Volt már olyan, hogy aggodalommal tapintottad valaki csuklóját, hogy van-e pulzusa? Volt már olyan, hogy amikor rátaláltál a lüktető érre, akkor – laikusként is – érezted, hogy ez nem egy normális, egészséges szívverés? Hogy túl gyors, összevissza, viszont túl könnyel eltűnik az ujjbegyed alól, tehát gyöngécske? Én éreztem már ilyet, amikor édesanyám halála előtt – mikor rosszul volt és nem reagált – megkerestem a pulzusát. A szívveréssel kapcsolatban megannyi élményünk lehet – de a legfájóbb mégis az, ha egy szív beteg, és már nem tehetünk semmit.
Mindannyiunknak vannak szívdobogásos emlékeink. Vizsgadrukk, lánykérés (akármelyik oldalán is álljon az illető), de akárcsak spintelés a busz után… Amíg egészséges a szív, elképesztő teljesítményre képes. Amíg egészséges. De meddig az?
A szívbetegek egy része még akkor is egészségesnek gondolja magát, amikor már orvosi műszerekkel mérhető módon eltér a szívműködésük a kívánatostól. Hajlamosak vagyunk bagatellizálni a dolgokat, hajlamosak vagyunk halogatni, mert fontosabb, vagy legalábbis fontosabbnak vélt dolgokat sorolunk előbbre. Talán épp ezért kiemelkedően jó lehetőség, ha ingyenes szűrővizsgálatokon vehetünk részt valahol úgy, hogy a család minden tagja szórakozik is közben. Így egyszerűen könnyebb megemészteni a tényt, hogy rászánunk egy napot az egészségünk megőrzésére akkor is, ha egyébként úgy véljük, hogy a mi egészségünk megrendíthetetlen, kemény fából vagyunk faragva.
A kardiológusok a megmondhatói, hány olyan esettel találkoztak, amikor a páciens az intenzív osztályon azt suttogta (mert beszédre nem telt az erejéből), hogy „de hát én olyan egészséges vagyok!”.
Csendes gyilkos rizikófaktorok
Szervezetünk nagyon sokáig képes kompenzálni a kezdődő rossz folyamatokat, sokáig észrevétlen lehet egy állapotromlás – olyannyira, hogy nem ritkán az első igazán kézzelfogható tünet már rendkívül súlyos és kórházi ellátást igényel. És ebben nem csak az a rossz, hogy akkor napokra, hetekre kikerül az ember a normális életéből, esetleg egzisztenciális válságba kerül, hanem az, amikor kiderül: a betegsége már évekkel ezelőtt diagnosztizálható lett volna, és beállított terápiával az egész kórházasdi elkerülhető lett volna, az illető állapota ugyanis mindig jó maradt volna.
Na, ez a szemesülés a rossz. Hogy miért nem mentem orvoshoz, miért nem léptem időben.
Az a szörnyű, hogy még a fiataloknál is kialakulhatnak olyan állapotok, amelyek időzített bombaként ketyegve egyszer drámaivá súlyosbodhatnak. A szívinfarktus például Magyarországon is gyakori betegség: hirtelen, sokszor akár előjel nélkül történik, és bizony magukat egészségesnek gondoló embereknél is felléphet. Ma Magyarországon éjjel-nappal, bárhol élő infarktusos beteg hozzájuthat a megfelelő ellátáshoz – ha időben mentőt hívnak neki.
Perceken is múlhat egy élet
Vagy ott van a hirtelen szívhalál, a keringésmegállás. A szívinfarktusok egy részénél is bekövetkezik, de önálló kórképként is létezik. Olyannyira, hogy naponta 60-70 magyar ember hal meg ebben a kórképben. Pedig amikor valaki összeesik, nincs pulzusa és légzése, akkor még lehet esélye a túlélésre: ha van valaki a közelben, aki hajlandó az újraélesztésben közreműködni úgy, hogy a mentőszolgálat diszpécsere a telefonvonal túlvégéről adja az utasításokat, míg a mentőautó a helyszínre nem ér.
Minden egyes, segítség (keringéspótló szívmasszázs) nélkül eltelt perccel 10 százalékkal csökkenti az életesélyt. Tényleg minden perc számít. Ha alapszinten elsajátítjuk az újraélesztést, akkor gondolkodás nélkül, hezitálás nélkül tudunk cselekedni, hogy megmentsük valaki életét.
Honnan lehet tudni, hogy szívbeteg leszek-e?
A szívbetegségek elkerülésének drasztikusan tudjuk csökkenteni a kockázatát. Drasztikusan – nem túlzok! Vannak olyan rizikófaktorok, melyek figyelembevételével egy táblázat használatával gyakorlatilag mindenki önállóan kiszámíthatja, mekkora esélye van annak, hogy pár éven belül végzetes szívbetegsége legyen.
Csakhogy ehhez nem csupán azt kell tudni megválaszolni, hogy dohányzunk-e vagy sem, hanem a koleszterin és vérnyomásértékeinket is tudnunk kell. Sokan viszont ezekkel nincsenek tisztában. Őket (is) buzdítom arra, hogy ragadjanak meg minden lehetőséget arra, hogy ezeket az értékeket megtudják. Számos ingyenes szűrés van országszerte különböző rendezvényeken, mint például minden évben a Magyar Kardiológusok Társasága által szervezett Szívünk Napján is.
Ha valakinél idejekorán kiderül, hogy magasabb kockázati csoportba tartozik és beállítják számára a megfelelő terápiát, amit be is tart, akkor esélyt kap arra, hogy hosszú-hosszú kort éljen meg gyakorlatilag tünetmentesen! Ez az igazi prevenció!
Az, hogy a szívünk egészsége mekkora kincs, legtöbben csak akkor látjuk be, ha már veszélybe kerül ez az öklömnyi, izmos szerv. Lássuk be, hogy legtöbbször valóban rajtunk múlik, hogy idejében el lehet-e csípni egy kezdődő betegséget vagy a kórházban kötünk ki. Ismerje meg mindenki az alapvető fiziológiás értékeit, tájékozódjon, ha ezek eltérnek a kívánatostól, és tegyen azért, hogy a családtagjai is hasonlóképp cselekedjenek!
Kéky Kira
