Az angol szokások igencsak jellegzetesek, igaz ez a lakberendezésre és építészetre is. Milyen ötleteket meríthetünk a téglaburkolaton és a hagyományos bútorokon kívül?

Jellegzetes házak, de mégsem egyformák

Ha valakinek lehetősége van beutazni egymás után Anglia apró falvait, bájos kis városkáit, utána pedig a nagyobb városokat, esetleg Londont, látni fogja, hogy mindnek megvan a maga sajátos hangulata. Mindenhol felfedezhetők az angol építészetre oly jellemző jegyek, de mégis mindnek megvan a maga stílusa. Az éghajlatból és a régi szokásokból adódóan az épületek legtöbbször vakolat nélküli tégla borítást kapnak, kővel és fával kombinálva. Főként a földszínek dominálnak, egy kis fehérrel kiegészítve. Először talán egyhangúnak tűnhet a színes házakhoz szokott szemünknek. Aztán rájövünk, mennyivel természetesebb így a települések képe, és milyen jól illenek a buja angol kertekhez. Legtöbbször az új építésű házakat is ehhez a stílushoz igazítják. Az ablakok gyakran kisebb részekre vannak felosztva, lehetőleg a régit meghagyva, lefestve fehérre vagy színesre. Nem is engedélyezik sok helyen a modern ablakokat, hogy ne rontsa el az összképet. A falvakban gyakoriak a hagyományos nád- és szalmatetők, amelyekre egy kis állatot is ráformáztak. Ma is vannak mesteremberek, akik ezeknek a felújításával foglalkoznak. A házszám vidéken nem túl gyakori, inkább hangulatos kis táblácska jelzi a ház nevét, például „Appletree cottage”. Remekül mutatnak a téglafalakon.

Buja kertek a manóknak és a madaraknak

Angliában a virágok és zöld növények szerepe óriási. Érdekes kontraszt, hogy amíg a gyep nagyon precízen egyenes, addig a virágok buja összevisszaságban nőnek. Nem igazán látszik ki köztük a föld, a különféle növényfajták egybenőnek. Szinte minden második háznál van valamilyen fajta levendula, sövény és nyári orgona. A jómódú „villák” és az apró falvak házainál egyaránt rengeteg a növény. A kertekre jellemző, hogy ránézve szinte várjuk a manók felbukkanását. Néhány kertben apró táblákkal köszöntik is őket és a tündéreket. E zöld bujaság egyik jellegzetessége, hogy Oxford közepén is boldogan csiripelnek a madarak, annyi búvóhelyet találnak maguknak a kertek bokraiban. A kerítések hagyományosan szintén fából, kőből és téglából készülnek.

Lakberendezés az angol otthonokban

A lakóházak gyakran többszintesek, a bejárati ajtóval szembeni szűk lépcsővel. A falak legtöbbször fehérek, esetleg szürkék. A konyhát és a fürdőszobát kivéve előszeretettel használnak a szobákban padlószőnyeget. Kandallónak lennie kell, már csak a hangulat miatt is. A bútorok általában régiek, de jó minőségűek. Szívesen veszik magukat körül régi, klasszikus holmikkal, például bőrfotellel és örökölt szekrényekkel. Hagyományszeretetből inkább felújítják őket, minthogy újat vegyenek. Ez igaz egyébként az egész házra is. A berendezésen érződik a minőség, a történelem, a kényelem és a praktikum. Inkább fát használnak alapanyagul a gyengébb minőségű bútorlap helyett. Szerte az országban sok a jótékonysági bolt és antikvárium, ahonnan stílusosan be lehet rendezni a házat fillérekből. Szeretik is ezeket a boltokat, igazi kincseket lehet találni, a vásárlással pedig egy jó ügyet támogatnak. A legtöbb angol otthonban rengeteg a színes borítójú vagy régi könyv, amik jó, ha kéznél vannak, ezért fontosak a könyvespolcok is. a könyveken felül érződik a az erős kulturális hatás a sok művészeti alkotáson, festményen és kézműves dolgon, amikkel szívesen teszik meghittebbé az angolok az otthonaikat. Szeretik beengedni a fényt, ezt a világos falak és a pasztell árnyalatok is erősítik. Nagy hangsúlyt helyeznek a kerttel való kapcsolatra. Néha csak zsebkendőnyi nagyságú, de mintha a szoba folytatása lenne. Közvetlen ajtó vagy nagy ablak nyílik ide, gyakran a konyhából. A kert is szerves része az élettérnek, legalább egy pici kávézósarok legyen berendezve benne. Lakberendezési jellegzetesek még a „csillag” alakú csap fogantyúk, a metrócsempe használata és a shabby chic elemek.

GB