Életünk közel egyharmadát alvással töltjük, amelynek célja a pihenésen túl a testi-szellemi regeneráció, megújulás. Nem csoda hát, ha súlyos problémaként éljük meg, ha éjszakánként nem tudjuk kipihenni magunkat.
Felmérések szerint a lakosság 32-66% szenved átmeneti alvási problémáktól, és 7-18% azok aránya, akik tartós alvászavarral küzdenek. Ez utóbbi főleg a nőket és az idősebb korosztályt érinti. Az alvás zavara együtt jár az ébrenlét zavarával, hatással van a napközbeni szellemi és testi teljesítőképességre. A kialvatlanság miatt ingerlékennyé, fáradékonnyá válunk, romlik a hangulatunk és közérzetünk. Fontos tudnunk, hogy az esetek nagyjából felénél a tartós álmatlanság hátterében mentális betegségek állnak, ezek közül a három leggyakoribb a depresszió, a szorongás és a függőség.
A depresszió a hangulati és az érzelmi élet zavara. A betegen úrrá lesz a szomorúság, lehangoltság, önértékelési zavarokkal küzd, érdeklődési köre beszűkül, és motiválatlanná válik. A depressziós betegek között az egyik leggyakoribb panasz az alvászavar.
A szorongás hátterében állandósuló tárgytalan félelem, indokolatlan idegesség, fenyegető gondolatok állnak, amik miatt a beteg folyamatosan készenléti állapotban van. Lehetetlenné válik számára a kikapcsolódás, a pihenés, és alvása is zaklatott.
A függőség a kontroll elvesztését vonja maga után, legyen szó akár tevékenységről, akár valamilyen befolyásoló szerről. Ez az állapot az éjszakai pihenés időszakában is fennáll, ami rendkívül káros hatással van a beteg alvási szokásaira.
Az alvászavar kezeléséhez fontos tisztázni a kiváltó okokat és a pontos tüneteket, ezek felderítésében segítségünkre lehetnek az ún. alváscentrumok is.
