Az együttérző képesség a pozitív tulajdonságok közé tartozik, ha valaki jól bánik vele, kedvelni fogják a társaságát. Nem csoda, hiszen egyre nagyobb szükségünk van arra, hogy meghallgassanak, és velünk érezzenek. A mértéktartás azonban itt is hangsúlyozandó, nehogy kiürüljenek az együttérzést tápláló raktáraink.
Egyszerűen szükségünk van empátiára
A magánéletünkben és a munkahelyen is megnyugtató a tudat, ha empatikus személyekkel vagyunk körülvéve. Ha összesen csak egy valaki együttérzésére számíthatunk, az is bizonyosan támogató hatású, ugyanis általa mindig ott van a biztonság érzése. Nem tűnik mindig veszettnek a helyzet, ha tudjuk, hogy lesz velünk egy figyelő szempár, akinek az irodában ecsetelhetjük a minket ért, vélt vagy valós sérelmeket. Otthon vagy a baráti körben is egyből az a szerettünk jut eszünkbe egyes helyzetekben, akitől biztosan várhatjuk az akkor oly’ szükséges együttérzést.
A családi minta persze ez esetben is sokat számít abban, hogy támogató személyekké válhassunk. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a szüleim e téren követendő példával jártak elől. A jószívűséggel és a jóindulattal kiegészítve olyan kombinációt kaphattam, amellyel bátran ki tudok állni másokért, vagy csak éreztetni velük, hogy van, aki meghallgatja őket.
Nem mindenki együttérző
Érzelmileg átélni a másik örömét vagy problémáját még megterhelő is lehet, túlzásba vitele már az empátiával rendelkező személy egészséges pszichéjét is veszélyeztetheti. Ezért, ahogy a legtöbb esetben, itt is az egyensúlyra való törekvéssel jutunk a legtovább.
A jelentősen alacsony szintű empátia komoly szociális zavarokra utal, többek között pszichopátia, nárcizmus, borderline személyiségzavar vagy autizmus egy tünete is lehet.
Az empátia jelei
Ha valakiben felmerül a kérdés, ő vajon együttérző tud-e lenni embertársaival, egyes ismertetőjelek meglétével könnyen meggyőződhet a feltevéséről. De melyek azok a tipikus és gond nélkül felismerhető pillanatok a viselkedésünkben, amelyek segítenek minket eligazodni a kérdésben?
- Időre van szükségünk a kapott információk kipihenésére. Mivel az empatikusságot az arra kiéhezett környezetünk gyorsan felismeri, szívesen töltenek órákat a társaságunkban. Ezáltal viszont nem csak a saját érzéseinket dolgozzuk fel folyamatosan, hanem a másoktól hallott beszámolók alapján az ő életük részeseivé is válunk egy rövid időre, tehát újabb feldolgozandó „feladatokkal” szembesülünk. Ráadásul minél több emberrel találkozunk, annál nagyobb érzelemhalmazzal találjuk magunkat szemben. Ezért amikor a tömeget kerüljük, akkor igazából már csak az önvédelem kapcsol be, kis szünetre van szükségünk. Erőt pedig úgy nyerhetünk újra, ha komolyan vesszük a feltöltődésre szánt időt a magunk számára is.
- A közvetítő szerepe is nekünk juthat. A körülöttünk lévő békés hangulat kedvező alkalmat teremthet az esetleges vitás helyzetek rendezésére. A baráti körben vagy a munkahelyen is pillanatok alatt alakulhatnak ki olyan szituációk, amikor az indulatoktól fűtött légkörben az érintett felek már nem képesek kontrollálni az érzelmeiket, ezért a komolyabb összetűzések elkerülése érdekében jobban járnak, ha egy közvetítő segítségét kérik. A megfelelő pillanatban kimondott odaillő szavakkal terelhetjük vissza a társaságot a higgadt állapotba.
- A természet és az állatok szeretete fontos szerepet kapott az életünkben. A feltöltődésünk egyik leghatékonyabb módja, ha az erdőben sétálva a szín-, illat- és hangterápiát alkalmazzuk. A növények és állatok közelsége nem csupán megnyugtat, hanem újra elhiteti velünk, hogy nem jelenthet mindent a civilizáció, a tömeg és a rohanás.
- Igazi barátaink vannak. Mivel az együttérző képességünkkel a felszínesebb kapcsolatokban is igénybe vesszük az érzelmi tartalékainkat, a magánéletünkben a hasonló értékeken alapuló, valós érzelmeket támogató kapcsolatokat tartjuk előtérben. Hiszen ezekben nem valamilyen szerep miatt számítanak ránk, hanem a barátainkkal együtt önmagunk lehetünk.
- Szívesen dicsérünk és bátorítunk másokat. Amikor mások érzéseibe látunk, azt is jelenti, hogy szándéktól és befogadóképességtől függően támogathatjuk a másikat. Tehát inspiráló szavakkal nem csupán érzelmileg hatunk a beszélgetőtársunkra, hanem elindíthatunk benne egy olyan gondolatmenetet is, amely segítséget nyújt számára egy szükséges lépés megtételében.
Wágner Rózsa
