Az ADHD-s gyerekeknek csak egy része hiperaktív, vannak, akiknél inkább a figyelemzavar dominál. Valószínűleg sokkal több gyerek szenved tőle, mint gondolnánk, pedig, ha tud a szülő és pedagógus a helyzetről, akkor a figyelemzavaros gyerek is szárnyalni tud!
Amíg az ember nem találkozik a környezetében ADHD-s vagy ADD-s gyerekkel (a különbségről mindjárt szót ejtek), addig talán ezt is valami modern, úri huncutságnak gondolja, valami mesterségesen alkotott „problémának”, amivel azt próbálják elfedni, hogy egy gyerek neveletlen. Pedig az ADHD egy olyan idegrendszeri másság, amely miatt az adott személy agya sok területen máshogy működik, mint a többieké.
Nézzük, mi az ADHD és az ADD jellemzője!
Hivatalos nevén figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (Attention Deficit Hyperactivity Disorder), rövidítve használjuk a hétköznapokban.
Fontos leszögezni, hogy attól még, hogy a cikket olvasva néhány probléma magunkon is ismerősnek tűnik, nem mindenki ADHD-s, aki szétszórt. Csak akkor diagnosztizálható, ha a tünetek meghaladnak egy bizonyos mértéket, azaz a szokottnál (az átlagos populációhoz képest) tartósabbak, erősebbek, és egyszerre több tünet is jelentkezik, és ez akadályozza az illető tanulását, munkáját, életét.
Az ADHD egy mentális probléma (de nem szabad betegségnek tekinteni!), amely megnehezítheti az érintett személy dolgát a mindennapi életben. Gyermekeknél az iskolai teljesítmény marad alatta a képességeknek (intelligenciának, okosságnak, tehetségnek), a gyermekek figyelmetlenek, nem is tudnak hosszabb ideig koncentrálni, (és emiatt is) lassabbak a feladatmegoldásban (gyakran elkalandozik a gondolatuk), nehezen tudják uralni a viselkedésüket és – de csak bizonyos esetekben! – hiperaktívak. Ha ez a tünet is fennáll, akkor ez azt jelenti, hogy nem képesek egyhelyben megmaradni, kisgyermekként folyton rohangálnak, ugrálnak, mindig csinálnak valamit – sajnos az iskolai órákon is. Nem lehet őket „kikapcsolni”.
Az ADD az ADHD egyik fajtája, amelyet viszont nem jellemez az előbbiekben említett hiperaktivitás, tehát az ADD-s személynél a figyelemzavar az erősebb. A két probléma közötti határ viszont elég vékony, és a legtöbben a 3 betűs verziót nem is ismerik. Pedig fontos tudni a létéről, mert az ADHD-s gyerekeket a hiperaktívokkal szokták – tévesen – azonosítani, a nyugtalanságuk miatt – azokat pedig, akik csak a fejükben hiperaktívak (erről is lesz szó mindjárt), nem is gondolják érintettnek ebben a problémában.
Milyen tünetek utalhatnak az ADHD fennállására?
Nem mindegyik jelentkezik, de ha több is jellemzi a gyereket, akkor érdemes elgondolkodni egy kivizsgáláson, ugyanis az ADHD-sok speciális tanulási trükkökkel könnyebben veszik az akadályokat!
Figyelmetlenség
A figyelemzavar több módon is jelentkezhet. Egyrészt a gyerek szétszórt, elhagyja a dolgait, elfelejti, amit mondanak neki, félbehagyja, amit csinál, folyamatosan ábrándozik. Az is előfordul, hogy a gyerek nem figyel oda, amikor beszélnek hozzá. Nehezebben tájékozódik (könnyebben eltéved), keverheti a jobb és bal irányt, esetleg összekeverhet utcaneveket, házszámokat. Gyakran (vagy épp mindig) késik. Ha több dolgot is tennie kell egy nap, akkor képes megrettenni a feladattól, és nem tudja eldönteni a racionális sorrendet és sorra elvégezni a feladatokat – helyette inkább egyszerűen „kivonul a világból” és nem tesz semmit. (Ezt lustaságként szokták elkönyvelni a szülők.)
Impulzivitás
Átgondolatlan, hirtelen döntéseket hoz, amiket nem fontol meg és később esetleg meg is bán. Nem képes a jövőre gondolva döntést hozni, csak a mában él, hosszútávra nem képes tervezni. Gyakran a rövidtávú boldogságot (előnyt) választja a hosszútávú céllal szemben. Megjelenhet úgy is, hogy a gyerek képtelen klasszikusan beszélgetni, mert mindig a másik szavába vág.
Hiperaktivitás
Testi és lelki értelemben is jelentkezhet. Testi tünetei az állandó izgő-mozgó kényszer, a babrálás kényszere, a lábak nem pihennek ülés közben sem, tanórán beleszól az órába, ha azt nem engedik, akkor vicces hangokat hallat vagy kelt tárgyakkal. Az agyi hiperaktivitás a lecsendesedésre való képtelenséget takarja: az ilyen emberek agya állandóan pörög, egyszerűen nincs szünet, csend a fejükben. Elalváskor sem tudnak lazítani: képek, hangok, beszélgetések, zene, elképzelt helyzetek, negatív gondolatok pörögnek az agyukban. Ez egyébként végtelenül fárasztó.
Szorongás, alulteljesítés, önértékelési problémák
Mivel az ADHD-s a szokásos tanulási formákban nem tud a tehetségének megfelelően teljesíteni, lassabb a társainál (a szétszórtsága miatt) ezért butának, ügyetlennek, rossznak érzi magát, pedig az esze megvan, csak a figyelmét nem képes hosszú távon fenntartani. Épp ezért gyakran igyekszik kerülni a hosszú, mentálisan igénybe vevő feladatokat (mint például házifeladat, dolgozat). Gyakran vét hibákat figyelmetlenségből adódóan – tehát egyébként tudja a jó megoldást, csak félreolvassa (féleérti) a kérdést. A szorongás amiatt jelentkezik, hogy a gyerek érzi: valami nincs rendben vele. Az önértékelése is alacsonyabb, mert ezt a külvilág vissza is jelzi rossz jegyek, beírások, szidások formájában.
Ezek a gyermekek akár visszahúzódónak is tűnhetnek, olyanok, mintha a saját kis világukban élnének – és gyakran nehezükre esik barátkozni is.
Kéky Kira