A jó hír, hogy felismerhetők és tehetünk ellenük. A rossz, hogy mindig lesznek próbálkozók, akik a másoknál bevált módszereikkel a mi erőnket is elvinnék csak azért, hogy jobban érezhessék magukat. De hogyan azonosíthatjuk be a kerülendő energia-vámpírokat és milyen lépésekkel tarthatjuk őket távol magunktól?

Kik ők?

Búcsút intünk személyes találka vagy telefonbeszélgetés után, esetleg elköszönünk a chat felületen, de hogyan érezzük magunkat? Könnyű különbséget tenni a találkozásokat követő érzéseinket illetően. Feldobódva, hiszen jót beszélgettünk vagy fáradtan, mint akin átment az úthenger?

Talán a legkellemetlenebb, amikor saját rokonunkban, barátunkban ismerjük fel az energiánkat rabló személyt. Persze, kipróbálhatjuk, hogyan reagálnak, amikor a beszélgetést pozitív irányba tereljük, de nagy meglepetést nem fognak okozni és gyorsan visszatérnek az általuk komfortosnak talált negatív területre. Ott rutinból kerekednek fölé mindenkinek, aki hagyja magát.

Az ismertető jegyeik

A legfontosabb jel egy energia-vámpírral való kapcsolatunkban az, ahogy mi érezzük magunkat a vele való kommunikációt követően. Ha nem egyértelmű, hogy szívesen találkoznánk az illetővel mielőbb, akkor sorra vehetjük, mitől is lehet bennünk ez az ellenérzés.

  1. Nem tartják tiszteletben a másik határait. Vélni tudják, hogy nekünk mi lenne az igazán jó és kéretlen tanácsokkal próbálnak ellátni. Akkor is beleszólnának a dolgainkban, amikor számunkra minden rendben van.
  2. Gyanúsítanak és nyomás alá helyeznek. Ha valami nem sikerül nekik, nem haladnak a megfelelő úton, egyből tudják, hogy ki a hibás. Naná, hogy mi! Eszünkbe se jusson ellenkezni, mert nincs az az érv, amivel meggyőzhetők lennének.
  3. Mentegetőzésre késztetik a partnerüket. Párkapcsolatokban szépen felismerhető, amikor az egyik fél folyamatos magyarázkodásra szorul és igazából csak a lelke mélyén tudja, hogy nem lenne rá szüksége. Sajnos az önbizalom is leépülhet olyan szinten, hogy nem marad bátorság kilépni a helyzetből.
  4. Áldozatnak állítják be magukat – és valljuk be, élvezik is. Hiszen a legtöbb elmesélt szituációt megoldhatnák, de akkor miről mesélnének, és hogyan kapnának kedves és támogató szavakat a barátoktól?
  5. Nem bírják a kritikát. Már miért is kellene, hiszen nincs olyan területe az életüknek, ahol valaki észrevételeire szorulnának. Ha valaki erős idegrendszerrel bír, érdemes egy próbát tenni, aztán pattogatott kukoricával a kézben figyelni az elindított reakció-lavinát.
  6. Bűntudatot ébresztenek. Ha már úgyis mi vagyunk beállítva hibásnak, mindent meg is tesznek, hogy bűntudatot keltsenek.
  7. Megőrjítenek. Amíg nem találjuk a kiutat és a lépéseket nem tesszük meg, amellyel függetlenítjük magunkat a negatív energiáktól, addig akár azt is érezhetjük, hogy lassan megbolondulunk. Lelkiismeretes embereket a legkönnyebb sakkban tartani, mert míg mi nem akarnánk őket megbántani egy visszautasítással, vagy a saját határaink erőteljesebb kijelölésével, addig ők egyszerűen csak taposnak rajtunk még egyet. Vagy kettőt.
  8. Konfliktusba sodornak. Ha pedig már az őrület határán vagyunk, nehezebben alszunk, a fáradtság nem csak fizikai, hanem lelki is, hamarabb veszünk össze általunk kedvelt személyekkel is. Figyeljünk!
  9. A gondolataik szinte csak maguk körül forognak. Mire elmesélik, hogy mik történtek velük az elmúlt napokban, könnyen konstatálhatjuk, sem rólunk, sem más dolgokról nem esett szó a beszélgetés alkalmával. Előfordulhat, hogy kapunk egy „Hogy vagy?” kérdést, de lehetséges, hogy a válaszunkat már nem kérik bővítve.
  10. Jelenlétükben rosszul érezzük magunkat, vagy hibásnak, agresszívnak. Ennek felismerésével egyértelműen megálljt kell parancsolnunk! Ha szükséges, kérjük pszichológus vagy tanácsadó segítségét, hogyan csinálhatjuk végig a leválási folyamatot a legbékésebben.

A saját tapasztalatom alapján szükség volt elérni egy bizonyos életkort, hogy bátran mondhassak „nem”-et olyan emberek társaságára, akik lehúzzák az energiámat. Valljuk be, ráadásul többségük szándékosan teszi mindezt. Fájdalmasabb és nehezebb megtartani a távolságot, ha egy addigi barátról, vagy rokonról van szó, hiszen a kritikát nem viselik el, nem fogják korrigálni a viselkedésüket. A saját érdekünkben mégis meg kell húzni a határainkat, amit ők természetesen támadásnak vélnek, nem pedig védekezésnek. Azonban a lelki békénk, egészségünk, akár a párkapcsolatunk is rámehet, ha nem lépünk, amint felismertük a helyzetet.

Wágner Rózsa

Előző cikkHogyan ne akadjunk ki az otthonlét alatt?
Következő cikkMegküzdési stratégia az evés is – csak nem jó!