egy arc már nagyon ismerős az edzőteremből, néhány kedves vagy vicces megjegyzéssel szóba is elegyedhetünk. Így bár nem biztos, hogy egymás közelében lakunk, egy kibontakozó barátság azt a néhány buszmegállónyi távolságot áthidalhatja.
  4. Kitartás! Egy találkozó lemondása még előfordulhat külső tényező hatására. Ne vegyük egyből személyes sértésnek, vagy jelnek, hogy a másik érdeklődése csökkent a barátságunk irányában.
  5. Ismerjük a célunkat! Ha nincs meg a kellő szimpátia, vagy annyira különbözőek vagyunk, hogy nem is tudunk mit kezdeni egymással, engedjük el egymást! Ha egyre több konfliktushoz vezető helyzetet ismerünk fel időben, egymás megbántását kerülhetjük el. A cél a barátság, de legfőképpen a lelki nyugalmunk megtartása.

Nagy kincs egy gyermekkorból megmaradt őszinte barátság, de lehet ugyanolyan fontos egy felnőtt korunkban megnyert kapcsolat is, ha abban szintúgy tudunk fesztelenek, önfeledtek lenni. A befektetett munka elkerülhetetlen, ám ebben az esetben ez munka helyett örömnek fog tűnni.

Wágner Rózsa