csütörtök, 2018. június 21., Alajos, Leila

A zene által teljes az élete - interjú Szekeres Adriennel

Az érzései vezérlik, nem szégyelli a könnyeit, és képtelen lenne zene nélkül élni. Szekeres Adrien érzékeny művész, aki nyitott a világra, de például a divat egyáltalán nem mozgatja meg – a zene viszont annál inkább. Gyerekként, ha szomorú volt, kiénekelte magából a bánatát. Mostanra ez megváltozott, de a pillanatnyi hangulata ma is tetten érhető a koncertek közben. 

interjú Szekeres Adriennel

Ha azt kérném, írja le néhány szóval saját magát, melyek lennének azok a szavak?

Érzékeny, lelkiismeretes, és... Tehetséges.

Azt hittem, azzal kezdi, hogy maximalista.           

Sokan gondolják ezt rólam. És ha azt maximalizmusnak nevezzük, hogy felkészülök egy feladatra, egy helyzetre, és megpróbálom kihozni belőle, amit lehet, akkor maximalista vagyok. De ez korántsem vonatkozik az élet összes területére, és a környezetemet nem kergetem őrületbe vele. Magammal szemben, persze, magasan van a mérce, de például a gyerekekkel szemben nem ilyen nagy az elvárás.

Hogy neveli őket?

Figyelek rájuk és sok könyvet olvasok a témában. Mióta iskolások, belevetettem magam a továbbtanulás és tehetséggondozás témakörbe, és persze ügyelek arra, hogy jó helyen, jó kezekben legyenek. De például amikor kiderült, hogy a lányom tejallergiás, nem intéztem el annyival az ügyet, hogy nem adtam neki tejet, hanem elolvastam minden ezzel kapcsolatos írást, szóval mostanra majdnem mindent tudok a tejallergiáról.

És például a divatról? Az öltözködésről?

Na látja, az egyáltalán nem érdekel.

Tényleg?

Tényleg. Próbálom magam ránevelni, de eddig még nem sikerült. Pedig a meggyszószt is utáltam annak idején, de megszerettem. A futást is gyűlöltem, néhány éve azonban elfogadom, hogy nagyon hasznos. A divattal azonban még akadnak gondjaim. Szerencsére van stílustanácsadóm: Varró Andris, aki ismer engem, tudja, miben érzem jól magam, én pedig tökéletesen megbízom az ízlésében.

Amikor azt kértem, írja le magát, gondolom nem véletlenül volt az első jelző az érzékeny... Ez miben nyilvánul meg?

Miben nem?!

Ajjaj, ez esetben nem választott könnyű utat, könnyű szakmát...

Igen, amikor elkezdtem az énektanulást, a tanárom megkérdezte, milyen jegyben születtem. És amikor megmondtam, hogy mérleg, az volt a válasz, hogy Atyaúristen! Rögtön tudtam, hogy valami nem lesz rendben velem, és tényleg, azóta is nagyon érzékenyen reagálok a világ dolgaira. Nem csak akkor, ha egy kisgyereket bántanak, nem csak akkor, ha Ukrajnában emberek halnak meg, hanem akkor is, ha azt látom, hogy télen a gyerekek szandálban járnak Bátonyterenyén. Így vagyok összerakva.

Gondolom, akkor a kritikák is célba találnak.

Igen. Minden rezdülés, minden vélemény vagy kritika rányomja a bélyegét a hangulatomra – pedig tudom, felül kéne emelkedni ezeken. Másrészt viszont... Másrészt, amikor ott állok a színpadon, és a jelenlétemmel akarok valamit közvetíteni, még jól is jön ez az érzékenység.

Ha már a színpadnál tartunk: mit jelent önnek a zene? Ugyanazt, mint tíz, húsz évvel ezelőtt?

Nem teljesen. Amikor gyerek voltam, a zene olyan volt számomra, mint a sírás. Ha felgyülemlett bennem a feszültség, nagy átéléssel elénekeltem valami dalt, és megkönnyebbültem. De akkor is megtaláltam a hangulatomhoz passzoló zenéket, ha örültem, ha jó kedvem volt. A zenével a boldogság is kiteljesedik és fokozható. Annak idején tulajdonképpen terápiás célra használtam a zenét. Meg később is, a középiskolában, amikor kollégistaként jó messze voltam a szüleimtől és küzdöttem magammal meg a környezetemmel.

Ma is működik ez?

Nem mondanám. Legalábbis nem ilyen szinten. De az mindig látszik a koncerteken, hogy egy-egy dal milyen hangulatban talál el. Persze, egy fellépésen nem lehet mindig csak vidám, csak szomorú, vagy csak szerelmes hangulatú dalokat énekelni, olyan ez inkább, mint egy hullámvasút. De mindig van egy-két dal, ami az aktuális hangulatomhoz passzol, és az mindig érződik.  Szeretem, amikor olyan híreket kapok, hogy egy-egy dalom összeköt embereket, eszükbe jut róla egy hangulat, egy jó élmény. Jó érzés, hogy ezekkel a dalokkal energiákat, érzéseket lehet mozgatni.

Önt tinédzserként mely dalok mozgatták meg?

A gimnáziumi évek alatt Katona Klárit hallgattam, no és volt egy Barbra Streisand dal, amit el is énekeltem. Emlékszem Kovács Kati koncertekre, amelyekre anyukám vitt el… Érdekes, hogy ezeket a zenéket azóta sem hallgattam. Egyébként is így vagyok ezzel: beleásom magam egy stílusba, sokat hallgatom, aztán megy a polcra, és nem nagyon jön vissza.

Hallgat egyáltalán mai zenéket?

Nem nagyon. Ha hallgatok is, akkor valami nagyon nyugtató, pihentető muzsikát.

Mi az, ami inspirálja?

Sokszor teljesen egyszerű dolgok. Beszélgetés a barátokkal, ilyesmik. Máskor el kell menni egy kicsit az országból, kicsit kiszakadni a hétköznapokból, el azok közül az emberek közül, akiknek minden szavát értem. És akkor a megnyílik az a burok, amiben itthon élek, és tele leszek energiával.

El tudná képzelni az életét zene nélkül?

Nem.

Nem nagyon habozott…

Nem. A zene az életem része. De azt például el tudnám képzelni, hogy ne a megélhetésem múljon a zenélésen. Jó lenne, ha megtehetném, hogy jajj, ma olyan kedvem van, és akkor énekelek, vagy összehozok egy koncertet. Nem azért, mert kell – hiszen nyilván, mi ebből élünk, nincs civil állásunk –, hanem csak úgy, kedvtelésből.

Akkor talán kicsit jó is, hogy van konkurencia, mert az talán mindig felrázza az embert, nem?

Engem egyáltalán nem érdekel a konkurencia. Annyira, hogy nem is értem, miért foglalkoznak másokkal a zenészek, miért nem csak saját magukra koncentrálnak. Én nem ismerem az aktuális trendeket, nem kezdek el rádiót hallgatni csak azért, hogy kitaláljam, milyen dalt kéne írni, hogy lejátsszák. A Híd a folyón, a Kikötők, vagy az Olyan, mint te éppen attól volt népszerű, hogy kilógott az akkori világból. Nem egy séma alapján készült, nem másolt egy külföldi zenét. Ezek a dalok nem tudtak volna megszületni, ha másokra figyelek. Jobban szeretem az önazonos dolgokat, magamra, a saját gondolataimra, az érzéseimre koncentrálni, aztán abból mindig kisül valami…

TA

 

Rovat: