Mióta ismert emberek is felvállalták, hogy valamilyen mentális problémával küzdenek, kisebb az előítéletesség számos lelki problémával szemben. Október 10-én van a lelki egészség világnapja – itt a lehetőség arra, hogy magunkba nézzünk: tényleg szégyellenünk kellene, ha pszichológus, pszichiáter segít valakit a jól létének elérésében, megtartásában?

Mentális egészségünk az utóbbi évtizedeket nézve talán még sosem volt akkora veszélyben, mint most, 2020 óta. Világjárvány, munkahelyek elvesztése, az egészségünk és a megélhetésünk elveszítésének közvetlen lehetősége, a gazdasági válság, a háború a szomszédban – ezek a terhek súlyosan érintenek mindenkit.

A COVID sok mindenre megtanított minket: például arra is, hogy

  • egyrészt milyen erős hatása van az emberre az elzártságnak, a személyes kapcsolatok korlátozásának, a napi rutin felborulásának,
  • másrészt mennyire sebezhetőek vagyunk, és milyen gyorsan veszíthetünk el valakit, aki fontos a számunkra vagy veszíthetjük el a saját egészségünket,
  • harmadrészt a lezárásokkal járó munkanélküliség, anyagi bizonytalanság teljesen kibillenti még az egyébként stabil embereket is az érzelmi biztonságukból,
  • negyedrészt maga a koronavírus-fertőzés mentális problémákat okozhat azokban, akik elkapták a vírust és magából a fertőzésből kigyógyultak.

És a lista folytatható lenne!

Nem találkoztunk még olyan mentális zavarokkal, olyan mennyiségű problémával, mint ami a poszt-COVID-ban jelentkezett – hangzott el a Magyar Pszichiátriai Társaság 25. vándorgyűlésén. A szakemberek nem győzik hangsúlyozni: olcsóbb lenne a finanszírozónak (és a társadalomnak) gyógyítania a mentális betegséggel élőket, mint kezelés hiányában az egyéb következményeket kompenzálni, úgy mint például családok szétesését, munkahely elveszítését, munkából való kiesést, valamint munka helyett pénzügyi ellátást (táppénz, rokkantnyugdíj) biztosítani. Bár a mentális betegségek nagy része még mindig tabu, a társadalom (az egyre nagyobb érintettség miatt) egyre többet tud a lelki eredetű problémákról.

Az ok, a hatásmechanizmus még nem tisztázott, de az mára egyértelmű: a járvány alatt drasztikusan (becslések szerint 25 százalékkal) nőtt a pszichológiai problémákkal küzdők száma – mondta dr. Szekeres György, a Magyar Pszichiátriai Társaság elnöke. És ez még akkor is durva terhet ró az ellátórendszerre, ha nem mindenki fordul szakemberhez azért, mert például COVID utáni depressziója, alvászavara, szorongása, poszt-traumás stressz szindrómája, élethelyzeti krízise vagy valamilyen kényszeres cselekvése lett.

Bár nem mondható még ki az egyértelmű összefüggés, de vélhetőleg a járvány által kiváltott pszichés terhelés az oka annak, hogy az évek óta szépen csökkenő öngyilkossági ráta 2020-ban „beragadt”, az eddigi, biztató ütemű csökkenés most már 2 éve megállt.

Az most már egyértelmű, hogy mindennek biológiai oka is van. A kutatások szerint az új koronavírus közvetlenül képes megbetegíteni az agyat is, beleavatkozva olyan bonyolult élettani folyamatokba, melyek a memória, a hangulat, az érzelmek befolyásolásában játszanak szerepet.

A biológiai, immunológiai okokon kívül gyakorlati hatásai is voltak a pandémia miatt bevezetett intézkedéseknek: emberek milliói kényszerültek arra, hogy egyik napról a másikra másként éljenek, kommunikáljanak, dolgozzanak, szervezzék meg a napi tevékenységüket. Kihívások tömkelegével kellett megbirkózniuk, és erre nem mindenki van felkészülve. Még az egészségesek közül sem mindenki olyan beállítottságú, hogy rugalmasan, gyorsan alkalmazkodjon a változó élethelyzethez – a mentális betegségekkel élők között ugyanez a helyzet kifejezetten katasztrofális hatással járt. Nem elég, hogy ők eleve nehezebben birkóznak meg az ilyen kihívásokkal, még az orvosi ellátásuk, a pszichiátriai kezelésük is akadozott, mivel hónapokra bezártak egyes járóbeteg-rendelések, ugyanakkor a megnövekedett fertőzésszám miatt a kórházak gyakran beáldozták a pszichiátriai osztályaikat (és az ott dolgozó orvosokat, szakszemélyzetet) a COVID-betegek ellátása érdekében – tette hozzá a MPT elnöke.

A fekvőbeteg-részlegekből kiszorult páciensek ugyanakkor nem terelődtek át a járóbeteg-ellátásba, ez pedig azt jelenti, hogy rengetegen maradtak terápia, gyógyszer és segítség nélkül – fűzte hozzá dr. Molnár Károly, a Magyar Pszichiátriai Társaság 25. Vándorgyűlésének szervezőbizottsági elnöke.

Az egészségügyi ellátórendszer egyébként is szakemberhiánnyal küszködik, a COVID miatt pedig még inkább szenved attól, hogy sem kapacitás, sem ellátó személyzet nincs elég ahhoz, hogy a hazai lakosság mentális egészségét javítani tudják. Még akkor sem, ha a COVID által kikényszerített telemedicina, virtuális térben zajló betegellátás egyre nagyobb teret kapott, és ez sok esetben könnyítette meg a betegek, de még az orvosok munkáját is – tette hozzá dr. Wernigg Róbert, a MPT főtitkára. Ugyanakkor a lakosság egy része ilyen lehetőségekkel nem tud élni, mivel nincs meg hozzá a megfelelő infrastruktúrája és tudása. Ettől függetlenül a külföldi jó gyakorlatokat figyelembe véve mindenképp fejleszteni fogják ezt az ellátási formát is – tette hozzá.

Kéky Kira